„Ausztrián át vezetett az utunk Dél-Csehország felé, egy kevésbé ismert, különlegesen szép folyóparti városba, Český Krumlovba.” Mészáros Ákor jegyzete.
Az A4-es autópályán elhaladtunk a közismert schwechati olajfinomító mellett, majd hamarosan lekanyarodtunk, s az egyre jobban keskenyedő országúton autóztunk tovább. Kisebb-nagyobb osztrák települések váltották egymást; egy Zwettl melletti, néhány száz lakosú kis község főutcáján a vendéglőnél megálltunk egy kávéra. Az emeletes ház udvarán kis kecskék aranyoskodtak, az arra járó, átutazó vendégek örömére.
Aztán egyre sűrűsödő erdőben haladtunk tovább, keskeny úton, a szembejövő autó épphogy elfért mellettünk. A határhoz érve csak egy kicsi tábla jelezte az országút mellett, hogy megérkeztünk Csehországba. (Nagyon jól van ez így, se határőr, se kerítés… Én jól emlékszem azokra az időre, amikor az uniós csatlakozás előtt még minden másként működött az országhatárokon.) A szocializmus idején Ausztria közelsége miatt nem telepítettek ide jelentősebb ipart, helyette inkább katonai létesítmények épültek a környéken.
Megérkezve felhajtottunk a város szélén lévő szállásunkra, a hegyoldalba. Innen remek kilátás nyílt a település túlsó oldalán magasodó várra. Nagyjából a várheggyel egyvonalban lehetett a panziónk, így aztán jól látszott a komplexum hatalmas, díszes tornya. Igen, lehet mondani, hogy a hegytetőn egy egész komplexum áll, nem csupán egy erődítmény.
Már az első benyomásom is az volt, hogy ebben a városban nincsenek foghíjak: a sok ragyogó piros nyereg- vagy sátortetős ház meghatározza a település arculatát, köszönhetően annak, hogy a nagy háborúk elkerülték a várost, hiszen nem volt stratégiai jelentősége. Persze a mindenkori városvezetés döntései is hozzájárultak ahhoz, hogy máig megőrződött a település középkori, reneszánsz jellege. Nincs két egyforma ház, megmaradt a régről eredeztethető, változatos építkezés. Kinek mennyi pénze volt, akkora házat, tetőteret épített magának annak idején, s mindez máig megmaradt. Ez a rendkívüli változatosság teszi vonzóvá a látványt az idelátogató turisták számára.
Nyilvánvalóan szigorú építési szabályozások kellettek ahhoz, hogy a régi épületek jó állapotban maradjanak, és a kisvárosias hangulat meghatározó lehessen. Rengeteg kis üzlet, boltocska, kávézó, étterem várja itt a látogatókat. Český Krumlovban, rengeteg a turista. A város lakossága az idegenforgalomból él, mindenfelé egymást érik a panziók és a kisebb-nagyobb szállodák.
A város életében azonban nemcsak a vár a meghatározó, hanem a hajtűkanyarszerű ívet leíró folyó, a Moldva is, amely úgy szeli át Český Krumlovot, mint a Duna Budapestet. Kisebb-nagyobb zúgók alakítják a sebes vizű folyamot, amelyet mindenfelé régi malomépületek tarkítanak – ezek ma már jórészt vendéglőként szolgálnak. A turisták kajakot bérelhetnek, s gyakorlatilag az egész környéket bejárhatják így.
A várost a kora középkortól különféle cseh családok birtokolták; hosszú lenne felsorolni a nevüket. Néhányat azonban mégis érdemes megemlíteni, mint például az Eggenbergeket. II. Rudolf német-római császár nagybátyja, II. Ferdinánd osztrák főherceg ajándékozta a várost az Eggenberg családnak katonai szolgálataikért cserébe. Később, 1719-ben, miután a család kihalt, a Schwarzenbergek követték őket; egészen a második világháborúig ők birtokolták a várat.
Fentről jól lehet látni az Eggenberg-sörfőzde ragyogóan felújított épületeit is, de most éppen üzemen kívül vannak. A várossal egyidős a sörfőzés, a 13. századtól kezdve folyamatosan működött itt sörgyár; jelenleg kisebb múzeum látogatható benne. Az épületcsoport sarkában egy egészen kicsi sörpult található. Itt megpróbáltunk Eggenberg sört inni, de nem sikerült, azt ugyanis, mint kiderült, sem itt, sem máshol nem árulnak, pedig városszerte reklámozzák.
A reneszánsz és a barokk stílus mindenütt uralkodó Český Krumlovban; nemcsak a házak, a vár is ezt tükrözi, amely a prágai Hradzsin után Csehország második legnagyobb vára, elképesztőek a méretei. Amikor felérünk a várhegyre, hihetetlenül változatos épületegyüttes tárul elénk. A kanyargó folyó feletti, természet adta sziklákra építették ezt a magasba törő, inkább kastélyra, palotára emlékeztető várat. Az egyes épületrészeken minden kor rajta hagyta a nyomát: rendre az adott tulajdonos igényei szerint alakították a talán egy kilométer hosszan elnyúló, udvarokkal tarkított épületeket. A legszembetűnőbb a kör alakú, vaskos vártorony, amely Český Krumlov jelképe. Az ötvennégy méter magas, hatemeletes torony az alsó vár belső udvarán áll, gótikus és reneszánsz stílusban épült a 13. és a 16. század között. Az alsó szintek a vár legrégebbi részéhez tartoznak, míg a harangtorony a reneszánsz korban épült. Boltíves erkélye 1581-ben, a vár átépítésekor készült, a szobrok, a domborművek és a festett minták 1590-ben. Négy harangjából kettő 1406-os datálású. Fel lehet menni a torony tetejére, remek kilátás nyílik innen a városra és a környező hegyekre. A vármúzeumnak ottjártunkkor még csupán egy kis része volt látogatható. Csak az egyik udvarról nyíló, barlangszerűen kialakított, kazamatákra emlékeztető helyiségeket lehetett megnézni. Az épületegyüttesben amúgy is viszonylag kevés a korhűen berendezett helyiség.
Egyedülálló látványosság azonban a jó állapotban fennmaradt és fel is újított barokk kastélyszínház, amelyhez hasonló csupán néhány van a világon – olvashatjuk a vár ismertetőjében. 1776-ban építették, és akkoriban modernnek számító díszletmozgató mechanikával látták el, amely a mai napig működik. Több eredeti jelmez is fennmaradt. A színház látogatható, de évente csak három előadást tartanak – ilyenkor barokk operát adnak elő, mesterséges gyertyafényt utánzó világítás mellett.
Érdekesség még, hogy a várudvaron, a felső vár és a barokk színház közötti várárok felett egy sok emelet magas, boltozatos híd ível át. Egyedülálló élmény volt az is, hogy az egyik bejárat előtti hídról letekintve a várárokban két játékos barna medvét láthattunk. Nagy területen élnek itt ezek a medvék, s láthatóan mindenük megvan, ottjártunkkor éppen gyümölcsöket kaptak. Történetük egészen a Rosenberg család idejére nyúlik vissza, amelynek jelképe a rózsa és a medve volt. Úgy tartották, rokoni szálak fűzik őket az olasz Orsini nemesi családhoz, amelynek neve nőstény medvét jelent. A kapcsolattal a Rosenbergek ősi származásukat szerették volna hangsúlyozni, a medvék ezért játszottak fontos szerepet az életükben. A várban a 16. századtól tartottak medvéket. Először az udvarban volt ketrecük, majd a 18. századtól a várárokban kaptak helyet, ahogyan azóta is, mind a mai napig. A várhoz persze szép kert is tartozik, ez felfelé nyúlik a már említett több emeletes, viaduktszerű híd és a barokk színház után. A nagy kiterjedésű vár megtekintése egy teljes napot igénybe vesz.
Egon Schiele, a bécsi festő és grafikus is Krumlovban töltött néhány évet. Egy nagyon szép, kicsi, de stílusos önálló épületben lakott, amely most múzeumként szolgál, kortárs művészek munkáinak ad otthont.
Időnk lejártával, három nap és két éjszaka után Ausztria irányába indulunk el hazafelé, megint csak keresztül az erdőn, a viszonylag keskeny, de odafelé már megismert, jó minőségű aszfaltúton.
Biztosan állíthatom: a kedves Olvasónak is érdemes ellátogatnia Český Krumlovba, ahol csodás látnivalókra lelhet.
Szöveg és fotó: Mészáros Ákos
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. május 19-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
