Virágvasárnap szinte észrevétlenül fordult az idei nagyböjt a nagyhétbe! A virágvasárnapot pedig közvetlenül megelőzte a Felvidéken a köztársaságielnök-választás első fordulója.
Talán emlékszik még a kedves olvasó a volt külügyminiszter ezen kijelentésére, melyek 2021. augusztus 2-a után, a Somorjáról kitelepített magyarok emlékművének felavatásán elhangzott Kövér László-beszédet követően mondott Ivan Korčok, több más felháborító kijelentéssel együtt. Ekkor szervezetünk, a Via Nova Somorja Ifjúsági Csoport közleményt adott ki, így tiltakozva az ellen, hogy Ivan Korčok diplomáciai botrányt próbált csinálni a házelnök beszéde miatt, ahelyett, hogy szembenézne a történelmi tényekkel, és azon dolgozna, hogy végre törölje el a Beneši-dekrétumokat, hogy anyagilag és erkölcsileg kárpótolja a felvidéki magyarokat az 1945 és 1949 közti megaláztatásért.
De talán azzal kezdeném, hogy mi, a szervezők, az elejétől fogva azt gondoltuk, hogy az emlékműavatáson nincs helye sem szlovák diplomatáknak, sem szlovák parlamenti képviselőnek, egész egyszerűen azért, mert még mindig érvényben vannak Beneš dekrétumai, s máig nem kértek bocsánatot hivatalos országgyűlési határozatban a magyarokat ért gyalázatért. Amíg ez nem történik meg, én 2021-ben és most is azt javasolom, hogy egyetlen magyar szervezésű rendezvényre se hívjanak meg közülük senkit, s egyetlen olyanra sem, melyet olyan település rendez, melyet magyar polgármester vezet.
Korčok szerint ez a megemlékezés, ahol Kövér László számonkérte, hogy máig nem kértek bocsánatot a kitelepítésekért és deportálásokért, nem tesz jót a békés szomszédi együttélésnek. De kérdezem én, lehet-e békésen együtt élni addig, amíg ezeket a témákat nem rendezzük?
Neki a békés együttélés az, hogy a felvidéki magyar közösség maradjon csendben, felejtsük el a múltat, s nyeljük le, hogy még mindig a megerősített beneši elvek szerint tekintenek ránk. Ha pusztán emlékezünk a megtörtént eseményekre/tényekre, az már a „békés időszak” megzavarásának számít. S ő beszélt arról, hogy nekik ez fáj. Hihetetlen.
Zárójelben jegyeznénk meg, hogy a kisebbségi komplexusa kiváló jele, ha egy ilyen beszédet „odkaz”-nak és „poučenie”-nek hall ki a miniszter (azaz üzengetésnek és leckének), ráadásul a hibával való szembenézés helyett ez mind menekülési önvédelmi mechanizmus: visszatámadás, tagadás, projektálás.
De Korčok nem állt meg itt. Egy másik bejegyzésben folytatta.
Szerinte az akkori szlovák kormány és a kormánykoalíció pártjai különböző módon ítélték meg a kitelepítések témáját. Érdekelne minket, hogy az meg hogy a lehet, hiszen ezek történelmi tények. Feketén-fehéren visszakövethetőek. A holokauszt témáját is különböző módon ítélik meg? Vagy a németek kitelepítését is?
Aztán a miniszter azt írta, hogy csak reagált. De mire is? Mi is volt a baj Kövér László beszédével? Mert azt még egyik hosszúra nyúlt bejegyzésében sem sikerült kifejtenie. Az, hogy bocsánatkérést követel? S arra miért nem reagált, hogy emlékművet avattunk Somorján? Hogy együttérez azokkal, a sokszor 8-10 tagú, nagyszülőkkel kiegészült családokkal, akiket mínusz 20 fokban marhavagonokba pakoltak, a csehországi piacokon kiállították őket, mint az állatokat, s válogattak közülük, mint a rabszolgák között? S miért nem tett meg mindent, hogy a 2021-ben megszületett felvidéki magyar gyerekek ne háborús bűnösökként szülessenek meg?
Természetesen tudjuk, hogy olyan ország, hogy Felvidék nem létezik (egyelőre), de hogy ki mit hogyan nevez, az mindenkinek a maga dolga. Ezért tiszteletben tartjuk, hogy ő Szlovákiának hívja a hazáját, ahol él, de ő pedig tartsa tiszteletben, hogy mi, és még több százezer magyar testvérünk Felvidéket használunk, s fogunk továbbra is használni. Egyre többen és egyre gyakrabban. Ideje lesz ebbe beletörődni.
Az is felháborító volt, hogy Korčok leckéztetésről beszélt, miközben mi megemlékezésről, a történelmi eseményeinkről, tényekről. Itt összemossa a kitelepítéseket az országhatárok revíziójával, amiről itt nem volt szó. A házelnök beszéde nem Trianon igazságtalanságáról szólt elsősorban. De ha már itt tartunk, 2021-ben senki sem vonja kétségbe, hogy a 19-20. századi nemzeti ébredés időszaka után ne lenne joguk a szlovákoknak saját államhoz. A gond azzal van, ahogy ezt elérték. Mert amíg a mai szlovákok nem ismerik el, hogy Benešék hamis adatokat juttattak el a békekonferenciára, és így kaptak meg színtiszta magyar lakossággal rendelkező területeket Csehszlovákia létrejöttekor, addig nem tudjuk értelmezni az őszinte párbeszédre való felkérést.
Ez a pont a legfelháborítóbb. Ki kérte, hogy ne nyissunk meg érzékeny témákat? Igenis nyissuk meg. Igenis beszéljük át, szakemberek a szakemberekkel. Történészek a történészekkel.
S ébredjenek végre rá, hogy ha a Magyar Királyságban a szlovákokkal rosszul bántak volna, akkor ma nem lennének szlovákok. Nyissuk meg a kényes kérdéseket és vessük össze őket. Nyissuk meg akár a csernovai sortűz témáját stb.
Vagy beszéljünk az Apponyi-féle törvényekről. Korčok miniszter elolvasta őket? Tudja mit mondott róluk Miroslav Kusý professzor? Azt, hogy gróf Apponyi Albert „elnyomó” iskolatörvényei egyáltalán nem említhetők egy lapon mindazzal, amilyen brutalitással 1945 után elűzték otthonaikból és kitelepítették az itteni magyarok tízezreit.
Ha baja volt Kövér beszédével, miért nem hívta fel pl. személyesen telefonon? Amit ő csinál, az nem provokáció, ő csak reagál, szerinte a magyar fél provokál azzal, hogy megemlékezik csendben, azzal, hogy a somorjaiak emléket állítanak megszégyenített és megalázott szeretteiknek.
De a legfontosabb, hogy a miniszter tényszerűen hazudott akkor is, amikor azt állította, hogy nem tájékoztatta a szlovák külügyet. Mert bár ide nem írhatjuk le a pontos számát, de a magyar külügyminisztérium július 27-én egy szóbeli jegyzékben tájékoztatta a szlovák külügyet a házelnök somorjai látogatásáról. Ezt azt jelenti, hogy az egész Facebook-performansza megjátszott volt, és csak arról szólt, hogy nem tudta elviselni: Kövér László a mi meghívásunknak tett eleget, mikor a felvidéki Somorjára érkezett, s azért tette ezt, mert arra kértük, mondjon beszédet az emlékmű avatásán.
A bűn nem akkor teljesedik be, amikor elkövetik, hanem akkor, amikor elfelejtik. Amit a felvidéki magyarság ellen 1945 és 1947 között elkövettek, az Isten és ember előtti bűn volt. Ha az áldozatok utódai elfelejtik az elődeik ellen elkövetett történelmi bűnöket, akkor a bűnök a jövőben megismétlődhetnek, és az utódok ismét bármikor védtelen áldozatokká válhatnak”
– mondta Kövér László a somorjai emlékműavatáson
Lehet-e úgy béke egy országban, ha lakosainak egy része lelkében nincs béke? Márpedig a felvidéki magyarság lelkében a világháború utáni meghurcoltatások miatt aligha lehet béke.
Nem is lehet, hisz dédszüleinket, nagyszüleinket kitelepítették, meghurcolták, 100 éve próbálnak tőlünk megszabadulni. De megbánást máig nem láttunk.
És azért állítottuk fel ezt az emlékművet, hogy az ő szenvedésüket soha senki se feledje el. Éppen ezért elfogadhatatlannak, kétszínűnek és hazugnak tartjuk Ivan Korčok azon kijelentéseit, melyekben kéri a magyarok támogatását, hiszen amikor hatalmon volt, és bizonyíthatott, a fenn leírtak szerint nyilatkozott a magyarok máig megoldatlan ügyéről. (s nem beszéltünk még arról a kétszinűségről, mikor azért kötött bele magyar kormányba, mert épületeket, földeket vásárolt a Felvidéken, miközben sem a dán, sem az amerikai, sem a kínai vásárlás nem zavarta őt)
Ezért kérek mindenkit, hogy aki Ivan Korčokot készül támogatni az elnökválasztás II. fordulójában, az e leírt sorok tükrében ne tegye.
De ebben a témában ez a cikk még csak az emlékműavatáskor lezajlottakat volt hivatott felidézni.
Bár szerintem már ez is pont elég ahhoz, hogy a kedves olvasó véleményt alkosson.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
