Bizánci szokás szerint kiengesztelődésre ad lehetőséget minden évben a nagyböjt előtti alkonyati istentisztelet, a kiengesztelődési vecsernye. Február 27-én a debreceni főszékesegyházban a Hajdúdorogi Főegyházmegye szolgálattevői személyes bocsánatkéréssel fordultak egymás felé.
Kocsis Fülöp érsek-metropolita nem tudott részt venni a szertartáson, ezért e napra szánt tanítását Seszták István főhelynök atya tolmácsolta.
A szentbeszédből olvashatnak részleteket az alábbiakban. A teljes tanítás ITT olvasható.
„Nagyböjt küszöbén alaposan körül kell néznünk saját házunk táján, hogy legalább ott rendet tegyünk, tisztaságot teremtsünk, és úgy várjuk, tőlünk telhető legméltóbb módon az Úr, a föltámadt Krisztus érkezését. Fontos, tehát, hogy a saját házunk táján nézzünk körül, ne pedig másén. Nem másutt kell rendet tennünk, hanem saját magunkban. Felelősek egyedül a saját lelkünk tisztaságáért vagyunk, a többiekért csak oly módon, közvetetten, hogy ne rossz, hanem jó hatással legyünk rájuk. Seprűvel, lapáttal nem a szomszédhoz kell mennünk, oda csak a magunk tisztaságának jó hatásait kell eljuttatnunk.
[…]
Ma azonban még egy újfajta böjtre is hadd hívjam föl a figyelmet. Megváltozott világunkban a legtöbb kísértés már nem is érzékszerveinken keresztül jut el hozzánk, hanem a szemünkön át. A villódzó képek, melyek betöltik életünket oly módon eluralkodtak rajtunk, hogy szinte csak a szemünk előtt lévő képernyőn keresztül érzékeljük a világot. Egyszerűen elválaszthatatlanná lettünk tőle. A zsebünkben hordjuk, s ha csak néhány percnyi megállás adódik, nyomban előkapjuk. Szinte szükségünk van arra, hogy ez az apró lapos felület folyamatosan új és új hatásokkal bombázzon minket. Persze, ez a hatásözön nem áll meg a retinánkon. A szemünkön keresztül az értelmünket bombázza, az értelmünkön keresztül pedig az életünket. Márpedig az érkező hírek cikázása szétzilálja az értelmünket is, az életünket is.
Ő ugyanis nem erőszakos, csöndesen vár, amíg feléje nem fordulunk. Nem így a világ gyártotta hírek, hangok, hatások, melyek furfangos erőszakossággal vonják magukra elménk figyelmét, határozzák meg lelkünk irányát. A világ a hálóját kivetette ránk és fogva tart. Bénultan követjük, ahova rángat minket. Ma ebben az újfajta böjtben erre hívom testvéreimet: szakadjunk el a hálótól, amely körbefon és megkötöz. Legyenek netmentes óráink, napjaink, amikor a figyelmünket mellékhatások nélkül Istenre tudjuk fordítani.
Minden böjtnek, a testi és szellemi, lelki és fizikai böjtnek felszabadító hatása van.
[…]
Itt állunk a háború szélénél, már az ajtónk előtt dübörög. Erre, persze, mint az idők jeleire, oda kell figyelnünk. Nem a szenvedőkről kell elfordítanunk a tekintetünket, szó sincs róla. De figyeljük csak meg, egyetlen nap alatt jelentéktelenné váltak a vírusról szóló híradások, amelyek addig folyamatosan lekötötték a figyelmünket. Most ezek a hírek egyszeriben eltűntek, mert még rémisztőbbek érkeznek. De Jézus azt mondta: „Amikor háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg… ez még nem a vég.” Tenni kell a feladatainkat, de Istenre tekintve. Forduljunk őfeléje, s akkor tudni fogjuk mit kell tennünk, amikor fegyverek zilálják szét a békességünket, tudni fogjuk, hogyan segítsük meg szenvedő testvéreinket. Míg ha csak szörnyülködünk és rémüldözünk, ezzel sem másnak, sem magunknak nem segíthetünk.
A megbocsátás e gyönyörű órájában erősítsük meg egymást. A tiszta hétfővel induljunk el a lelki megtisztulás felé, hogy méltók legyünk a világ legnagyobb értékére – ahogy ma fogalmazott egyik paptestvérem –, a legnagyobb kincsre, hogy részesülhetünk a föltámadás örömében. Adja Isten, hogy lemondásokon, akár fájdalmakon is átvezetve juttasson el mindnyájunkat erre a mennyből ajándékként érkező örömre, Krisztus Urunk föltámadására! Ámen.”
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
