Kamaszkoromban faltam a vadászkönyveket. A közismert magyar szerzők közé véletlenül „csöppent” be az ír Jim Corbett, aki 1907–1939 között Indiában emberevő tigrisek és leopárdok vadászatával vált híressé.
Ahol a brit hatóság nem tudott mit kezdeni a sok áldozatot követelő emberevővel, ott lépett a színre a bátor vadász.
Corbett nem elefántháton, hajtók zajongásától kísérve, hanem egyedül, egy szál puskával ment be a dzsungelbe.
„A monszun szakadó esőjének dobolása minden zajt elnyom, de ez amúgy sem jelent sok mindent, hiszen a kinin ott dübörög a véredben, miközben a maláriával vívja harcát. Füled kininmámortól zúg, kezed a láztól remeg, a holdtalan sötét dzsungelben pedig, valahol a közeledben, megszólal az emberre vadászó tigris torokhangú böffenése.” Corbett nem passzióból vadászott, imádta és ismerte a természetet. Nevét Indiában nemzeti park őrzi, könyveit antikváriumok.
Megjelent a Magyar7 2024/9. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
