Mórocz Tamás címzetes apát, a bodajki Segítő Szűz Mária templom plébánosának életében a zene fontos szerepet játszik. A templom felújított orgonáján maga is sokszor játszik, a kottatár kincseinek szakszerű feltárását pedig szívügyének tekinti.
„Esztergomban élhettem egy évtizedet, négy évig a Ferences Gimnáziumban, ezt követően hat évig a szemináriumban tanultam. Ez alatt az idő alatt Baróti István, az esztergomi Főszékesegyház orgonaművész-karnagya tanított minket. Nála írtam diplomamunkámat is, aminek témája a gregorián zene volt. Hálával emlékszem vissza tanáromra, hiszen a nála tanultakat Bodajkon is tudom hasznosítani. Egy éve szentelték fel a kegytemplom orgonáját.
Az 1910-ben épült, pár regiszteres falusi típus-orgonából egy 26 regiszteres barokk versenyorgona készült, ami külsejében ugyan nem változott, de belsejében teljesen megújult. Nagyon megható pillanat volt, amikor magam is odaülhettem a hangszerek királynőjéhez; az egyházmegye jóvoltából egy álmom valósult meg. Számomra Johann Sebastian Bach a zene alapja, így egy koráljával avattam fel hivatalosan az orgonát. Ezt követte egy Charpentier darab, amiben a trombitát kísértem, majd improvizációk hangzottak el, ezekkel tudtam illusztrálni a hangszer sokszínűségét.
Bodajk egy másik zenei vonatkozására is felhívom a figyelmet. A felújítás során alaposan feldolgoztuk a ránk maradt kottatárat, amiben igazi kincsekre leltünk. Varga Veronika zenekutató segített a kissé szétszóródott archívum rendezésében, s nagyon sokat köszönhetek Németh Pál barátomnak, a Savaria Barokk Zenekar vezetőjének, aki a fellelt művek jelentőségét mérte föl. Sajnos nem minden partitúra teljes, de a kottatár fele egységes. Nagyon sok másolat van, javarészt kismesterek művei. A legismertebb közülük Antonio Caldara, az olasz barokk szerző, akinek élete Bécshez kötődött.
Igen érdekesnek tartom, hogy nagyon sok ismeretlen szerzőtől származó művet találtunk, akik közül sokan feltételezhetően Bodajkon szolgáltak. Műveik közül említhetek antifónákat, s egy Chrio nevű komponista Te Deumát is. A szerzőről semmit nem tudunk, lehet, hogy az említett név csupán becenév. Művét tavasszal Haydn Nelson-miséje után mutattuk be, s az ismeretlen komponista dicséretére szóljon, hogy a zeneértők sem éreztek nagy törést a két mű között.
1742-ben szentelték fel a templomot, s a szerzetesek a kegyúri családtól kiharcoltak egy állandó, 12-14 fős zenekar fenntartására szolgáló javadalmat. Az 1800-as évek közepén még létezik a zenekar, s ismerjük az együttes tagjainak a nevét is. Tudjuk a basszista, a szopránénekes, az első-, a másodhegedűs kilétét, s feltételezhetjük, hogy az ünnepi liturgiákon európai-szintű zenével dicsérték az Urat.”
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
