A mostani gázválság a politikai nyomás része, a legkényesebb téli pillanatokban jöhet lezárás, beolvasás arról, mikor nyitnák meg újra.
A gáz európai töltöttségi átlaga meghaladta a 60%-ot. Szakértők szerint a teljes tárolt mennyiség valahol 2-3 hónapnyi ellátást szavatol önmagában – speciális intézkedések nélkül. Mindenképpen durva tél jön.
A gáztőzsdék azt sem értékelték jól, hogy megkezdődött az Északi Áramlat 1es vezetékének éves, tervezett tíznapos felújítása. Ez a háború előtt nem is került volna a sajtóba, most azonban az egyik legnagyobb kockázatú esemény: a többség ugyanis nem hiszi, hogy visszakapcsolnák. Ha ez is kiesik a gázvezetékek közül, az megakaszthatja a feltöltési tervek egy részét.
Az oroszok sem biztos, hogy végleg le akarnák zárni az összes vezetéket rövid időn belül. Nekik ez a megszokott, tökéletes exportfegyver: lehet nyitni, csukni, megosztani az uniós tagállamokat. Végső soron azonban nekik is pénz kell, így valószínűleg még egy darabig nem lesz teljes lezárás, mert az európai piac alternatíváját az infrastruktúra szintjén évekig tarthat kiépíteni, ha egyáltalán a megfelelő technológia adott lenne.
A mostani gázválság tehát a politikai nyomás része, a legkényesebb téli pillanatokban jöhet lezárás, karbantartás, beolvasás arról, mikor ny itnák meg újra.
Tíz uniós tagállamban már első fokozatú a készültség, míg Németországban (a háromból) a második fokozatot vezették be. A tagállamokat szolidaritási egyezményekre készítik fel, még ha egyelőre hasonlót csak pár ország kötött Európában, és egyelőre nem látni, mitől ne esnénk vissza a „mindenki magáért, és csak magáért” típusú játszmába egy esetleges téli válság idején. Ez a nemzeti politika játékszabálya: a nemzetközi szolidaritást igazából csak addig támogatják a hazai szavazók, amíg nem érzik túlságosan a bőrükön az árát.
Ez pedig részben azért lehet így, mert egyre kevesebb politikus hajlandó, illetve tudja elmagyarázni, mi stratégiai befektetés, mikor érdemes tényleg meghúzni a nadrágszíjat, vagy felvenni a pulóvert, vagy kevesebb látvány, de több infrastruktúra beruházást csinálni.
A gázkereslet csökkentésével átvészelhetjük a krízist, csakhogy ez nem fogja arányosan érinteni az országokat, és egy-egy ipar leállása a munkavállalókat is sújtja. Ha pedig a német BASF és hasonló óriási beszállítók állnak le, az más szektorokban is éreztetheti a hatását. Muszáj lesz tervezni, még van néhány hónap.
Miért csak néhány? Mert az utóbbi 8 évben sajnos sem a német politikai elit, sem különösebben a többi nem akart (vagy nem tudott) olyan útra lépni, amely az orosz beszállítást diverzifikálta volna, vagy az alternatív energiaforrásokat határozottabban támogatta volna. Vezeték jöhetne több másfelől, LNG-terminál egy sincs német kikötőkben, a termelő országokkal kapcsolatot régóta építeni kellene: ezek egyike sem ment stratégiai szemléletben. Az egyoldalú függőség Moszkvától, mint a két északi áramlat, a déli áramlat és a Barátság vezeték pedig sose volt egészséges, most pedig egész Európa fizetheti a gondatlanság árát.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
