Tegnap már sokadszor ugrottak neki a német, a francia és az olasz politikai vezetők a júniusi brit referendum után kialakult európai helyzet értelmezésének, ám eddig nem sok konkrét lépés történt az uniós egység felmutatására. Alapvető kérdésekben sincs egyetértés a legnagyobbak között, mégis egységet kell mutatni a szeptemberi pozsonyi uniós csúcs előtt.
Hiába a szimbolikus olasz helyszín, korántsem biztos, hogy az Európai Unió megalapítása szempontjából fontos Ventotene szigetén kap ihletet Matteo Renzi olasz kormányfő, Francois Hollande francia elnök és Angela Merkel német kancellár a brexit utáni politikai „hirtelen halál” állapotának feloldására. Az idő pedig egyre jobban sürget, két hónappal a britek végleges döntése után a nagy tagállamok már érzik magukon a nyomást, hogy határozott irányt és új lendületet adjanak a szigetországát vesztő uniós közösségnek. Ugyanakkor arra is kell vigyázniuk, hogy a régi tagállamok ne éreztessék az újakkal és a kicsikkel, hogy újfent nélkülük alakítják az EU sorsát. Ezt az egyensúlyozó szerepet megint csak Németország fogja eljátszani, hiszen Merkel e héten sorra járja be a tagállamokat, illetve fogadja vezetőiket. Holnap Észtországba, pénteken Lengyelországba látogat, szombaton pedig Berlinbe várja a holland, svéd, finn és dán, majd közvetlenül utánuk a horvát, a bolgár, a szlovén kormányfőt és az osztrák kancellárt. Az érezhető fő üzenet Európa dezintegrációjának elkerülése, különösen az október 2-ra tervezett magyar kvótanépszavazás, valamint az időről időre felszínre kerülő hasonló holland kezdeményezés tükrében.
Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy az uniós állampolgárokat egyáltalán nem az „új irány”, „új lendület” vagy „Európa újraindítása” című szlogenek mögötti tartalmak érdeklik, hanem sokkal kézzelfoghatóbb, és egyelőre a levegőben lógó kérdések foglalkoztatják. Ilyen például a nagy-britanniai munkavállalás, amelyről eddig legfeljebb csak annyi elképzelés látott napvilágot, hogy a jövőben csak akkor férhet hozzá a közös piachoz London, ha biztosítja az akadálymentes foglalkoztatást. Mint arról a Politico Európa-ügyi amerikai hírportál is ír, az angol gazdák már attól tartanak, nem lesz ki betakarítsa a brit gyümölcsöt, zöldséget, mert az eddig rendelkezésre álló, szorgalmas kelet-európai vendégmunkások elmennek az országból. Könnyen elképzelhető, hogy hasonló lesz a helyzet a szakmunkásokkal, a szolgáltatóiparban dolgozók százezreivel is.
A Ventotenén tegnap született nyilatkozatokon is érezhető volt, hogy a három tagállam eltérően képzeli el az „újraindítást”. Matteo Renzi egy „másik Európa” létrehozásáról beszélt, amely jobban figyel az értékekre és kevésbé a „pénzügyi hatalmasságokra”. Ez a félmondata Merkelnek célzott odaszúrásként is értelmezhető, tekintetbe véve a pangó olasz vállalati hitelezést, a hatalmas külső államadósságot, az elhúzódó gazdasági stagnálást.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 23.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
