Mivel divat lett, azonnal kipróbáltam. Persze legelőször csak teszt céllal. Az eredmény:
- az érzékeny kérdésekre nem ad választ, hanem kamuzik,
- a banális kérdésekre válaszol.
Amint azonban bonyolultabb kérdés adódik, meg se érti mi a kérdés lényege.
Párszor megesett, Python programozással kapcsolatos tanulmányaimban kértem tőle segítséget. Amint bármi bonyolultabb az ügy, meg se érti mit akarok, elkezd másról beszélni.
Két esetet is röviden vázolok:
- Egy függvénybe adtam át adatokat egy másik függvényből, s a kapott adat folyton lista típusú lett – a mesterséges intelligencia részletesen beszélt arról mi a lista, s hogyan érhetem el elemeit, ami szép, csak éppen nem ezt kérdeztem. Végül megkérdeztem egy embert – az egyik gyakori kommentelőmet -, aki kb. 3 perc alatt megértette mit akarok, majd megadta a választ: hát mert én definiáltam a kapott adatokat listaként! Ha egyszer [] közé tettem, miért vagyok meglepődve?!
- Más eset, oszlopokat akartam csinálni, meghatározott szélességgel, de azok mindig kicsit elcsúsztak pont egy hellyel. Pedig szépen használtam a Python operátorokat, hogy pl. {x:10} {y:10} {z:10} és így tovább. A mesterséges intelligencia hosszasan magyarázni kezdett, vezessek be változót az oszlopszélességre, még írt is nekem erre egy segédfüggvényt. Nem akartam elhinni, hogy ne lenne erre egyszerűbb megoldás. S persze volt! Egyszerűen {x:10} {y:10} {z:10} helyett {x:10}{y:10}{z:10}, hiszen ha szóközök vannak, a rendszer azokat alkalmazza is. Erre magamtól jöttem rá.
Pedig hát arra számítottam, ha másban nem, programozásban csak kompetens. De nem, a bonyolultabb kérdést meg se érti.
Következtetésem: a mesterséges intelligencia nem ember, hanem tehetséges majom: képes utánozni, gyors, memóriája hatalmas, de egy valamit nem tud, nem tud gondolkodni, azaz nem intelligens.
Ősrégi filozófiai probléma ez. A mesterséges intelligencia valójában egy “kínai szoba”.
John Rogers Searle kortárs amerikai filozófus dolgozta ki a kínai szoba tanmesét. Lényege: ül egy kínaiul nem tudó ember egy szobában, akinek mások kis papírdarabokon kínai nyelvű kérdéseket tesznek fel a szoba falán lévő nyíláson keresztül, mire a szobában ülő ember szupererős számítógépe segítségével válaszokat ad ugyanígy a kérdésekre, olyan módon, hogy a kérdésfeltevők nem találnak hibát a válaszokban, így arra jutnak, a szobában lévő ember tökéletesen ért kínaiul. A valóságban az illető nem tud kínaiul egy szót se, nem érti se a kérdéseket, se a válaszokat, csak a számítógép algoritmusát használja.
A kérdés itt az, vajon tekinthető-e a szobában ülő ember kínaiul tudónak, hiszen semmi eltérés közte és egy másik szoba között, ahol a bent ülő ember ténylegesen tud kínaiul?
A tanmese lényege:
- aki szerint a tudás nem más, mint képességek és adatok összessége, az azt kell állítsa, a szobában lévő ember tud kínaiul,
- aki szerint viszont az illető nem tud kínaiul, az köteles azt mondani, a tudás több, mint képességek és adatok összessége.
Na most, a mesterséges intelligencia egy kínai szoba, abból is egy nem tökéletes típus.
Persze így is hasznos, hiszen a nemtudó embernek helyes választ ad minden olyan esetben, amikor a kérdés egyértelmű.
függvényt ír nekem, pontosabban listát szerkeszt, de a felesleges szóközt nem jut eszébe kitörölni
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
