Olaszországban az elmúlt napokban nemcsak a vizes vb miatt került a középpontba Magyarország. Nagy port kavart az is, hogy Ausztria után Orbán Viktor vezetésével a V4-ek is kritizálni kezdték a mediterrán országot a migrációs kérdés kezelésével kapcsolatban. Múlt hét csütörtökön Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter figyelmeztette olasz kollégáját, Angelino Alfanót, hogy „bár ma még a két ország hatóságai együttműködnek a határokon, ha Olaszország továbbra is megengedi, hogy a bevándorlók délről északra jöjjenek, Ausztria le fogja zárni a határait”. Mi több, arra kérte az olasz minisztert, hogy a migránsokat ne engedjék tovább a szicíliai Lampedusa szigeténél. Az olaszok, akik évek óta az uniós tagországok segítségét kérik, teljesen felháborodtak ezen nyilatkozatok miatt. Alfano szerint kollégája kijelentése „csak az osztrák választási kampány egy mozzanata”. Lampedusa polgármestere, Totò Martello ennél sokkal tovább ment, mondván, „egy ilyen megjegyzést egy nácitól várnék, nem egy uniós ország miniszterétől”.
Az osztrák botrány másnapján a helyzet csak fokozódott: pénteken Orbán Viktor a Kossuth rádióban adott interjújában bejelentette, hogy a visegrádi négyek egy levelet fognak küldeni Paolo Gentiloni olasz miniszterelnöknek, hogy arra kérjék, zárja be Olaszország határait a migránsok előtt. Ezt a lépést mintegy az Osztrák–Magyar Monarchia továbbélésének vették az olaszok, és egész hétvégén a magyar kormányfő szavaitól volt hangos a média. Több vezető lap is a miniszterelnök szemére vetette, hogy a közös európai migrációs politika ellen van, irreálisnak találja az Európai Bizottság elképzeléseit, mert azok szerinte növelnék a terrorizmus kockázatát. Nem talált jó fogadtatásra a V4-ek fenyegetése sem, amely szerint Olaszország jobban teszi, ha bezárja határait, mert hamarosan a németek és az osztrákok le fogják zárni a határokat, és akkor az olaszok magukra maradnak. Ez volt az a pont, ahol az olaszoknál betelt a pohár. Nem elég, hogy Olaszországban egyre nagyobb gondot okoz a kérdés kezelése, most segítség helyett az elvileg európai „partner” országok még meg is fenyegetik Itáliát. Paolo Gentiloni nem várt sokat a válasszal: „a szomszédainktól, azoktól az országoktól, amelyek megosztják velünk az európai projektet, jogunk van szolidaritást elvárni. Nem fogadunk el sem leckéket, sem fenyegető szavakat. Előítéletek nélkül csak annyit mondunk, hogy mi tesszük a kötelességünk, és elvárjuk, hogy Európa tegye a magáét, anélkül, hogy lehetetlen ötletekkel álljon elő”.
Ez utóbbi kifejezések Orbán Viktor másik kijelentésére vonatkoztak. A magyar miniszterelnök szerint „a migrációs hullámokat Líbiában kell megállítani, akár katonai erők bevetésével is”. Az olasz hatóságok szerint nincsen semmilyen lehetőség arra, hogy Líbia együttműködjön a kérdés helyi kezelésével kapcsolatban. Maga Líbia is nagyon nehéz helyzetben van, mert minden délebbi afrikai országból rajtuk keresztül érkeznek a bevándorlók, és az sem segít, hogy egy-egy borzalmas történet már visszaér a migrációra vágyókhoz. A Nemzetközi Migrációs Szervezet jelentése szerint az év elejétől 111 514 bevándorló érkezett Európába, 85 százalékuk Olaszországon keresztül. Annak ellenére, hogy év elejétől már 2360-an vesztették életüket a Földközi-tengerben, annyira nagy a nyomor, ahonnan érkeznek, hogy a veszélyek sem állítják meg őket.
Nem ez az első eset, hogy Európa két szárnya között problémák adódnak. Június elején a trentói közgazdasági fesztiválon az olasz gazdasági miniszter, Pier Carlo Padoan „élősködőknek” nevezte azokat az országokat, amelyek falakat építenek, ahelyett hogy a migrációs kérdés közös megoldásával foglalkoznának. Olaszországban egyre inkább az az általános nézőpont, hogy amikor jogokról és juttatásokról van szó, rögtön mindenki készen áll, és uniós országnak érzi magát, ha viszont kötelezettségekről van szó, a retorika és a hozzáállás változik. Pontosan emiatt egyre többen úgy gondolják, hogy az EU-s forrásokat csökkenteni kellene azon országok esetében, amelyek nem veszik ki részüket a közös migrációs politikából.
http://mno.hu/
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelenik meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.24.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
