A farsangi időszak lezárulta után egy csendesebb, elmélyültebb időszak veszi kezdetét a keresztény világban. A hamvazószerda a nagyböjt kezdőnapja (idén február 18.), amely a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznapra esik, és a bűnbánat, valamint az önvizsgálat időszakát nyitja meg. De mi az a hamvazószerda, mi a jelentősége és milyen egyházi és népszokások kapcsolódnak hozzá?
A hamvazószerda a nyugati kereszténység egyik legfontosabb mozgó ünnepe, amely február 4. és március 10. közé eshet. Ez a nap jelöli a nagyböjt kezdetét, amely Jézus 40 napos böjtjére emlékeztet. A nagyböjti időszak hossza és számítása különleges: mivel vasárnaponként nincs böjt, a kezdőnap a húsvét előtti 46. napra esik.
Hamuval indul a húsvéthoz vezető út
A húsvéti ünnepkör első napja a quadragesima — ami latinul negyvenediket jelent —, a hamvazószerda a böjt első napja, amelyhez több egyházi és népszokás tartozik. Böjtfogó szerda, száraz szerda, aszaló szerda — ezekkel a nevekkel is illetik hamvazószerdát, amelyen, ahogy a nevében is benne van, nagy szerepe van a hamunak és a szokásnak, amelyet a népnyelv sokszor csak hamvazkodásnak, hamvazásnak nevez.
A hamu a bűnbánat jelképe, a 7. századtól a püspök a bűnösöket a templomba vezette mezítláb és zsákruhában, a fejükre hamut szórt, majd, ahogy Isten űzte ki a Paradicsomból Ádámot és Évát, ő is úgy űzte ki a vétkezőket a templomból, ahova aztán nagycsütörtökig nem tehették be a lábukat. Az úgynevezett hamvazkodást II. Orbán pápa vezette be 1091-ben: ez azt jelentette, hogy onnantól minden férfi fejére hamut szórtak, a nők homlokára pedig a hamuval keresztet rajzoltak. Ma már csak utóbbit alkalmazzák a férfiakra és a nőkre is. A hamvazást hamvazószerdán és az azt követő vasárnap végzik, előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával.
Hogyan kötődik a hamu az ünnephez? A hamu az elmúlás, a halál, a gyász, ugyanakkor a megtisztulás jelképe is. Nem véletlenül mondja ilyenkor a hamvazást végző pap:
Hamvazószerda néphagyományai is változtak
Korábban szigorúan vették a böjtöt, a negyven nap az 40 nap volt. Ma már a legtöbben csak a kötelező napokon böjtölnek, vagyis hamvazószerdán és nagypénteken. A régi magyar hagyományok szerint a hamvazószerda előtti napon, azaz húshagyó kedden el kellett fogyasztani minden húsételt, ami a házban található, majd a háziasszonyoknak a szokásosnál is alaposabban el kellett mosogatniuk a főzéshez használt edényeket, hogy a nagyböjt alatt még véletlenül se kerülhessenek az ételekbe hús- vagy zsírmaradványok. Ezt már a húshagyókedd előtti „torkos csütörtökön” elkezdték vagy megtették. Mára a torkos csütörtök hagyománya eltűnt, hiszen a két kötelező böjti napon kívül nem sokan tagadják meg maguktól az evés okozta élvezetet.
Hamvazószerdán a néphagyomány szerint nem szokás, sőt, tilos (volt) esküvőt tartani. A bűnbánati idő alatt az eladósorban lévő lányok is egyszerűbb ruhába öltöztek, és ahogy mindenki más is, ők is tartózkodóan viselkedtek, ami a bűnbánatot szimbolizálta. Hamvazkodni sem csak vallási okokból mentek, azt állították, aki hamvazkodik, azt elkerüli a fejfájás. Bár ilyenkor a települések összes lakója igyekezett eljutni a templomba, aki nem jutott el, annak a homlokával valamelyik hamvazott családtagja összedörzsölte a homlokát, hogy így tartsák távol tőle is a fejfájást.
MTI, life.hu, Origo
Nyitókép forrása:
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
