Kim Dzsongun halállistája: Farmer, külföldi filmek és tiltott hajviselet

Kim Dzsongun halállistája: Farmer, külföldi filmek és tiltott hajviselet

A BBC értesülései szerint Észak-Korea mindenáron igyekszik kiölni a külföldről érkező behatások szinte összes lehetséges formáját. Kim Dzsongun diktátor nemrégiben egy átfogó új törvényt vezetett be, amely keményen büntet mindenkit, akit külföldi filmek nézésével és terjesztésével, öltözködéssel vagy akár szlenghasználattal kapnak rajta.

A 31 éves Yoon Miso, aki 20 évesen disszidált északról Dél-Koreába, 11 éves volt, amikor először látott nyilvános kivégzést: egy férfit dél-koreai filmdráma birtoklásáért és továbbításáért ítéltek halálra, likvidálását az egész szomszédságának végig kellett néznie  -írja a Hirado.

„Senki sem merte megtagadni, ha valaki megtette volna, azt árulónak bélyegzik, és halálos kínzásnak vetették volna alá.

Óriási traumaként éltem meg. A férfi szemei be voltak kötve, de ahogy zokogott, a kötés teljesen átázott. Észak-Korea azt akarta, hogy mindenki megjegyezze: a tiltott videók csempészéséért halálbüntetés jár.” – mondta Yoon Miso.

A Kim-dinasztia országában nem létezik internet, nincs közösségi média, csak néhány államilag ellenőrzött televíziós csatorna, amely kizárólag azt sugározza, amit a vezetők akarnak. Kim Dzsongun még tovább szigorított: bárkit, akit dél-koreai, amerikai vagy japán médiatartalom csempészéséért kapnak rajta, arra mostantól halálbüntetés vár. Aki pedig nézi, azt akár 15 évre munkatáborba küldhetik. Kim Dzsongun nemrégiben egy levélben felszólította az ország Ifjúsági Ligáját, hogy keményen lépjen fel a fiatalok „gusztustalan, individualista, antiszocialista viselkedése” ellen. A vezető szerint az idegen beszéd, a hajviselet és ruházat mérgezi az észak-koreai lakosságot.

A szöuli The Daily NK napilap arról számolt be, hogy három északi tinédzsert átnevelő táborba küldtek, mert hajukat déli K-pop bálványok mintájára vágatták le, nadrágjukat pedig a bokájuk felett szegélyezték. Kim Dzongun minden erejével a külföldi információk beszivárgásának megfékezésén ügyködik, az észak-koreai élet pedig egyre nehezebbé válik. Emberek milliói éheznek, az állam pedig továbbra is gondosan kidolgozott propagandával kívánja eteti őket.

A világjárvány miatt az ország még jobban elzárta magát a külvilágtól. A szomszédos Kínából érkező létfontosságú szállítmányok és a kereskedelem szinte teljesen leállt. Az elszigeteltség miatt a gazdaság a csőd szélén áll, a pénzt pedig kizárólag a rezsim nukleáris fegyverkezésére fordítják.

A The Daily NK főszerkesztője úgy fogalmazott:

„A rezsim célja, hogy összetörje a fiatalabb generáció dél iránti álmát, rajongását, az egésznek a gondolatát igyekszik kitörölni az agyukból,

Kim rájött, hogy az emberekben ellenállás érzése alakulhat ki, ha más országok kultúrájába is betekintést nyerhetnek.”

Choi Jonghoon, akinek szintén sikerült elszöknie a rezsim elől, elmondta, hogy a lakosság nagyon találékony tud lenni, ha számukra pozitív információ terjesztéséről van szó:

Hírdetés

„A dél-koreai drámákat évek óta pendriveokon adják tovább egymásnak. Könnyen elrejthetőek és jelszóval titkosítottak. Ha például háromszor egymás után rossz jelszót írsz be, a pendrive törli a tartalmát. Ha a tartalom különösen érzékeny, egyszeri hibázás után is törölhető az anyag. Sok esetben pedig az USB-kulcsot alapvetően úgy állítják be, hogy a hordozott tartalom egy adott számítógépen csak egyszer megtekinthető legyen, így nem lehet más eszközhöz csatlakoztatni vagy másnak odaadni. Csak te láthatod, nincs lehetőséged terjeszteni.”

Yoon Miso felidézte egy közeli élményét, amely a lakosság filmnézési szokásairól szól:

„A kínai határ melletti Hyesan városából származom. Szomszédaink egyszer kölcsönkértek egy autó akkumulátort, és egy generátorhoz csatlakoztatták, hogy elegendő áramot kapjanak a televízió működtetéséhez. Emlékszem, rá, hogy a „Stairway to Heaven” című dél-koreai drámát nézték” – mondta.

Choi Jonghoon szerint az ezredforduló után indult be igazán Észak-Koreában a külföldi média iránti rajongás, amihez a Kínából származó olcsó CD-k és DVD-k is hozzájárultak. Erre később azonban a phenjani rezsim rájött:

„2002 körül az állambiztonság razziát tartott egy egyetemen, és több mint 20 000 külföldi tartalmú CD-t találtak. Ez csak egy egyetem volt, mi lehetett a többin. A kormányt sokkolta a dolog. Ekkor határozták el, hogy szigorítanak a büntetésen” – emlékezett vissza.

Egy másik disszidens, Kim Geumhyok a BBC-nek tett nyilatkozatában szörnyű élményekről beszélt.

2009-ben mindössze 16 éves volt, amikor elfogták a különleges egység őrei, akiket azért állítottak fel, hogy levadásszák és letartóztassák azokat, akik illegális videókat osztanak meg. Geumhyok az apja által becsempészett dél-koreai popzenei DVD-ket adott egy barátjának. A rajtaütés után, egy titkos kihallgatószobába vezették, ahol az őrök aludni sem hagyták, négy napon keresztül ütötték és rúgták.

„Rettegtem, azt hittem, vége az életemnek. Tudni akarták, honnan vannak a felvételek és hány embernek mutattam meg. Nem mondhattam, hogy apám hozta őket Kínából. Folyamatosan ismételtem nekik, hogy nem tudom, könyörögtem az életemért”– idézte fel könnyek között Geumhyok, aki az észak-koreai főváros, Phenjan egyik elit családjából származik, és apja végül meg tudta vesztegetni az őröket, hogy szabadon engedjék.

Ez Kim Dzsongun új törvénye értelmében szinte lehetetlen lesz. Érdekesség, hogy a munkatáborokban lévők 50 százaléka azért van ott, mert külföldi médiát nézett. Két órányi illegális anyag nézése három év munkatábort jelent.

Guemhyok élete teljesen megváltozott, miután országáról kiderült számára az igazság. Azon kevés kiváltságos észak-koreaiak egyike volt, akiknek Pekingben tanulhatott és megismerhette az internetet:

„Először nem tudtam elhinni az Észak-Koreáról szóló leírásokat. Azt hittem, hogy a nyugati emberek, a Wikipedia mind hazudnak. Sok dokumentumfilmet néztem az országomról, aztán rájöttem, mind igaz.”

Guem-hyok végül Szöulba menekült. Úgy gondolja, az észak-koreaiak sejtik, hogy az állami propaganda nem az igazság:

„Az észak-koreai emberek szívében ott van a sérelem magja, csak nem tudják, hogy a sérelmük mire irányul. Megszakad a szívem, hogy még akkor sem értik meg, amikor elmondom nekik. Óriási szükség van valakire, aki felébreszti, felvilágosítja őket”– mondta.


Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »