Nagy sikert aratott az erre fogékony médiában a kétfarkú kutya párt vezetőjének megnyilvánulása az Echo TV-ben. Az elnök úrhoz hasonló kvalitású és lekivilágú médiamunkások hozsannáztak, amiért ez az ember „hülyét csinált” a műsorvezetőből, és különben is, milyen remek a humora.
Érdemes egyszer rászánni az időt, és figyelmesen megnézni ezt a szóban forgó tízegynéhány percet, mindenekelőtt azért, hogy pontosan lássuk: kicsodák is azok valójában, és mi az a színvonal, amiért lelkesedik a túloldal.
Ez a Kovács Gergely nevű pali egy személyiségzavaros fasz. Iskolái, végzettsége, családja, gyereke nincs, politikai aktornak képzeli magát, és abból próbál megélni, hogy bármit kérdeznek tőle, arra „viccesnek” gondolt, abszurd válaszokat ad. Ennyi az egész. Ennyi a teljesítmény, a csíny, az élc, ennyi a minden. Egy telefosott zokni.
Pedig nem is lett volna olyan nagyon bonyolult megválaszolni a kérdést: vajon miért kapják meg ingyen vagy féláron Simicskától a reklámfelületeket? Ha ezt a kérdést feltennék bármelyik politikai aktornak, elvárná tőle a kétfarkú kutyáknak cidázó média, hogy válaszoljanak. Most meg tapsikolnak, hogy nincsen válasz, csak „vicc” van. Hiszen ez a lényeg: ezek úgy akarnak politikai aktorok lenni, hogy közben tagadják a politikát magát. És így futnak bele az örök ellentmondásba, miszerint baszni meg szűznek maradni egyszerre nem lehet.
És még egy tanulsága van ennek az echos interjúnak: az ilyen alakokat nem kell behívni sehová, és nem kell megkérdezni őket semmiről. Ugyanis nincsen semmi értelme. Hacsak nem az, hogy mégis csak kibomlik a néző szeme előtt egy felesleges kis geci teljes valója. Ha ezért megéri, ám legyen. De csak egyszer. Most túl vagyunk rajta.
És végül térjünk vissza a vicchez, a humorhoz. Nézve ezt a csávót, mindjárt Karinthy ugrott be, méghozzá a Röhög az egész osztály a Tanár úr kéremből. Álljon itt a vége a műnek:
„(…) Hanem most tényleg belép Kökörcsin. Halálos csend: egyszerre mindnyájunknak eszébe jut Zajcsek, aki a szemétládában ül. De Zajcsek másodszor már nem hagyja becsapni magát, nem mozdul.
És most rettenetes óra következik. Az egész osztály egyetlen, hullámzó rekeszizom, amit képtelen erőfeszítéssel szorít le a halálos röhögés. A fojtott röhögés forróláza lüktet a vérvörös arcokon, és a halántékok kidagadnak. Mindenki a pad fölé hajol. A csönd, melynek fenekén egy esetleges kipukkadás borzasztó réme vonaglik, ingerlően zúg a fülünkben. És vannak elszánt, vakmerő gazemberek az utolsó padokban, akik még feszítik a kritikus hangulatot. A kis Löbl lebújt a padok alá, négykézláb mászkál kényelmesen, körös-körül mászta az osztályt, és egyenként megfogta a lábunkat. A szemétláda gyanúsan mozog. Kökörcsin emelt hangon fejtegeti II. József érdemeit; hátulról meglöknek, egy hang súg rekedten a fülembe „vigyázz, jön a pad alatt Löbl, már a negyedik pad alatt van!” Mindenki felhúzza a lábát a padra: a szájunk reszket a röhögéstől, kétségbeesetten próbálok figyelni, hogy másra tereljem a fantáziámat. Kökörcsin lelkesen magyarázza, milyen szép dolog volt II. Józseftől, hogy egy tollvonással visszavonta összes rendeleteit. Az anyja második Jóska!! – mondja Eglmayer az utolsó percben hihetetlenül mély gyomorhangon. Auer élesen felszisszen: – Löbl most ért odáig, és belecsípett. Nézd, mondja valaki mellettem, Kökörcsin egyik lába rövidebb, mint a másik.
A szemem majd kiugrik. Most… most vége… még egy pillanat… robban… Ebben a percben a tanár a következő viccet csinálja:
– Auer… mit mozgolódik maga, mint egy sajtkukac?
Soha még bohózatírónak olyan hatása nem volt közönségére. Mint gátját áttépő áradat: harsan fel a röhögés. Percekig röhögünk, felszabadulva, hörögve. A tanár csodálkozva néz, és elnézően mosolyog – magában megállapítja, hogy milyen frappáns és ellenállhatatlan humora van neki.”
A mi Kökörcsinünk ez az FKG (felesleges kis geci). És még nem is tanít semmit sem…
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
