Komoly felháborodást váltott ki az a dokumentum, amely környezetvédelmi szempontok alapján, ám a gazdák beleegyezése nélkül minősítené át a földeket. Az eljárás elleni tiltakozásként június végén több mint ezer aláírással ellátott jegyzéket (petíciót) nyújtottak be a gömöri gazdák.
Az ökológiai stabilitás regionális területi rendszere (Regionálny územný systém ekologickej stability) elnevezésű tanulmányt a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség megbízásából dolgozták ki. Célja a földterületek kategorizálása, besorolása és azok esetleges átminősítése a biodiverzitás, a földrajzi, környezeti sokrétűség megőrzése, vagyis az ökológiai stabilitás megtartása érdekében.
A regionális szintre lebontott tervezeteket májusban tették közzé nyilvános hirdetmény formájában a hivatalokban. A gazdák nehezményezték, hogy a kihirdetésére a koronavírus-járvány kellős közepén került sor, így sokan nem is szereztek tudomást róla. A szinte titokban történő kifüggesztés és az ügymenet megkezdése szerintük nem transzparens módon történt, ráadásul a földek átminősítéséről egyetlen gazdával sem egyeztettek.
– Az átminősítés elég drasztikus változtatásokat eredményezne a Rimaszombati járásban is. Sok gazdának nagy problémákat okozna, sőt egyes gazdaságokat egyenesen a megszűnés veszélye fenyegetné – mondja Bodon Dávid regionális falugazdász, aki egyetlen olyan személyről sem tud, akivel akár személyesen vagy telefonon értekeztek volna a készülő változtatások kapcsán.
Szerinte egyértelmű, hogy a realitásoktól elrugaszkodott tervezet az íróasztal mögött fogalmazódott meg, és semmi köze nincs a mezőgazdasághoz.
A falugazdász nem látja értelmét, hogy miért kellene egy jelenleg is szántóföldként hasznosított területet visszaminősíteni legelőnek, ami ráadásul azzal is járna, hogy egy adott terület értéke ilyen esetben mintegy a negyedére csökkenne.
– Több sebből is vérzik a dolog. A járás déli felén az átminősítés és a védett övezetté nyilvánítás okozna gondokat, északabbra pedig az erdősítés. A dokumentum szerint bizonyos fokú dőlésszögben lévő földterületet már erdősíteni kellene, holott azok még legelőnek is megfelelnének, sőt ezen területek többsége el is van kerítve, és ott jelenleg is állattenyésztés folyik. Ráadásul semmilyen állat- vagy madárfaj nem él ott, amely ezt a különös szintű védettséget indokolná.
További aggályokat vet fel, hogy a Rima folyó medrét gáttól gátig védett övezetté nyilvánítanák, ezáltal lényegében az öntözést is meggátolnák a folyóból, mert ezen az övezeten belül nem lehet sem kaszálni, sem más módon beavatkozni.
– Mondanom sem kell, hogy milyen károkat okozna, ha megszűnne az öntözés lehetősége. Kivált az olyan csapadékszegény időszakokban, mint amilyen az idei tavasz is volt.
Ráadásul azért is sántít a dolog, hogy nem az egész Rima folyót tennék meg védett övezetté, hanem csak Rimaszombattól délre, Serke és Simonyi község határá-tól a magyar határig. Ennek semmi értelme, hiszen itt vannak a legjobb termőföldek.
Az átminősítés nagy érvágás lenne az állattenyésztők számára is. A kisebb gazdáknak nincs kapacitásuk, hogy felkészüljenek erre és átálljanak valami teljesen másra. Az alsópokorágyi Tankó család például 230 hektáron gazdálkodik. Az ő esetükben mintegy 200 hektárt minősítenének át legelővé és kaszálóvá, így mindössze a fennmaradó 30 hektáron termeszthetnének növényeket a sertéseknek. A húsüzemük számára ez katasztrofális következményekkel járna, mert nem tudnák hol megtermelni a takarmánynövényeket.
Bodon Dávid szerint ilyen feltételek mellett néhányan biztosan abba is hagynák a gazdálkodást és a termesztést, az ellehetetlenített tulajdonosok földjei pedig felszabadulnának, és kiváló prédát jelentenének egyes befektetőknek.
– Vannak olyan cégek az országban, amelyek a földművelést csak papíron végzik, és közben mégis támogatást igényelnek rá. Azoknak az ilyen módon átminősített erdő és a legelő kész aranybánya, mert foglalkozni csak minimális mértékben kell vele, elég, ha lekaszálják egyszer-kétszer évente. Kétségtelen, hogy szükség van a környezetvédelemre és védeni kell az erdőket, az állatvilágot, a legelőket, de azért mindennek megvan a maga módja. Nem ez volt a legmegfelelőbb formája, hogy ezt a gazdák tudta és beleegyezése nélkül vigyék véghez – háborog Bodon.
A környékbeli gazdák ezért júniusban összehívtak egy gyűlést, hogy megbeszéljék, hogyan próbálnak meg fellépni az őket hátrányosan érintő átalakítások ellen. Tiltakozásuk nyomatékosításaként mintegy 1100 aláírást gyűjtöttek össze a Rimaszombati járásból, amit a hónap végén le is adtak a járási hivatalban.
Ebben kérvényezik, hogy az átminősítést minden esetben egyeztessék a földtulajdonosokkal vagy a földbérlőkkel, illetve hogy csak a tulajdonos írásos hozzájárulásával minősíthessék át a földterületeket, és kárpótolják a veszteséget szenvedő gazdákat. Követeléseikre a környezetvédelmi minisztériumból eddig nem érkezett válasz.
Hogy világos legyen a történet, ismételjük el: a környezetvédelmi minisztérium a jóváhagyási eljárás kezdetéről szóló felhívást 2020. május 22-én hozta nyilvánosságra. Az észrevételek megtételére legkésőbb 2020. június 24-ig volt lehetőség a rimaszombati járási hivatalnál.
Vagyis a földtulajdonosok és a földet bérlő vállalkozók kaptak kerek egy hónapot arra, hogy az egzisztenciájukat, sorsukat alapjaiban érintő eljáráshoz hozzászóljanak, a koronavírus-járvány kellős közepén, amikor kijárási korlátozások voltak érvényben. Kormány ide, hivatal oda, ebben az országban, úgy látszik, semmi sem változik. Az állam arroganciája végtelen.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/29. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
