A pandémia egészségügyi és politikai vonatkozásai közepette nincs hiány a különböző összeesküvés-elméletekből sem. A hadsereg szabadította ránk, direkt csinálják a kínaiak, direkt csinálják az amerikaiak, túl van lihegve az egész… és vannak ezeknél még sokkal-sokkal elrugaszkodottabbak is. Arról azonban érdemes beszélni, hogy vannak, akik ha nem is idézték elő a bajt, de kihasználják a helyzetet.
Nem, nem a háttérhalatom, a gyíkemberek, vagy Soros György… A világ tőzsdéi néhány hét alatt 30% körüli esést produkáltak, ezen rengeteg pénzt lehet keresni; ezt úgy hívják: shortolás. Nagyjából úgy néz ki, hogy kijön valamilyen rossz hír egyes vállalatokról (vagy egy országokról), erre a befektetők elkezdenek szabadulni a részvényektől, az adott országok devizáitól. A nagy játékosok még erőteljesebb eladási hullámba kezdenek, ettől a kisbefektetők pánikba esnek, a papíroktól „szabadulás” átmegy menekülésbe. Úgy mondják, ilyenkor szétütik a piacot. Aztán a nagyok egyszer csak azt mondják, elég. És elkezdik vásárolni az olcsóvá vált papírokat.
Ahogy újra nő ezek értéke, ők egyre gazdagabbak lesznek. Egyre nagyobb tulajdoni hányaduk is lesz így különböző cégekben, ezáltal egyre nagyobb hatalomra is szert tesznek. Soros György valóban mestere ennek a módszernek. De nem ő az egyetlen, ilyen például Jim Chanos vagy David Einhorn is. És ezt csinálták most a kínaiak, elsősorban a kínai állam és a kommunista párt is.
A nagyobb cégek persze átvészelik az ilyen hullámokat, óriási pénztartalékaik vannak. A kicsik mennek tönkre, mert nem bírják a bevételkiesést. Miután becsődöltek, megveszik őket a nagyok, akik így nem csak a konkurensektől szabadultak meg, hanem értékes tudással, technológiával rendelkező kisebb cégeket is bekebeleznek – amitől még nagyobbak, még értékesebbek lesznek.
Ezen nem lehet változtatni, így működik a világ. De bármennyire is utáljuk az ilyen piaci szereplőket, badarság feltételezni, hogy ők hozták ránk a vírust. Simán kinézünk belőlük bármit, de egy ekkora világjárvány hatásait senki sem tudja előre felmérni. Akár bele is bukhatnak. Amire egyébként most esély is van. Mert például Soros, ha sok pénzt is keres, de a nyitott társadalomról szőtt terveinek vége. Az emberek egyre nagyobb, józan többsége soha többé nem fogja támogatni a féktelen globalizációt, a bevándorlást, a világkormány, vagy akár az Európai Egyesült Államok ötletét.
Az EU és a Schengeni övezet egy nagyon jó gazdasági együttműködés, de egyértelművé vált, hogy a külső határok megvédése elengedhetetlen; akár migránstömegekkel, akár vírusokkal, és az azokat behordókkal szemben.
Mindenki zabálja a híreket, a kattintások pedig pénzt hoznak. De a média egy részének vannak más, alattomosabb érdekei is. A politikai elittel kéz a kézben már jó ideje érzékenyítik a társadalmakat, tolják a migrációt, a multikultit, a drogokat, a genderelméletet… mindenféle progresszív agymenést. Támadják a régóta működő dolgokat, hagyományokat. Ezért a fő ellenségük például Donald Trump. és ezért tesznek meg évek óta mindent, hogy megbuktassák. Mindent megpróbáltak, eddig sikertelenül, de most egy utolsó rohamra kapcsoltak.
Az elnököt próbálják felelőssé tenni a járványért. Ismerős a helyzet? De óriási pofon érik nekik. Rengeteg tisztességes ellenzéki szavazó, akik nem szeretik Trumpot, és ehhez persze minden joguk meg is van, de most látják igazán, hogy ki az, aki mindent megtesz, hogy mentse a helyzetet, és kik azok, akik továbbra is csak lázítanak, a baj elmélyítésén dolgoznak, sőt, szeretnék, hogy dőljön be a gazdaság, legyen hatalmas a munkanélküliség, haljanak meg minél többen – mert akkor majd rákenhetik a kormányzatra, és ők kerülhetnek hatalomra. Most épp a szenátusban akadályoztak meg a demokraták egy óriási gazdaságmentő csomagot, mert a sajátjukat akarják összerakni, amibe mindenféle általuk preferált célt, szervezetet akarnak külön támogatni. Ki is szivárgott egy múlt heti beszélgetés, amiben a Képviselőház egyik demokrata vezetője beszél a többieknek arról, hogy „ez a járvány egy nagyszerű lehetőség, hogy átalakítsák a dolgokat a saját víziójukhoz igazítva”.
Mindezektől függetlenül nem csak abban nem szabad engednünk a kísértésnek, fantazmagóriáknák, hogy azért, mert valaki hasznot próbál húzni a bajból, azért rögtön a szándékosságra is gyanakodunk; hanem abban sem, hogy ezzel magunkat is felmentjük azon előírások alól, amelyeket a védekezés megkövetel. És az sem ment fel minket az elővigyázatosság, a távolságtartás, önmagunk visszafogása alól, hogy vannak olyanok (köztük virológus szakemberek is), akik szerint éves szinten a járvány nem lesz súlyosabb az influenzánál. Ez még akár lehet is… De vannak az elméletek – és van Olaszország.
Ez a vírus akkor is itt van, most van itt, nagyon könnyen terjed, és hiába csak az idősekre, bizonyos alapbetegségekkel rendelkezőkre veszélyes, közülük viszont egyből leterít annyit, hogy az egészségügy nem bírja. Lehet, hogy a koronavírus a fiatal, egészséges emberekre nincs hatással, de ha ez a fiatal, egészséges ember mondjuk, nyílt lábtörést szenved, és azonnal a sürgősségire kell vigyék, hogy ne fertőződjön el, és ne kelljen levágni a lábát, akkor nem lesz hely a kórházban, de még érte sem tud menni a mentő, mert minden kapacitást a koronavírusosok kötnek majd le. Úgyhogy elvérzik és meghal.
Ha sikerül a fertőzést lassítani, tovább tart a járvány, de nem lesz egyszerre több százezer beteg. Nincs az az egészségügy a világon, Svájctól Kanadáig, amelyik ezt elbírná. Sehol sincs annyi lélegeztetőgép, intenzív ágy és legfőképp: nincs annyi orvos, mentős és ápoló. Sajnos nem működik az sem, hogy essünk rajta túl gyorsan, fertőződjünk meg, 99%-nak úgyse lesz semmi baja. Bárki beleeshet abba az 1 százalékba. Persze, az idősek, betegek vannak főleg kitéve a veszélynek – akkor engedjük el őket? Haljanak meg otthon? Az utcán?
Többen követelnek kijárási tilalmat, mert akkor majd „nem flangálnak a nyuggerek”, de nem gondolják végig, hogy ez mivel jár. Katonák ellenőrzik az utakat, joguk van téged feltartóztatni, ha nem tudod betonbiztosan igazolni, hogy a munkahelyedre vagy a közértbe mész, nincs kutyasétáltatás… Lehet, hogy nem ússzuk meg, de ne akarjuk már! Önként maradjunk otthon. Ha pár hétig kibírjuk, hogy csak munkába vagy a legszükségesebb esetekben megyünk el, lehetőleg egyedül, akkor nem csak a megbetegedéseket, de a gazdasági károkat is minimalizálhatjuk, és szép lassan visszatérhetünk a normális élethez, a munkahelyek elvesztése nélkül. A vírus itt lesz velünk egy darabig, de kezelhető marad, majd szépen lecseng.
A szigorú korlátozások segítségével komoly esélyünk van rá, hogy nem roppanunk bele a járványba, mint Olaszország. Ehhez nagyon fegyelmezettnek kell lennünk!
Jeszenszky Zsolt – www.pestisracok.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
