A devizahitelezés felfutása idején az ügyfeleknek csak mintegy 40 százaléka tervezte, hogy idegen pénznemben adósodik el, ebből lett végül 80 százalék feletti arány. A jegybanki műhelyben készül elemzés szerint: „a devizában történő eladósodás melletti döntésben a kamatok szintjén kívül a legnagyobb szerepe a banki tanácsoknak volt”.
Kifejezetten meglepő jegybanki vizsgálatok és elemzések jelennek meg az utóbbi időben. Korábban ilyen volt, amikor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tudatta: bizonyítékot talált arra, hogy „a követelésvásárlások egyetlen valós célja sok esetben a követelések biztosítékául szolgáló fedezetek (tipikusan ingatlanok) megszerzése volt”. Nem kevésbé meglepő az a közzétett szakértői anyag, amelyből kiderül: a jegybank bizonyítva látja, hogy a bankok beszéltek rá sok ügyfelet a devizahitelre. Még grafikonon ábrázolva is jól látszanak az eltérések (lásd lejjebb).
Maga a tény számunkra persze cseppet sem ismeretlen. Saját tapasztalataink és olvasóink beszámolói alapján is sok olyan esetről tudunk, amikor például az állami támogatású lakáshitelt váltatták át (meglehetősen agresszív telefonos megkereséssel) devizaalapú kölcsönre, vagy az eredetileg forinthitelt kérőt gyakorlatilag kényszerítették a deviza választására. A nagy-nagy „devizamentés” során azonban mindez valahogy elsikkadt.
Értesültünk olyan bírósági eljárásról, amiben hiába volt hajlandó az egykori banktisztviselő tanúskodni az adós mellett (elismerve a deviza banki preferálását, sőt még az árfolyamkockázat jelentőségnek lebecsülését is), ez az ítéletet cseppet sem befolyásolta. Pedig nagyon nem mindegy, hogy valaki saját szándékából – meghallva például a sokszor azért valóban elhangzó kockázati figyelmeztetéseket – vagy hitelezői nyomásra döntött az idegen pénznem mellett.
Egyre nőttek a kockázatok
Utóbbiak pedig – mint azt most maga a jegybanki műhelyben készül írás igazolni látja – nem voltak kevesen. A hitelfelvételi döntések mozgatórugóit vizsgáló cikkben egyértelműen rögzítették, hogy a devizahitelezés legintenzívebb időszakában, mikor a folyósított hitelek több mint 80 százaléka volt devizában denominálva, a hitelfelvevőknek csak körülbelül 40 százaléka tervezte devizahitel felvételét. Az elemzés szerint: „a devizában történő eladósodás melletti döntésben a kamatok szintjén kívül a legnagyobb szerepe a banki tanácsoknak volt”.
A jegybanki honlapon közzétett cikkben (ez teljes terjedelmében itt olvasható) a kérdőívekre adott válaszokat és nemzetközi elemzéseket is felhasználva több időszakra osztva modelleznek. Mint megállapították: a válság nemcsak a bankrendszer helyzetét változtatta meg, hanem a háztartások viselkedését is. A válság előtti időszak (2007. második félév – 2008. második félév közötti minta) eredményei Magyarország esetében sok szempontból hasonlítanak a teljes mintán végzett becslés eredményeihez. Azok, akiknek volt folyószámlájuk, nagyobb valószínűséggel terveztek hitelt felvenni, mint akiknek nem volt. Azok, akik nem vártak árfolyamgyengülést, illetve azok, akik pozitívan értékelték a gazdasági kilátásokat, szintén nagyobb valószínűséggel terveztek hitelfelvételt. Végül ugyancsak növelte a hitelfelvételi kedvet a hazai devizába vetett bizalom.
Érdekes (bár ismét legfeljebb azért meglepő, mert ezt most a jegybank mondja ki) megállapítás, hogy a válságot megelőzően a Közép-Magyarország régiónál lényegesen szegényebb, Dél- és Észak-Alföld, illetve a Közép-Dunántúl is nagyobb hitelfelvételi kedvet mutatott. Ez pedig – írják le – „megerősíti azt az állítást, miszerint a válságot közvetlenül megelőző időszakban egyre kockázatosabb ügyfeleket hitelezett a bankrendszer”.
Az Én Pénzem
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
