Tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor világossá tette, hogy az ő felfogása szerint a kereszténydemokrata politizálás nem a keresztény hitelvek, hanem a keresztény kultúrából kisarjadt létformák, így az emberi méltóság, a család, a nemzet védelmezését jelenti. (A miniszterelnöki beszéd vonatkozó részére Vass Krisztián hívta fel a figyelmemet.) Ez az elvi-fogalmi tisztázás azért is fontos, mert így az alapvető emberi értékek, vagyis a normalitás védelmében kardot rántó – formailag megújult, tartalmilag intranzigens – kereszténydemokrácia támogatására a (magamfajta) hitetlenek-vallástalanok minden felmérés szerint egyre növekvő táborát is meg lehet nyerni. Egy ilyen taktikai-stratégiai szövetségnek pedig korszakos és sorsfordító jelentősége lehet az európai jövőre nézve a harmadik világbeli bevándorlás és az iszlám térfoglalás nyomán egyre fokozódó vészhelyzetben.
Ami pedig magukat a keresztény hitelveket illeti, manapság paradox módon éppen azok állnak a revideálásukat és relativizálásukat célzó dogmatikai felforgatás élén, akiknek hivataluknál fogva az ortodoxia legfőbb őreinek kellene lenniük. (Ez esetben is fejétől bűzlik a hal.) Ferenc pápa ez irányú áldatlan ténykedését már többször dokumentáltam. Ő egyébként nyíltan kérkedik is vele, hogy „forradalmár” elefántnak számít a keresztény dogmatika porcelánboltjában (Il Papa: „È un onore essere chiamato rivoluzionario”, repubblica.it, 2018. március 28.). Egyes protestáns – főleg feminista és leszbikus – egyházi főméltóságok hitújító ténykedéséről is esett szó korábban. A téma azonban gyakorlatilag kimeríthetetlen. Hovatovább már Jézus személyét sem kímélik „haladó” egyházi berkekben.
Az amerikai metodista egyház egyik (a változatosság kedvéért) leszbikus partnerkapcsolatban élő püspöknője például a kánaáni asszonnyal szemben tanúsított magatartása miatt (vö. Máté 15) „bigottsággal és előítéletességgel” vádolja a keresztények Megváltóját, a Szentírás egy másik passzusában (Máté 23:31–46) a juhok és kecskék szétválasztásakor általa használt nyelvezet alapján pedig őt okolja „a gyarmatosítás és a rabszolgaság gonoszságaiért, az őshonos kultúrák és vallások elpusztításáért, a nők alávetettségéért, a rasszizmusért, valamint a homoszexuálisok jelenlegi elnyomásáért(!?)”. Mindezekre hivatkozva dr. Karen Oliveto az USA harmadik legnagyobb vallásfelekezetében nyíltan Jézus „bálványozása” ellen ágál. (Don’t Make an „Idol” Out of Jesus, Says Lesbian Methodist Bishop, stream.org, 2017. szeptember 19.) Érdekes kontraszt, hogy vele ellentétben az egyik amerikai katolikus és jezsuita főiskola teológiatanára éppenséggel „buzi vágyakat” (queer desires) tulajdonít Jézusnak, aki szerinte nem is férfi volt, hanem „nemileg folyékony” (gender fluid), és János evangéliuma alapján valójában férfinak öltözött transzvesztitának (drag king) tekinthető. Dr. Tat-siong Benny Liew „nem konvencionális” bibliamagyarázata szerint egyébként egzegétikailag az utolsó vacsora egy „irodalmi sztiptíz” volt, Jézus passiója pedig „az Atya és a Fiú (homo)szexuális kötődése”, vagyis Jézus „a saját apjával való (mazochista?) szexuális kapcsolatként képzeli el saját kínszenvedésének megtapasztalását”. Noha a főiskola vezetése a maga részéről nem ért egyet teológiai tanszékvezetőjének János evangéliumára vonatkozó interpretációjával, mindazonáltal a tudományos szabadság részének tekinti azt. (Jesus was „drag king” with „queer desires”, claims theology professor, foxnews.com, 2018. március 29.)
Ezzel együtt csöndben, de lankadatlanul zajlik az Isten szavaként elvileg szentnek és sérthetetlennek számító Biblia átírása, retusálása, modernizálása – a politikai korrektség nevében. Mivel enyhén szólva nem tartozom a Szentírás törzsolvasói közé, e tekintetben mások észrevételeire hagyatkozom. Az egyik kedves hölgyolvasóm például (aki nem hatalmazott fel a nevének közlésére) ezt írja az egyik témába vágó cikkemre reagálva: „Szeretnék említést tenni az egyik saját, meglepő felfedezésemről minden különösebb kommentár nélkül. Szokásom, hogy amennyiben bibliai idézetekkel találkozom olvasmányaimban, utánanézek három helyen: a Sacra Vulgata latin nyelvű, a Károli Gáspár-féle magyar nyelvű Bibliában és a Biblia évében, 2008-ban a Szent István Társulat által kiadott és javított szentírási szöveg fordításában. Olykor sajnálatos szövegmegmásítás vélelmezhető.” A hölgy által idézett egyik ilyen épületes eset a Sámuel II. 12:31 passzus, amely Károli fordításában így hangzik: „A népet pedig, amely benne vala, kihozatá; és némelyét fűrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté; némelyeket mészkemenczén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával.” Ugyanennek a Szent István Társulat modernizált fordításában már egészen más az értelme: „A népességet meg elhurcolta, hogy a fűrészek, a vascsákányok, a vasbalták mellé rendelje s a téglaégető kemencékben dolgoztassa őket. Ugyanígy bánt az ammoniták minden városával.”
Kétségtelenül ez a dogmatikai revizionizmus is közrejátszik abban, hogy a kereszténység fokozatosan teret veszít a fehér országokban mindenhol, még a hagyományos védőbástyájának számító USA-ban is. Manapság már csak az amerikaiak 43 százaléka azonosítható fehérként és keresztényként. Ez a drámai változás az utóbbi negyven évben következett be. 1976-ban még az amerikaiak 81 százaléka volt fehér keresztény. Ugyanakkor manapság már az európai trenddel némileg összhangban az amerikaiak csaknem egynegyede ateista, agnosztikus, szekuláris vagy felekezeten kívüli vallásos. Ráadásul a keresztény felekezetek egyre inkább korosodnak: csak minden tizedik keresztény 30 éven aluli, viszont tíz közül hatan legalább 50 évesek. Különösen a katolicizmus szenvedett el érzékeny vérveszteséget a fehérek körében. Huszonöt évvel ezelőtt tíz katolikus közül kilenc fehér volt, napjainkban a 30 éven aluliak között már csak alig egyharmad az arányuk. (America’s Changing Religious Identity, prri.org, 2017. június 9.) A folyamat megállítása vagy legalábbis lassítása érdekében a kereszténységnek sokkal inkább Orbán Viktorhoz hasonló politikai vezetőkre, mintsem Bergoglio-féle egyházi méltóságokra lenne szüksége. Kérdés, hogy vajon a fehér hívek is így gondolják-e?
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
