Hányszor mondtad: megjavulsz már!
S épp oly vagy, mint voltál rég.
Nincs időd, s ha tiéd volna is,
Se volna mind elég,
Közép-neved zaklatottság,
Káosz legfőbbik jegyed,
Nyugalmadat, kutatod bár,
Sehol, soha nem leled.
Mondod mindig, hogy: majd holnap,
Hisz „ráérünk arra még”,
Mindig távol jövőt látsz, mi
Igéretként tűn eléd,
És te folyton várakozol,
Ám a Holnap elmarad,
S felelősség súlya, hiszed,
Nem nyomja a válladat.
Jaj, hisz gyerek vagy te, látom!
Leckédet még nem tudod,
Hiába, hogy tanítottak
Gödrök, lányok, asszonyok,
Élsz, mint tini, kinek gondja
Önmagán túl nem mutat,
Ember leszel, ámde most még
Nem lépted túl magadat.
Maradhatsz így, játszadozz, hisz
Kell a játék, módfelett!
Vigadj bohóc, ne szonytolodj,
Kell, hogy nevess s nevettess!
Órád ketyeg, ámde mindegy,
Nincs még itt a te időd,
Lesz majd egyszer, ámde most még
Gyengélkedik volt erőd.
Kerepesi Igor
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
