Mindegy, hogy mi a titok lényege: játékszenvedély, drog- vagy alkoholfüggőség, korrupció vagy nemi orientáció. Ha a célpont életében az ellenfél talál gyenge pontot, magyarul titkot, akkor ezt igyekszik kihasználni. Így volt ez régen is, és így lesz ez a jövőben is.
A képen: Roger Moore, Timothy Dalton, Daniel Craig, Sean Connery, George Lazenby és Pierce Brosnan, a James Bondot alakító színészek viaszszobrai a Madame Tussauds berlini panoptikumában
Forrás: MTI/EPA/Britta Pedersen
„Bár nem vagyunk az az erő, mely egykor eget és földet rázott: vagyunk, ami vagyunk; sors és idő gyengíthetett, de hős szívünk együtt ver, s kemény hite, hogy küzd, keres, talál s nem hagyja magát.”
(Alfred Tennyson)
Ezzel a megrendítő idézettel válaszol a Skyfall egyik jelenetében „M” a szolgálat elavultságát firtató bizottságnak. Ez jutott eszembe, amikor a következő Bond-film bemutatása kapcsán már a mozin messze túlmutató politikai játszmák kezdődtek el.
Nincs idő meghalni – ezzel az ütős címmel kezd a jubileumi, 25. Bond-film. Mivel már tudható, hogy a brit szuperügynököt alakító Daniel Craig ebben a filmben ölti magára utoljára az ikonikus kém szerepét, megindult a találgatás vagy inkább üzengetés, hogy vajon ki lesz a következő Bond. Ian Fleming 1953-ban alkotta meg az idealizált brit ügynököt, akit 1962-ben, hatvan (!) éve vittek először filmvászonra.
Ian Fleming – igenyesferfi.hu
Ezért aztán érthető, hogy milyen felfokozott várakozás övezi a következő színész személyét. Jellemző módon a napi politika ebbe a kérdésbe is igyekszik beleszólni. Elvégre eddig csak fehér, heteroszexuális férfiak játszották el a szerepet. A macsó titkosügynök ideje leáldozott! – írják a nyugati lapok. Ezzel a felütéssel elindult egy jól kitapintható nyomás a producerekre.
Legyen színes bőrű férfi vagy nő, de legjobb, ha színes bőrű nő az új, trendi, multikulti szuperügynök. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen tehetséges, vonzó színészek neveit dobták be a köztudatba. Mintegy tesztelik az embereket, hogyan reagálnak erre a váltásra. Elvégre Nagy-Britannia mára egyre jobban hasonlít az Egyesült Államok társadalmára. Erre pedig figyelniük kell a filmiparba befektetőknek is. Ennek eredménye az a tudatosan gerjesztett polémia, hogy a következő film főszereplője, a britek imádott szuperügynöke ne egy unalmas, avítt, sőt személyében a kirekesztést, felsőbbrendűséget megtestesítő fehér férfi legyen.
Minderre persze mondhatjuk, hogy igen, változnia kell a világnak, alkalmazkodni az új helyzethez. Főleg amikor azt látjuk, hogy mindez nemcsak a fantázia világát érinti, hanem a való életet is. A minap olvastam, hogy Richard Moore, az MI–6 vezetője videóüzenetben kért bocsánatot azért, mert harminc esztendővel ezelőtt úgy vélte az elhárítás, hogy a homoszexuálisok jobban ki vannak téve a zsarolásnak.
Richard Moore – en.topwar.ru
Hozzátette, hogy az LMBTQ-emberek nem jelentenek veszélyt a nemzetbiztonságra. Végül pedig bejelentette, hogy a múlt év végén kvótákat vezettek be, így biztosítva a különféle kisebbségekhez tartozó alkalmazottak megfelelő arányát a szervezetben.
Vegyük sorra az olvasottakat. Először is, a homoszexualitás már 1991 óta nem kizáró ok a brit szolgálatba való felvételnél. Azonban a zsarolhatóság már más. Ugyanis nem attól válik valaki zsarolhatóvá, hogy más a nemi orientációja. Hanem attól, ha ezt eltitkolja. Ez a dolog lényege. Minden embernek vannak kisebb-nagyobb titkai. Ám ha olyan pozíciót tölt be, amely értékes célponttá teheti bűnözők, ellenérdekelt titkosszolgálatok számára, akkor az már nemzetbiztonsági kockázat. Itt már mindegy, hogy mi a titok lényege: játékszenvedély, drog- vagy alkoholfüggőség, korrupció vagy nemi orientáció. Ha a célpont életében az ellenfél talál gyenge pontot, magyarul titkot, akkor ezt igyekszik kihasználni. Így volt ez régen is, és így lesz ez a jövőben is.
A brit hírszerzés másik újdonsága a kvóták bevezetése – a vezető szerint. Vagyis igyekeznek leképezni a társadalom aktuális képét a szolgálaton belül. Életkor, bőrszín, vallás, nemi identitás és még ki tudja mi alapján. Ez persze első pillantásra üdvözlendő dolognak tűnik. De azért van ezzel néhány „apró” probléma. A kvótákba mit vesznek be? Mert ha szelektálnak, akkor mindig lesznek olyanok, akik majd kirekesztve érzik magukat. Kutyások, akvaristák, bélyeggyűjtők – hol lesz ennek a vége? A másik kérdés, hogy ezek szerint időről időre felül kell majd vizsgálni a kvótákat. Hiszen változhatnak a társadalmon belüli arányok, új érdekcsoportok jelentkezhetnek be a kvótás helyekért. Ennek így persze sosem lesz vége.
Szilárd meggyőződésem, hogy egy munkára azt a személyt kell alkalmazni, aki abban a legjobb. Ha ezzel szemben más szempontokat is figyelembe kell venni, akkor az a szervezet óhatatlanul hátrányba kerül a riválisaival szemben. A brit titkosszolgálatokat a világ legjobbjai között tartják számon. Nem véletlen James Bond sikere sem. A brit világpolitika pozícióit a gazdasági, katonai ereje mellett a titkosszolgálatai biztosítják. Ha ezentúl nem a legjobbak fognak dolgozni, hanem a kvóták alapján kiválasztottak, akkor milyen esélyük lesz az ellenérdekelt szolgálatok legjobb ügynökeivel szemben? A kérdés költői.
Egy ország, egy nemzet, de egy vállalat is helyesen teszi, ha igyekszik mindenkinek egyenlő esélyt biztosítani az életben. Férfi-nő, vidék-főváros, idős-fiatal, hívő-ateista vagy szexuális orientáció ne legyen elsődleges tényező a kiválasztásnál. Hanem a tehetség, a rátermettség, az elkötelezettség.
Tartok tőle, hogy a brit szolgálat kvótái és az új filmbéli szuperkém alakítójának kiválasztása egy tőről fakad. A mindenáron való megfelelés kényszeréből. Az ultraliberális erők miatt lehet új Bond, aki már nem James lesz. Ez majdnem mindegy, mert csak egy film, egy szerep. De az már egyáltalán nem mindegy, hogy egy ország önként gyengíti-e meg a kritikus védelmi vonalait. Titkosszolgálatot, hadsereget nem lehet kvóták alapján felépíteni, működtetni. Mert akkor elvész a belső kohézió, és érdekcsoportok fognak farkasszemet nézni egymással és pozíciókért harcolni. Ahelyett, hogy az adott feladatra legalkalmasabbak tennék csendben, észrevétlenül a dolgukat.
A Skyfall forgatása: Daniel Craig és Judi Densch – hollywoodreporter.com
Nézzék ilyen szemmel a Skyfall utolsó képkockáit! Az öregedő kém egyedül áll London háztetői felett. Mellette büszkén leng a brit lobogó. Kezében egy giccses porcelán angol buldog, talán a brit oroszlán helyett. Sean Connery, Roger Moore, Pierce Brosnan, Daniel Craig – egy eltűnő világ.
Horváth József, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
