(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Tényleg elegünk van! És tudom, hogy mindegyikünknek. Már egy éve is bezárt ajtók mögött ünnepeltük a húsvétot, és akkor még azt hittük, hamarosan kiszabadulunk. Aztán beütött a második hullám, és csupán karácsonyra kaptunk egy pici esélyt a közös ünneplésre. Most meg itt van az eddigieknél még gyilkosabb harmadik hullám. Voltak napok, mikor tízezernél is több volt az igazolt fertőzöttek száma, és még most is naponta 250-300 honfitársunkkal végez ez a mocsok vírus.
Mi pedig szabadulnánk a kényszerzubbonyként ránk nehezedő bezártságból, a kényszerből bezárt vállalkozó pedig szeretne újranyitni, hogy kenyeret biztosítson alkalmazottjának és saját magának is. A mérleg másik serpenyőjében pedig ott van, hogy elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, egy felvenni elfelejtett kesztyű, egy véletlen tüsszentés, ami bár a maszk miatt csak a cseppfertőzés apró részét küldheti ki a levegőbe, de mégis emberélet kerülhet veszélybe.
Melyik ujjamat harapjam?
– teszi fel a kérdést tanácstalanul és türelmetlenül.
A mindenkori kormányzat felelőssége, hogy az ilyen anomáliákat kiegyenlítse, mégpedig azonnal. Mert valóban jó poén volt az, amikor Piedone felügyelő nem tudott aprót adni a púpos Peppinónak, és akkor a komikus figura azt válaszolta a nagydarab rendőrnek, „majd eszünk holnap”, de ez most nem egy vígjáték, hanem a valóság, ahol tényleg enni kell.
Ugyanakkor fontos, hogy a társadalom is újra megtanulja a türelmet ebben a felgyorsult világban. Utóbbi kifejezés klisének hangzik, de jelent esetben nem az. A neves francia teoretikus, Paul Virilio már néhány évtizede felhívta a figyelmet az általa dromológiának hívott jelenségre, arra, hogy az győz az evolúciós versenyben, aki gyorsabban fogadja be és közvetíti az információt. Mára ez pedig csúcsra járatódott, gondoljunk arra, hogy a közösségi médiában minden információ (legyen az real vagy fake) egy pillanat alatt megszerezhető. A gyorsulás a társadalom minden szegmensére kihatott, így az utazási idő is lerövidült: míg Willy Foggnak Verne pre-sci-fijében még nyolcvan napba telt megkerülni a Földet, addig ma szuperszonikus repülőgépekkel ugyanez gyakorlatilag bárki számára legfeljebb két-három nap.
Virilio rámutat, emiatt a Föld gyakorlatilag semmivé lesz, ez pedig egy totális baleset.
Földünk túlságosan kicsi és lakhatatlan lesz, éppen mert minden pillanatban körüljárható
– mondta egy 1996-ban megjelent interjújában.
És hát lássuk be, a járvány ennek a gyorsaságnak köszönhetően terjedt el Vuhanból gyakorlatilag villámgyorsan! Míg a korábbi járványokat helyi karanténokkal lokalizálni lehetett, az I. világháború utáni spanyolnátha-, most pedig a koronavírus-járványt képtelenség, mert az emberek egyre nagyobb távolságot egyre gyorsabban tesznek meg.
A pár tucat nanométeres mütyür így az emberben „utazva” a felgyorsult világ sebességével tud terjedni
– szerencsére a virtuális térben még nem…
És akkor ismét példát mutat az Isten!
Kétezer évvel ezelőtt fellépett a világtörténelem legnagyszerűbb alakja, aki tanításával a mai napig érvényes zsinórmértéket állított fel. Ebben türelemre is tanított minket. Amire most nagyon nagy szükségünk van!
Harminchárom hosszú esztendő. Egy évszázad harmada. A betlehemi jászoltól a Golgotáig ennyi időt várt Jézus is arra, hogy hivatása beteljesedjék. És közben tanított.
Tanított szeretetre, egymás megértésére, meghallgatására, még akkor is, ha adott esetben nem értünk egyet a másikkal.
És bár Jézus életútjának csúcsa kétségkívül megváltó halála, majd feltámadása, épp ez az eseménysorozat helyezi hiteles és koherens narratívába az előtte levő tanítói munkát. Mert mit ért volna a kereszthalál a szeretet mint főparancs nélkül? Semmit… Írástudók és farizeusok, a korabeli zsidóság egyes vallási irányzatának követői folyamatosan kötekedtek Vele, Ő pedig tanítói munkájában türelmesen tette helyre őket, nem eltörölve a mózesi törvényt és a próféciákat, hanem épp beteljesítve azokat. És Jézus türelme kitartott a Getsemáné-kert halálfélelmében, a vérrel verejtékezésben, és kitartott a Golgotán, a „bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” imájában is. Nem kívánt gyorsan „túl lenni” a szenvedésen, hiszen
noha a keresztút hagyományának mind a tizennégy állomása csupán egy-egy pillanatot rögzít, hosszú percekig lehet róla elmélkedni, hagyni, hogy a pillanat átjárja lelkünket.
A Virilio-féle jóslat bevált, láthatjuk, a türelmetlen ember szupersebessége katasztrófához vezetett. Hát próbáljuk meg a jézusi utat, melyről húsvétvasárnap hajnalban már bebizonyosodott, hogy helyes!
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »