A liberális világhatalom egyik kedvenc módszere ez: ismeretlen embereket híressé kikiáltani.
Ilyenkor sajnos az átlagember reakciója az, hogy szégyellni kezdi magát „de műveletlen vagyok, hogy sose hallottam róla”, így lassan az ismeretlen „híresség” tényleg híres lesz, legalábbis ideiglenesen.
Olyan ez kicsit, mint a közvéleménykutatás üzletág: jól meg kell fizetni a „neves” intézetet, s kapunk is értékelhető százalékot, mellyel már el tudunk indulni felfelé, s egy idő után, tényleg meglesz a kamuszázalékunk.
Egyszerű emberi lelki mechanizmus ez: az átlagember nem szeretne az átlagtól eltérni, így csak akkor mer bármit nyíltan bevallani, ha az átlagosnak számít.
Mint a kognitív disszonanciára alapuló reklámok: ha elérjük, hogy a vevő elhiszi, hogy valamit tudnia kellene, akkor inkább úgy tesz, mintha tudná az adott dolgot, pedig a valóságban fogalma sincs róla.
A Times világ 100 legbefolyásosabb feltörekvő tehetségének listája pontosan ilyen valami. Volt már rajta olyan rég elfeledett ember, mint Fekete-Győr András és Csehszlovák Kattinka is, ma ki merné őket rátenni bármilyen listára, senki.
Szóval semmi különös, a valóság maradt a régi, ez csak a liberális médiagépezet rendes működése.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
