Augusztus 12-én pénteken délután Győrben, a győri püspökséghez tartozó Szent László Látogatóközpont Triangulum Galériájában hatalmas érdeklődés mellett nyílt meg a Mária erejével című tárlat, Petrás Mária Prima Primissima- és Magyar Örökség díjas népdalénekes, keramikus és lánya, Petrás Alina Szervátiusz Jenő-díjas keramikus, népdalénekes közös kiállítása.
Több mint 110 alkotás tekinthető meg a kiállítótérben, legtöbbjük kerámia, de az alkotói sokszínűség jegyében üvegből készült művek is megjelennek.
Az ünnepélyes megnyitó kezdetén anya és lánya előadásában népi imádságok hangzottak el. A hallgatóság megélhette azt a kivételes csodát, milyen az, amikor olyan művészek énekelnek, akiknek torkában különleges kincs rejtőzik. Legmagasabb rendű művészet ez, anya és lánya közel hozták az Istent, felemelték a lelket. Istenbizonyíték, amely magával ragadja az embert, de nem hamis illúziókba röpíti, hanem reményt sugároz. Élmény, amely nem múlik el, amire évtizedek múlva is örömmel emlékezünk. A hangszeres kíséretet Nagy Koppány és Pánczél Kristóf adták, tökéletes zenei harmónia uralkodott a négy művész között.
A megjelenteket Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke köszöntötte. Felidézte: annak idején győri bencés diákként énektanáruk, Jáki Teodóz gyakran hangoztatta Aquinói Szent Tamás szavait: „Kétszeresen imádkozik, aki énekel.” Püspök atya Petrás Máriát először az énekléséből ismerte meg, és nemcsak az énekek és szövegek üzenete ragadta meg, hanem az az áhítat is, ami az énekléséből sugárzott, és mindmáig sugárzik. Vajon honnan van előadásmódjának ez a sajátossága? – tűnődött a diák Veres András. Később aztán megismerte képzőművészeti alkotásait is, melyek csupa bibliai témákat ábrázolnak, így világossá vált számára:
A főpásztor Szent Ágoston szavait is hozta, akinél több mint nyolcszáz évvel korábban így hangzott a fenti idézet: „Kétszeresen imádkozik, aki szépen énekel.” Hozzátette: a Jóisten megáldotta Petrás Máriát legalább öt talentummal, tehát a legtöbbel, mert nemcsak énekművészként, hanem képzőművészként is csodálatosat alkotott, teremt folyamatosan. „Nap mint nap alkalmam van az ön alkotásait látni – fordult püspök atya Petrás Máriához –, mert a Szent Család egyik változatával megajándékozott évekkel ezelőtt, és az ott van a lakószobámban.” Ezenkívül a püspökség lépcsőházában is gyönyörű alkotásai láthatók a magyar szentekről, Szent Istvánról, Szent Lászlóról, Szent Margitról. „Mindennap megcsodálhatom, hogy az Úristen mekkora ajándékkal áldotta meg önt. Ezt nyilván csak nagy felelősséggel lehet hordozni, mert aki sokat kapott, attól sokat kérnek számon. Ezért örülök, hogy mindezt sikerül lányával, Alinával megosztani, tovább tudja adni mindazt, amit ön személyesen megél, mert így gazdagodik ön is, de mi is, akik részesei lehetünk a művészetének, és azért kapta mindezt, hogy megossza másokkal.” A győri egyházmegye püspöke végül leszögezte: a Jóisten szeretetét és jóságát akarják ezek az alkotások –miként az énekek is – továbbadni, erre szeretnék felhívni a figyelmet. Ha időt szánunk a művek szemlélésére, részesülhetünk abból a lelkiségből, amit a két művésznő, anya és lánya közvetít felénk.
A kiállítást T. Guzorán Anna művésztanár, textilművész nyitotta meg. Kiemelte: az itt látható művek, anya és leánya alkotásai méltó helyet kaptak e térben, az agyag, az üveg – természetesen a művészek által – átlényegül. A profánból szakrális üzenet lesz. Az előadó emlékeztetett rá: Petrás Mária csángó földműves szülők gyermekeként 1957-ben Diószénben született. 2001 óta lakik Pomázon, ahol saját műtermében dolgozik. Elsősorban figurális kerámiákat készít. Biblikus témájú domborműveiben, szobraiban a csángó falvak imái és énekei elevenednek meg. Jellegzetes kerámiáit számtalan belföldi és külföldi kiállításon csodálhatták meg az érdeklődők. Énekhangját pedig ma már Budapesttől New Yorkig nagyon sok helyen ismerik, számos rádiós és tévés felvételt is készített. T. Guzorán Anna idézte Petrás Máriát:
A művésztanár hozzáfűzte: Petrás Mária keramikus, énekes ennek a nehézsorsú magyar népcsoportnak a szülötte. A csángó magyarok benne váltak művésszé. Az ő kultúrájukat nem lehet elsajátítani, bele kell születni, és benne kell élni. Alapja a megvallott, vállalt hit, a vallásos élet. Ők sohasem hagyták el a Szűzanyát, sohasem tagadták meg Jézus Krisztus intelmeit, s Istennel imádság és ének által buzgón igyekeztek kapcsolatba kerülni. A föld, amelyet a csángók szenteltek meg munkával, verejtékkel, művészettel, maga a csoda. Hogyne volna az, hiszen az égből Babba Mária – Szűz Mária – tekint le az övéire. Aki a napot imával kezdte és imával fejezte be, az tudván tudta, hogy csupán porszem a világmindenségben. Az éltető erő a fölénk égsátrat borító Úrban van. A művész vallomása ugyancsak megerősíti a hátország mint véderő, mint kikezdhetetlen bástya fontosságát – mondta T. Guzorán Anna és ismét idézte Petrás Máriát: „Akkor annyira hívők voltak az emberek, nagyon tudtak kapcsolatba lenni Istennel. Ha valamit akartak, akkor addig imádkoztak, amíg megkapták, vagy ha nem, akkor valami olyan választ kaptak, hogy akkor ez így volt, hogy legyen. Én ezt olyan csodálatosnak tartom, legértékesebbnek az életemben. Volt egy ilyen emberfeletti valaki, akibe ők kapaszkodtak, és bennük volt az emberfeletti.”
Mindezt az ima segítette – tette hozzá a művésztanár. Kifejtette: az itt kiállított máz nélküli, vagy csupán kevés színt tartalmazó kerámia domborműveinek a fókuszában is ez az „ima” jelenik meg: a Szoptatós Madonna, az ölben tartott sugaras Kisjézus, Napba öltözött Mária, Mária Kisjézussal, Babba Mária. A szakrális kerámiákon megjelenő Mária mosolyog, kéztartása a legősibb anyai mozdulatokat őrzi. A kisded Jézussal megjelenített Szűzanya nyugalma, szeretete, hite beragyogja a szemlélőt. A Babba Máriák a magyar hitvilág ősanya majd Szűzanya kultuszát ébresztik újjá, az Isten csendjét és a mi életünket őrző angyalok pedig a szeretet gyakorlására figyelmeztetnek.
Őrzők a strázsán, a hit, remény és szeretet őrzői – szögezte le T. Guzorán Anna.
Petrás Alina művészetét elemezve emlékeztetett rá: az ifjú alkotó Brassóban született. 2000 óta Pomázon édesanyja, Petrás Mária műhelyében tanul, dolgozik és alkot. Első önálló kiállítása 2002-ben nyílt Budapesten. Ezt követően az ország különböző városaiban és külföldön rendez önálló és édesanyjával közös kiállításokat. Gyermekkorában dédnagyanyjától tanult meg fonni, a nagymamától tanult meg főzni és szőni. Petrás Alina saját formanyelvének kialakításában édesanyja útmutatása, tanítása volt a motiváló, vallja:
Szeretem az életfa-, a tulipán-, a Napmotívumokat, mint jelképet és érdekel a magyar mondavilág. Hiszem azt, hogy őseink hagyatékát tovább kell vinni, mindennapjainkba beépíteni.”
T. Guzorán Anna rámutatott: Petrás Alina itt kiállított munkáin nyomon követhetjük ezen ősi jelképeket, melyek harmóniát alkotnak édesanyja, a mester Mária plasztikáival. A művésztanár megállapította: Petrás Mária és Petrás Alina vallásos és magyar művészete nem nélkülözi a szépség mellett a bölcsességet sem, amely képes a művészet és a társadalom közötti lelki hasadást beforrasztani.
„Azt kívánom Önöknek, hogy vigyék haza lelkükben az itt kapott lelki esszenciát, isteni és emberi szeretetet! – fejezte be kiállításmegnyitó beszédét T. Guzorán Anna.
Petrás Mária és Petrás Alina tárlata szeptember 25-éig látható a győri Triangulum Galériában, naponta 10-18 óra között.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
