Megtelt érdeklődőkkel a komáromi Kultúrpalota díszterme a 100 éves a JESZO című kiállítás április 28-i megnyitóján, ahol újabb kultúrtörténeti ismeretekkel gazdagodtunk. Időutazásunk a földszinti kiállítótérben folytatódott, ahol a Szabó Csekei Tímea művészettörténész-kurátor és munkatársai által szakmai alapossággal összeállított, augusztus 31-ig látható tárlatanyagot tekinthettük meg.
Napjainkban nem emlékezhetnénk meg a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya – JESZO centenáriumáról, ha 1911. március 5-én a Vármegyeháza dísztermében Komárom három nagy közművelődési intézményének: a Vármegyei Könyvtárnak, a Közmívelődési Egyesületnek és a Muzeum-Egyesületnek egybeolvadásával nem alakult volna meg a Jókai Közmívelődési- és Muzeum Egyesület.
Meghatározó előzmények
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a Jókai Egyesület keretében már 1912. október 20-án megalakították az irodalmi, közművelődési, múzeumi és a művészeti osztályokat. Az utóbbi elnöke akkor Janosits József, a titkára pedig Harmos Károly lett. Az 1913-ban felavatott új székházban, ezekben a szakosztályokban indult a sokrétű munka. Az első világháború kitörése után azonban „a múzsák elhallgattak”, és a kultúra e hajléka kisegítő hadikórházként működött. Az első világégést követően, 1919-ben Harmos Károly műveiből nyílhatott meg az első tárlat a Kultúrpalotában, ahol olyan Komárom környéki alkotók mutatkoztak be, mint Feszty Edit, Csallóközi Holczer Ferenc, Lóránt Böske, Thain János és Reichentál Ferenc.
A JESZO alapító elnöke és „lelke” Harmos Károly volt, mellette titkárként Pyber Kálmán tevékenykedett. Tagja lehetett minden olyan építész, festő-, szobrász- és iparművész vagy műiparos, aki készpénzzel vagy műtárgy adományozásával támogatta az egyesületet, így a képtár állománygyarapodása is nagyobb lendületet vett, de voltak pártoló tagjai is az egyesületnek. Cserébe a tagok engedményes belépőjegyet, a kiállításokra szabadjegyet, a műtárgyak vásárlásánál 10 százalékos engedményt kaptak.
Sokrétű eredményes tevékenyég
A Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya a Komáromi Lapok hasábjain Művészet címmel rovatot indított, ahol az ismeretterjesztő cikkek mellett egyesületi hírekről is tájékoztatta az olvasókat, továbbá kirakatvásárokat rendezett, és folyóiratot is kiadott.
A kiállított képek zömmel a naturalizmus, a realizmus és a plein air festészet jegyében születtek, de Harmos művein a szecesszió és a szimbolizmus jegyei is megjelentek. Az expresszionizmus, a kubizmus, az art deco hatását leginkább a Komáromból elköltözött képzőművészek, a Basilides testvérek, Rauscher György, Reichentál Ferenc, Szóbel Géza alkotásai tükrözték. Nagy Márton és Basilides Sándor figurális kompozícióin a nyomor, az elesettség és a kiszolgáltatottság kapott egyre nagyobb hangsúlyt. A kiállításokat szobrok, iparművészeti alkotások, fotográfiák, építészek tervrajzai tették sokszínűvé.
Magán- és közéleti csapások
Harmos Károly nyugdíjba vonulása után, 1944-ben a Kultúrpalota tetőterében rendezte be új műtermét. Az év karácsonyán a dühöngő nyilas terror elszakította tőle zsidó származású feleségét, Révai Aranka tanítónőt, akit a jeges Dunába fojtottak. „A második világháború okozta megrázkódtatásokon idővel az alkotás iránti vágy felülkerekedett” – áll az ifj. Harmos Károly által édesapjáról írt rövid életrajzban.
A JESZO tevékenységéről és Harmos Károly érdemeiről többen is megemlékeztek a pénteki ünnepségen: Csütörtöky József múzeumigazgató, Keszegh Margit jelenlegi egyesületi elnök, Keszegh Béla polgármester és Szabó Csekei Tímea művészettörténész. Bemutatták dr. Szijj Ferencnek, az egyesület 1945-ben történt feloszlatása előtti utolsó elnökének a portréját. Komáromi Kacz Endre 1939-es alkotását unokája, dr. Halmi Nándor ajándékozta a Duna Menti Múzeumnak.
Megjelent a Magyar7 2023/18. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
