A holland–német határ közelében, az alsó-szászországi Emden szépségéhez, jelentőségéhez képest kevéssé ismert városában két ízben jártunk; az itt látható képek éppen késő ősszel készültek.
A nagyjából ötvenezer lakost számláló északi-tengeri kikötőváros első számú nevezetessége az 1943-as nagy bombázás során lerombolt helyi református nagytemplom, a „die grosse Kirche”, amely 1855-ben épült. Erre a régi festmények tanúsága szerint protestáns katedrálisnak is beillő istenházára a szövetséges csapatok megsemmisítő támadása után csak a szomorú romok, néhány tető néküli faltöredék emlékeztetett. A templom feltámadására éppen ötven évvel később, 1993-ban került sor, azóta Johannes a Lasco Könyvtár néven szolgálja a protestáns kultúrát. A százötvenezer kötetes könyvtár kincsei a Frízföld és Emden egyháztörténetét éppen úgy képviselik, mint a reformáció világtörténetét. A könyvtár névadója a város és az északi régió egyik legnevezetesebb reformátora, akit az angolok John à Lascónak, mi pedig Jan Łaskinak nevezünk. Az 1499-től 1560-ig élt lengyel kálvinista reformátor, akinek családja Magyarországhoz és Erdélyhez, továbbá személyesen Szapolyai Jánoshoz is kötődött, Laski Jeromos erdélyi vajda unokája, Laski Albert fia volt. Jeromosnak fontos szerep jutott a mohácsi csata utáni magyar politikai életben.
Jan Łaski, a templomból lett egyházi könyvtár és multifunkcionális művelődési központ névadója 1523-ban, Baselben ismerkedett meg a reformátori eszmékkel, s itt nyerte el Erasmus és Zwingli barátságát. 1542-től az emdeni eklézsia lelkészeként szolgált, majd nyolc évvel később a protestáns egységet képviselő londoni „Idegenek temploma” prédikátora és lelkigondozója lett. Soknyelvű, sokfelől érkezett emberekből verbuválódó gyülekezetét VI. Edward, az ifjú király rövid uralma idején szeretettel és hatékonyan tudta szolgálni. Mindennek 1553. július 23-án, Véres Mária trónra lépésekor lett vége; ekkor Łaski vezetésével a londoni „nemzetközi” gyülekezet egy része hajóval Koppenhágába menekült, az Augsburgi hitvallás megtagadása miatt azonban innen Brandenburgba távoztak. 1556-ban Jan nagytiszteletű urat visszahívták Lengyelországba, ahol II. Zsigmond király titkára és a lengyel kálvinizmus vezető alakja lett. Az emdeni könyvtárban látható lelkipásztorportrék sorában az őt – mint névadót – ábrázoló festmény kitüntetett helyet kapott. A kép bal oldalán a 116. zsoltár alábbi sora olvasható, latinul: „Hittem, azért szóltam” (Károli-Biblia, 1908). Jobb oldalán pedig a Galáciabeliekhez írt levél kiemelt kulcsmondata: „Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék” (Károli-Biblia, 1908).
Emden hírét-nevét az is terjesztette a világban, hogy Shakespeare kortársa és riválisa, Christopher Marlowe megemlíti a város nevét Doktor Faustus című drámája II. felvonásában: „FAUSTUS: Kincsre! Hisz én leszek Emdennek hercege” (Kálnoky László fordítása). Ha hercegi emlékkel nem is találkozunk az emdeni templomos könyvtárban, egy nevezetes egykori kegyúr, Enno gróf díszes, egész alakos, kutya- és oroszlánszobor őrizte síremlékével igen.
A hangulatos és életerős város, valamint Frízföld egy hozzá közeli települése, Leer helyet kapott egy magyarul is megjelent regény, Anne Jacobs A Kilimandzsáró felett az ég című könyve lapjain. Jan Łaski küzdelmes gyülekezetépítő éveinek városában született a főhős, Charlotte, egy lelkészcsaládból származó hajóskapitány sarjaként. Azután, a 19. század végén és a 20. század elején, Afrikában folytatta életét, ahol egyik új rokona egy német misszionárius lett.
Befejezésül ismét komolyra fordítva a szót: érdemes rátekintenünk Emden szép, kifejező és beszédes címerére is, az „In portu navigo” felirattal, amely tökéletesen illik ehhez a fontos kikötővároshoz. Ez a városcímer megvigasztalhatja Emden és 16. századi lelkipásztor hőse barátait azért, hogy – ki tudja, miért – az ő arcát és alakját hálátlanul lehagyták a londoni National Portrait Gallery The Candle is Lighted (A gyertyát meggyújtották vagy A gyertyagyújtók) című híres, később sok változatban terjedő „reformátor-csoportképéről”.
Szöveg és fotó: Petrőczi Éva
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. december 12-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
