Ki hibázott, avagy miért sodródott már megint az összeomlás szélére a szlovák egészségügy?!

Ki hibázott, avagy miért sodródott már megint az összeomlás szélére a szlovák egészségügy?!

Kettőszázhatvannyolc. Aktuális írásunk egyik kulcsszáma. A legfrissebb adatok szerint ennyien szorulnak gépi lélegeztetésre Szlovákiában. Háromezer-négyszáznegyvennégy. Egy másik fontos mutató. Ennyi COVID-os beteget kell kórházban ápolni. Elkeserítő számok, kétségtelen, de volt már sokkal rosszabb is!

A nyári, kissé elhamarkodott optimizmus után furcsa, apokaliptikus hangulat kerítette hatalmába a szlovák kormányt és sajtót. Az elmúlt néhány hétben szinte naponta jelent meg egy-egy közlemény vagy újságcikk arról, a tönk szélére sodródott a szlovák egészségügyi ellátórendszer, közben, ha megnézzük a statisztikákat, a helyzet jobb, mint a tavaszi hullám zenitjén.

Számok és valóság

A portálunk által megkérdezett orvosok és szakápolók kivétel nélkül azt mondják, számok ide vagy oda, valóban kritikus a helyzet a legtöbb, ha nem az összes szlovákiai kórházban. Nem csak a betegek száma miatt, az egészségügy lassan két éve küzd a járvánnyal, az orvosok és ápolók erejük végén járnak. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a COVID megjelenésével a többi betegség nem tűnt el, ez a terhelés pontosan ugyanakkora, mint korábban, azzal a kiegészítéssel, hogy egy soha nem látott új kihívással is meg kell küzdeniük. Ezzel együtt is adódik a kérdés, a nyári, viszonylag nyugodt időszak során a szlovák egészségügy irányítói miért nem készítették fel jobban a kórházakat koronavírus harmadik hullámára. Sokáig azt kellett hallgatnunk, nincs elég lélegeztetőgép, majd, mintha találtak volna néhány száz darabot elfekvőben, most azt mondják, szakember nincs elég. 

Nem lehetett volna nyáron pótolni az elmaradást?

Idővonal

Tavaly októberben Marek Krajčí (akkor még) egészségügyi miniszter nagy boldogan jelentette be, a második hullámra való felkészülés jegyében Szlovákia ezer lélegeztetőgépet vásárolt, mintegy 300 darabot az óturai CHIRANA vállalattól. A CHIRANA illetékesei korábban azt nyilatkozták, napi  7-8 darab lélegeztetőgépet képesek előállítani, 300 darabot már korábban az év júniusáig le is adtak, hogy a maradék 700 gép honnan érkezett, ha jött egyáltalán, azóta sem derült ki. A tárcavezető akkor múlt időben fogalmazott, hozzátéve, a gépek egy szlovákiai raktárban várják a bevetést.

A JoJ TV egy riportban már akkor felvetette, szép és jó, hogy van elég gép, de lesz-e hozzá elég szakszemélyzet. A tévé akkori felmérése azt találta, 725 olyan szakorvos van Szlovákiában, aki kezelni is tudja ezeket a gépeket, több általuk megkérdezett intézmény is jelezte, a gépi kapacitás megfelelő, de orvosból és/vagy szakápolóból nincs elég. A miniszter akkor úgy nyilatkozott, a nyáron „átképzésekkel igyekeztek kezelni a helyzetet“, de

azt már nem tudta megmondani, pontosan hány szakápolót sikerült megtanítani a gépek kezelésére, s ezt az adatot, ahogy azt majd látni fogjuk, mind a mai napig féltékenyen őrzi a szaktárca.

Krajčí tulajdonképpen elismerte, ősszel az állam kénytelen lesz azzal főzni, amivel tud, ha kell, akkor majd egyetemistákat és külföldről érkező orvosokat vonnak be az ellátásba – ígérte. A miniszter néhány hónappal később megbukott, helyét egy katonaorvos, Vladimír Lengvarský vette át. Az új miniszter rögtön az elején leszögezte, a szlovák kormány tanul a második hullám idején elkövetett hibákból, sőt, már javában készülnek a harmadikra is.

„Okosabbak vagyunk és jobban felkészültünk”

– jelentette ki egy augusztus végi sajtótájékoztatón, hozzátéve, hogy a harmadik hullám vélhetően gyengébb lesz, mint az előző, kevesebben kerülnek majd kórházba, ráadásul vírusmentes karácsonyra számíthatunk. Bár nem lett igaza, emiatt kár lenne kárhoztatni az egészségügyi minisztert és tanácsadóit. Kristálygömb híján nem tudhatták, hogy a vírus új variánsai mihez kezdenek majd egy gyenge átoltottságú országban.

Az első pesszimista nyilatkoztatok szeptemberben kezdtek szállingózni, hogy aztán október végére átadják a helyüket a teljes kétségbeesésnek. Lengvarský ekkor már azt hangoztatta, bár a nyáron sikerült sok új, oxigénterápiához megfelelő ágyat létrehozni, intenzív ellátásra, lélegeztetésre alkalmas hely mindössze 400 van az egész országban. Hogy hány orvos és alkalmas szakápoló áll rendelkezésre, arról egy szót sem szólt, ahogy az sem derült ki, hogy lehet 400 körül a kapacitás, ha csak a CHIRANA egy évvel korábban 365 gépet szállított le. Valószínűleg ekkor Lengvarský már pontosan tudta, ami csak a bennfentesek számára volt nyilvánvaló, gép van és lesz is elég, személyzetünk nincs hozzá.

Tényleg ennyire rossz a helyzet?

Nos, tulajdonképpen igen. Az orvosok és szakápolók maholnap két éve harcolnak a pandémiával, úgy, hogy közben a normális, hétköznapi ellátást is fenn kell tartaniuk. Nincs könnyű dolgok, csakhogy, ha a puszta számokat nézzük, volt már sokkal rosszabb is. A koronavirus.gov.sk oldalon szinte a járvány kezdetére visszamenőleg elérhetőek az egészségügyi minisztérium heti elemzései, amelyekből pontosan követhető a szlovákiai járványhelyzet alakulása. Két paramétert érdemes vizsgálnunk, a kórházban ápoltak, illetve a lélegeztetőgépre szorulók számát.

Bizonyára olvasóink is emlékeznek rá, a mostanihoz hasonlóan apokaliptikus volt a hangulat tavasszal.

Hírdetés

Előbb Marek Krajčí, majd az őt áprilisban, az épp lecsengőben lévő második hullám idején váltó Vladimír Lengvarský is arról beszélt, nem sokon múlott az összeomlás. Az akkori számok igazolták is állításaikat. 2021. március 8-án például 4048 ember szorult kórházi ellátásra, közülük 373-at lélegeztetőgépek tartottak életben (az abszolút rekord nem ez, volt nap, amikor 394-re emelkedett a gépre kötött emberek száma).

Ezek az aktuális számainknál azért lényegesen durvább mutatók.

Hogy lehetünk akkor novemberben az összeomlás szélén? Szinte naponta halljuk, olvassuk, éppen melyik kórházban fogyott el a lélegeztetőgép, úgy, hogy tudjuk, a kapacitás jóval ezer feletti kell, hogy legyen – már, ha Krajčí igazat mondott azon a bizonyos sajtótájékoztatón. Világos, két eset lehetséges. Az egyik, hogy valójában nincs annyi lélegeztetőgép, amennyit a kormány bejelentett, a másik, hogy nincs hozzájuk elég szakember. Az előbbi lehetőséget, ez világosan látszik az eddigiekből is, biztosan elvethetjük.  

Gépből biztosan van elég!

Kérdéseinkkel megkerestük az orvosi műszerek, többek között lélegeztetőgépek gyártásával foglalkozó CHIRANA Medicalt. A vállalat igazgatója, Ján Brkal portálunk érdeklődésére leszögezte, nem érzik úgy, hogy a CHIRANA illetékes lenne a kialakult helyzet minősítésében, ugyanakkor abban biztosak, hogy a szlovák kórházaknak elegendő mennyiségű lélegeztetőgép áll rendelkezésére. Brkal kiemelte, a gyakorlat szerint az intézmények egymás segítve, korábban is kölcsönöztek egymásnak gépeket, erre a harmadik járványhullám idején is lehetőségük van. A CHIRANA illetékesei több alkalommal iskoláztak már be szakápolókat, erre a jövőben is készen állnak – hangsúlyozta a vezérigazgató, aki kiemelte, információik alapján az egészségügyi személyzet hiánya jelenti a legnagyobb problémát.

Brkal szerint ez nem csak az egészségügyet érinti, a CHIRANA gyártókapacitása is megszenvedte a járványt, „jelentősen csökkent a cég produktivitása” – mondta, számos munkatársuk esett ki a koronavírus miatt.

Arra is kíváncsiak voltunk, pontosan milyen megállapodások születtek a vállalat és az állam között. Az igazgató elmondta, még 2020. márciusában, a Pellegrini-kabinettel kötött szerződés értelmében gyakorlatilag néhány nap alatt szállították le a raktárukban lévő lélegeztetőgépeket, összesen 47 darabot. Később, már az új kormánnyal, egy újabb szerződést is aláírták, 2020. júniusi határidővel. Bár a kormány több gépet igényelt, a szállítás gyorsasága miatt végül 300 darabban állapodtak meg, ezeket a CHIRANA időben le is szállította. Ezen kívül a vállalat 15 gépet adott el közvetlenül a kórházaknak és néhányat el is ajándékoztak.

Mindez azt jelenti, hogy vállalat összesen 365 lélegeztetőgépet adott el (illetve ajándékozott) a szlovák államnak és a szlovákiai kórházaknak.

Az ugyanakkor rendkívül furcsa, hogy a szlovák kormány, mint azt a CHIRANA igazgatójától megtudtuk, 2021-ben egyetlen egy megrendelést sem adott le a CHIRANA-hoz, és amennyire tudni lehet, más gyártóktól sem rendeltek lélegeztetőgépeket. Ez is azt mutatja, végig tudták, van elég gép.

Bár kitartóan kellett próbálkoznunk, végül az egészségügyi tárca is válaszolt kérdéseinkre. Úgy ahogy!

Hiába küldtük el pontokba szedve a kérdéseinket, azokra konkrét válasz nem érkezett, csak egy összefoglaló, erősen semmitmondó nyilatkozatot kaptunk, amelyben a minisztérium is elismerte, a szakszemélyzet hiánya miatt vannak kritikus helyzetben kórházaink. Olyannyira nem géphiányról van szó, hogy a tárca tájékoztatása szerint a lélegeztetőgépek egy részét nem is invazív, intubálással és altatással járó lélegeztetésre használják, hanem az ún. magas áramlású oxigénterápiára, amely a gépi lélegeztetés egy jóval enyhébb formája, altatást sem igényel. Bár azt írták, órára pontosan meg tudják mondani, éppen hány szabad ággyal számolhatnak, a tárca sajnos arra a kérdésünkre már nem válaszolt, vannak-e pontos számaik arról, hány lélegeztetőgép kezelésére alkalmas orvos, illetve szakápoló áll rendelkezésére a szlovák egészségügynek. Ha vannak is adataik erről, azt nem hozták nyilvánosságra.

Annyit azért elárultak, hogy a járvány által leginkább sújtott keleti régiókban több kórháznak már előirányozták, hogy a harmadik hullám előtt meghatározott maximális kapacitáson felül is készen álljanak átcsoportosítani a férőhelyeket. Sőt, s ezt eddig alig-alig kommunikálták, a keleti országrész néhány „specializált intézményét” már felkészítették a COVID-betegek fogadására, amennyiben kórházi ellátás összeomlana.

Lehetett volna másként?

A szlovákiai orvoshiány közmondásos jelenség, egy 2019-es adat szerint nagyjából 19500 orvos dolgozik a közellátásban, ezzel százezer főre számítva bőven az EU-27 átlaga alatt vagyunk. Óvatos becslések szerint is 3000-3500 orvos hiányzik a rendszerből (csak a felnőtt háziorvosi ellátásból mintegy ötszázan), a bajt csak fokozza, hogy a frissdiplomás orvosok 20%-a évről évre külföldön keres munkát. Nem változott ez a COVID hatására sem. Dr. Laczkó Balázs, a dunaszerdahelyi kórház aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályának főorvosa elmondta, bár tudomása szerint a dunaszerdahelyi kórházban minimális volt a pályaelhagyás a járvány alatt, más kórházakban már nem ennyire rózsás a helyzet.

Az tehát már világosan látszik, nem gépi, hanem emberi erőforrás-hiány miatt sodródott az összeomlás szélére a szlovákiai egészségügy.

Laczkó szerint ugyanakkor a problémákat nem lehetett volna két-három nyári hónap alatt orvosolni. „Az orvosi egyetem után még öt évet tanul az ember, hogy aneszteziológus legyen. A legügyesebb szakorvosokat sem lehetett volna két-három hónap alatt átképezni intenzív terápiás szakemberré. Ez egy teljesen önálló terület. Ugyanez a helyzet a szakápolókkal, nővérekkel” – nyilatkozta nekünk egy korábbi beszélgetésünk alkalmával. Egy általunk megkérdezett, neve elhallgatását kérő sebészorvos is azt mondja, egy ennyire bonyolult gép kezelése csak a legtapasztaltabb, évtizedes rutinnal rendelkező szakápolók számára elsajátítható egy átképzéssel.

Egy egészségügyi középiskolából frissen kikerült pályakezdő képtelen lesz néhány hét alatt megtanulni a szükséges dolgokat.

Hogy az államnak nyáron lett-e volna módja tucatjával átképezni a tapasztalt, de a lélegeztetőgépek használatát nem ismerő szakápolókat, már sosem derül ki. Gyors, időben meghozott döntésekkel, jó szervezéssel, talán igen, csakhogy az emberi faktort nem szabad elfelejtenünk. Ezek az emberek akkor már másfél éve küzdöttek egy soha nem tapasztalt kihívással, túlnyomó többségük szabadság nélkül abszolválta szakmai pályafutása legkeményebb hónapjait, emberileg nehéz megítélni, vajon elfogadható lett volna a nyári nyugalom idején átképzésre kötelezni őket. A másik, hogy azokat a mulasztásokat, melyeket a mindenkori szlovák kormány az elmúlt évtizedekben felhalmozott, nem lehetett egyetlen nyár alatt megoldani, ráadásul az egészségügyi ellátórendszer minden egyes apró repedése és mikrotörése a járvány alatt csak még szélesebbre nyílt, a hiányosságok pőrén, teljes valójukban mutatkoztak meg. 

Egy dolog viszont biztos, abban egyértelmű a kormány felelőssége, hogy a kialakult helyzetet nem kommunikálták megfelelően és ezen azóta sem változtattak (lásd: kérdéseinkre adott “válaszaikat”). Gyakorlatilag kész tények elé állítják a lakosságot: “nincs elég ember a lélegeztetőgépek üzemeltetésére”, de azt már nem mondják meg, pontosan mennyi van és, ha nincs, miért nincs. Így márpedig nehezen harcolhatják ki maguknak azt a közbizalmat, amely ahhoz kellene, hogy a járvány elleni egyetlen fegyverünk, az oltás, valóban hatékony legyen. 


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »