Huszonöt éve szentelték fel a soproni Szent Imre-templomot. A Jereván lakótelepen nemcsak templom épült, a negyedszázad alatt közösségek születtek és teljesedtek ki. A jubileum vissza- és előretekintés, hálaadás a közösségért, tanúságtétel az összefogásról, a közösségek erejéről. Augusztus 20-án Veres András győri megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökével ünnepeltek.
Jubileumot ünnepel a közösség. Megtelt a templom tágas belső tere. Sokan vagyunk, egy élő közösség otthonában.
A templom felszentelésének évfordulóján a Szent Imre Plébánia ajándékot is kapott. A szentmise előtt a templomkert tulajdonjogának rendezéséről szóló ajándékozási szerződést írt alá Sopron Megyei Jogú Város önkormányzata részéről Farkas Ciprián polgármester és Veres András győri megyéspüspök a plébánia a közösségi termében, a plébániai tanácsadó testület tagjainak jelenlétében.
Hitéleti feladatok ellátása elősegítésének érdekében – fogalmazta meg az ajándékozási szándékot a közgyűlési határozat. Németh István a hívő közösség köszönetét tolmácsolva hangsúlyozta, ahogy eddig, ezután is önkéntesek gondozni fogják a kertet, mely az imádság és közösségi találkozás helye számukra.
A Szent Imre-templom a Jereván lakótelepen épült, de ahogy közeledünk a parkosított utcákon, elhaladunk egy hatalmasra nőtt nyárfákkal körülvett tó mellett, mintha nem is lakótelepen lennénk. A nagy múltú város arcának új vonása a Jereván, melynek kultúrtörténeti, helytörténeti értékeit elkötelezett lokálpatrióták őrzik és adják tovább.
1973-ban kezdtek itt építkezni, orvosolva a lakhatási nehézségeket, nagy előrelépést jelentett lakótelep, mert Sopronban akkor még nagy számban éltek fürdőszoba nélküli, vizes, dohos házakban. A város legnagyobb lakótelepe épült fel itt a ’80-as évek közepéig. A Jerevánon 3634 lakás készült el, közel 15 000 lakó részére. Az építők élhető lakókörnyezet megteremtésére törekedtek, melynek része volt az élelmiszerboltok hálózata, bölcsőde, óvoda, iskola, szolgáltatóház, tágas közterek, játszóterek. Egyedül templom nem épülhetett.
A rendszerváltáskor azonnal hallatták a hangjukat a városrész lakói, hogy templomot szeretnének. 1992 novemberében született a Soproni Katolikus Konvent levélben fordult Sopron Megyei Jogú Városhoz, amelyben kérte, hogy a város járuljon hozzá egy új templom és plébánia létesítéséhez. Mára a Szent Imre Plébánia meghatározó közösségszervező erő ebben az értékeit őrző, gondozó városrészben, ahol az önkormányzat nagy hangsúlyt fektet arra, hogy élhető környezetet biztosítson, középületek teljes felújításával, zöld felületek gondozásával.
A hálaadó szentmisét Veres András megyéspüspök, az MKPK elnöke. mutatta be, koncelebrált a város papsága, köztük a két korábbi plébános, Turner Lajos és Kálmán Imre, az asszisztenciában több papnövendék vett részt a számos ministráns mellett.
Veres András homíliájában arról beszélt, mit jelent a templom az ember számára. Plutarkhoszt idézte: „Láthatsz várost bástyák, királyok, paloták nélkül, de templom nélkül soha”. A kommunista rendszer éppen ennek ellenkezőjére törekedett, várost, városrészt építtetett templom nélkül, hogy bizonyítsa, a felvilágosult ember Istenben nem hisz. E törekvés legismertebb példája Leninváros, de példa erre Sopronban a Jereván lakótelep is.
Cicero szerint egy nép, akár művelt, akár műveletlen, Istenben hisz – idézte az ókori írót, filozófust Veres András, és rámutatott, mennyire rá van szorulva az ember Istenre, és az elmúlt huszonöt év megmutatta,
De az épületre nekünk van szükségünk, nem Istennek, aki nem kőből, fából, betonból létrehozott épületben lakik. Nekünk embereknek szükséges a hely, amely ki van vonva a mindennapokból, ahol imádkozni összegyűlhetünk, és nyugtalan az ember, amíg nem építi meg. A templom külső és belső szépsége egy közösség élő hitének jele, bizonyítéka.
Már Szent István tudta ezt, amikor elrendelte, minden tíz falunak építenie kell egy templomot, ahová összejárnak az emberek vasárnapról vasárnapra megünnepelni a szentmisét, Istenben épülni ezáltal. A templom az a hely, ahol az Úr ünneplésének élünk, ahova visszavonulunk az imádságra, elmélkedésre.
A hit átadásának legfőbb terepét családban látjuk, de a családok tagjai is a templomban lesznek hívő közösséggé; ahol együtt járulnak a szentségekhez, ahol együtt részesülnek a tanításban, a hit elmélyítésében, ott szentelődik meg a család. A templomban, az oltár, mint gyújtópont körül összegyűlve növekszik hitünk, ahol az emberek közössége Krisztus közösségévé válik, ahol leginkább megélhetjük az Isten- és emberszeretet szoros egymáshoz tartozását, és így tudunk a mindennapokban Isten szeretetében élni.
A templom az Istennel való találkozás állandó lehetőségét is jelenti. Itt van az Oltáriszentség, a köztünk élő Úr, akiben erőt és bátorítást meríthetünk a munkához, mindennapokhoz.
Igaz, hogy minden körülmények között lehet imádkozni, de nem minden körülmény segíti az imádkozást, az elmélyülést. Fáradságot jelent, mert ki kell szakadni a mindennapokból, ki kell szakítani erre az időt, de aki megteszi, megtapasztalja, amit az apostolok a színeváltozás hegyén: Uram, jó nekünk itt lenni.
Mindazok, akik itt vannak, ezt az érzést sokszor megtapasztalhatták – utalt a közösséggel való korábbi találkozásaira Veres András. Adjunk hálát, hogy van ez a hely, van ez a templom, ahol nemcsak vasárnap, de mindennap betérhetünk, és megmerítkezhetünk Isten jelenlétében. Jó nekünk itt lenni!
A Sagrada Familia építészét, Gaudít idézte: Addig él a nemzet, míg épül a templom. Hozzátette: Addig épül egy nemzet, amíg templomaiban vannak hívő emberek. „Hiszem, hogy a hívő emberek előrébb viszik a világot, és minden válságos időszakban megtalálják a megbocsátás, kiengesztelődés és a béke útját.”
Németh István plébános négy éve a közösség lelkipásztora. Számára a jubileum vissza- és előretekintés, hálaadás a közösségért, tanúságtétel az összefogásról, a közösségek erejéről, valamint köszönet sokak támogatásáért.
A plébános visszaemlékezésekből ismeri az építkezés hősi időszakát. „Mikor még csak a falak álltak, már szentmisét ünnepeltek a templomban, beimádkozták a teret.”
Életük ma is a közös szolgálatról szól. „Minden korosztályban vannak közösségeink. Karácsonykor megajándékozunk a plébánia életében segítséget nyújtó híveinket, több mint száz embernek adhatunk a csomagot. A templom sokaknak a második otthona. Az imádságos elcsendesedés, a hitbéli megerősödés és sok-sok emlékezetes életesemény helye lett. Ebből született a jubileumunk mottója: Rátaláltam, itt a helyem!”
Németh István plébánostól megtudtuk, úgy állították össze a jubileumi programsorozatot, hogy az a hitben való megerősödés alkalma is legyen, miközben egyszerre vissza- és előretekintés és hálaadás is. Hogy mindez még inkább maradandó legyen, megszületett az elmúlt huszonöt, sőt harminc év emlékeit megörökítő könyv, melyben írások és fotók beszélnek a templom megépítésének és a közösség születésének, formálódásának eseményeiről.
A programsorozat kerekasztal-beszélgetéssel kezdődött az ünnep előestéjén az elmúlt időszak plébánosainak részvételével. Az Isten szolgái a Szent Imrében címet viselő eseményen Turner Lajost, Kálmán Imrét és Németh Istvánt hallhatták.
Az ünnepen jelen voltak a városvezetés képviselői, köztük Farka Ciprián polgármester és Tóth Éva, a Jereván lakótelep Településrészi Önkormányzat elnöke.
A szentmisét szeretetvendégség követte. Este a plébánia Töviskorona zenekarával dicsőítő szentségimádás zárta a jubileumot.
A Szent Imre-templom Fejérdy Péter Ybl-díjas építész és Balázs Mihály építőművész tervei alapján épült, felszentelését 1997. augusztus 20-án ünnepelték.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
