Ha lemaradtak volna az elmúlt hét legérdekesebb írásairól, most pótolhatják. Nyomon követtük az északi átjárót kereső Franklin-expedíció izgalmas útját, bemutattuk a Csehszlovákia sorsáról döntő müncheni egyezményt, írtunk a matrózok korbács általi büntetésének tilalmáról, az ipari forradalom titkos csodaszeréről, és megemlékeztünk a 100 éve született Jancsó Miklós is.
Hol lehet az szaknyugati átjáró?
John Franklin 1825-ben, három évvel azt követően, hogy hazatért korábbi útjáról, ismét elindult a Királyi Haditengerészet megbízásából, hogy felderítse a Mackenzie és a Coppermine folyók torkolatát, valamint a Bering-szoros vidékét. Az előző úttal szemben ez hatalmas sikert hozott, több száz kilométernyi, addig fel nem térképezett partot fedezett fel, amiért lovaggá ütötték. 1837-ben kinevezték Van Diemen-föld (ma: Tasmania) kormányzójává, e hivatalt 1843-ig töltötte be.
Sir John Franklin
Az 1840-es évek elején az admiralitás által szervezendő új, az Ázsiába vezető rövidebb, északi útvonalat kereső expedíció élére először nem őt, hanem a veterán William Edward Parryt akarták kinevezni, ám ő idős korára hivatkozva visszautasította.
James Clark Ross, aki szintén több expedíción volt már túl, a feleségének tett ígérete miatt mondott nemet. A 32 éves James Fitzjamest az admiralitás fiatal kora miatt nem merte megbízni, Francis Crozier pedig azért nem lehetett a befutó, mert alacsony származású, ráadásul ír volt. Végül a szintén idősnek számító, 59 éves Franklint kérték fel, aki elvállalta a küldetést.
Münchenben darabolták fel a nagyhatalmak Csehszlovákiát
Hitler egyre tüzesebb hangú beszédeiben a Csehszlovákiában élő 3 millió német kisebbség jogfosztottságról szónokolt, és követelte Németországgal való egyesülésüket. Anglia és Franciaország azon igyekeztek, hogy bármi áron elkerüljék a katonai konfrontációt Németországgal.
Szeptember közepén Neville Chamberlain, brit kormányfő Hitlerhez utazott Berchtesgadenbe, hogy személyesen beszélje meg vele a kialakult politikai helyzetet. Hitler beleegyezett, hogy nem tesz semmilyen katonai lépést előzetes tárgyalások nélkül, Chamberlain pedig kijelentette, hogy „a békés megoldás érdekében elvben elismerem Szudétaföldnek Csehszlovákiától való elszakadását az önrendelkezés alapján.”
Hitler és Chamberlain találkozója szeptember közepén (Kép forrása: Wikipédia/ Bundesarchiv, Bild 183-H12478 / CC-BY-SA 3.0)
Daladier francia miniszterelnök helybenhagyta brit kollégája tárgyalási eredményeit. Már csak az volt hátra, hogy megfogalmazzák ultimátumukat, amely utasítja Csehszlovákiát, hogy minden olyan területet, ahol a szudétanémetek aránya a lakosság felénél nagyobb, adjon át a náci Németországnak. Csehszlovákia, diplomáciai nyomás hatására szeptember 20-án elfogadta a tervet.
A kilencfarkú macska száműzése a hajókról
A korbácsolásnak évszázados hagyományai voltak a tengeren és számos alkalommal alkalmazták a fedélzeten elkövetett kisebb és nagyobb kihágások retorziójaként. Az ítéletet általában a teljes legénység előtt hajtották végre, a vétkesnek pedig csupasz háttal kellett kiállnia a hátára mért ütéseket.
A 19. századi büntetés-végrehajtó eszközt a szakzsargon csak „kilencfarkú macskaként” emlegette. A korbács nyeléhez ugyanis kilenc, viaszbevonatú szíjat erősítettek, amelyek végére csomókat, rosszabb esetben ólomdarabokat kötöttek, hogy azok feltépve a bőrt és az alatta lévő húst, minél fájdalmasabb sérüléseket okozzanak.
Herman Melville nem elsősorban a korbácsolás elleni felszólalásairól ismert, leghíresebb regénye az 1851-es Moby Dick
Az ítélet végrehajtása után a szerencsétlen áldozatnak egy másik tortúrán is át kellett esnie. A felszaggatott, véres hátfelületre ugyanis gyakran sót helyeztek, amely elképesztő, maró fájdalmat okozott. A művelet elsődleges célja a sebek fertőtlenítése volt, hiszen a korbácsolással fegyelmezni akarták a renitens matrózokat, és nem megölni őket.
A nagy guanóőrület
Amikor Alexander von Humboldt porosz földrajztudós és felfedező 1802-ben a perui Callaónál először találkozott a guanóval, a „Latin-Amerika második felfedezéseként” emlegetett útjáról szóló beszámolójából már széles körben ismertté vált a guanó Európában.
Humphry Davy cornwalli vegyész 1813-as, A mezőgazdasági kémia elemei című könyvében mélyebben elmerült a magas nitrogéntartalmú trágya jótékony hatásainak leírásában, e művét pedig a főbb európai nyelvekre történt lefordítása után számos szakember olvasta a kontinensen és az Egyesült Államokban is.
Habár Európa partjai mentén is megtalálhatók a tengeri madarak hasonló szigetei, a csapadékosabb és párásabb éghajlat nem teszi lehetővé a guanó olyan mennyiségben és minőségben való felhalmozódását, mint Dél-Amerika nyugati partjai mentén.
A munkakörülmények rendkívül egészségtelenek voltak
A világ ezen része azonban a távolság miatt meglehetősen nehezen volt megközelíthető a korabeli gazdasági nagyhatalmak számára, annak fényében pedig különösen nem volt gazdaságos a dél-amerikai guanó kitermelésének megkezdése, hogy egyéb értékes nyersanyag vagy termék nem volt a térségben, amelyre Európában vagy az Egyesült Államokban szükség lett volna.
Száz éve született Jancsó Miklós
A második világháború alatt néhány hónapot katona volt, de repülőtiszt sógorának köszönhetően frontszolgálatot nem kellett teljesítenie. Néhány hónapot töltött szovjet fogságban, Karéliában, ahol egy fakitermelésben kellett dolgoznia, de már 1945-ben hazatérhetett, igaz, súlyos betegen.
Jogi diplomájával sosem helyezkedett el, helyette 1946-ban Budapestre költözött, és a Filmművészeti Főiskola hallgatója lett rendező szakon, pályáján Balázs Béla indította el.
Jancsó Miklós a Szegénylegények forgatásán
Az 1956-os forradalom előszelének nevezhető Petőfi Kör gyűlésein több esetben részt vett, de a forradalomban már nem: a néphadsereg művészeti együttesével a budapesti eseményekkel egy időben Kínában tartózkodott, ahol a szabadságharcról mit sem tudván egy zsebrádióból értesült a szovjetek november 4-i támadásáról.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
