Sándor Gábor plébános, győri egyházmegyés pap 2024. augusztus 16-án, életének 54., papságának 29. évében elhunyt. Üdvösségéért augusztus 31-én szentmisét mutatott be Veres András megyéspüspök az egyházmegye papjai és a hívek részvételével a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A megemlékező búcsúbeszédet Takács Ferenc komáromi plébános mondta, melyet szerkesztett formában olvashatnak.
Szeretettel jöttünk erre a mai búcsúzásra. A szeretetünk fájóan szép érzületével, hogy megköszönjük Gábor atyát, aki
– kezdte beszédét Takács Ferenc.
Felidézte: Gábor atyával különböző helyeken találkozhattunk. Kapuvártól, Sopronon, Ágfalván, Brennbergbányán, Győr-Gyárvároson, Győr-Újvároson, Pinnyéden, Ménfőcsanakon, Győrszemerén, Nagyszentpálon, Tényőn, Sokorópátkán, Koroncón, Gyömörén, Kajárpécen át Felpécig. Azért vagyunk itt, hogy hálát adjunk ezért a bő termésért. Hálát adjunk egy búzaszemért, amely földbe hullott, hogy ne maradjon soha többé egyedül.
Gábor atya, paptestvérünk, látszólag zárkózott volt, és nem tartotta sokra földi életét. De ez nem így volt!
A szentleckében is ezt olvashattuk. „Mit sem aggódom, nem becsülöm sokra életemet. Csak fussam végig pályámat, amelyet az Úr Jézus rám bízott.” (ApCsel 20,24) Hite, sokszor ironikus humora, „gáboratyás mosolya”, sok ember számára tudta hitelessé tenni a keresztény üzenetet.
Tudása, az egyháztörténelem iránti szeretete, a templomos lovagok életének alapos ismerete, évezredeket ölelt át. Teológiai tanításában többen gazdagodhattak. Nem volt karrierista. Szeretetét mindig alázatosan élte meg. Vasárnapról vasárnapra prédikációiban tömör, lényegre törő és érthető volt. Egyetlen ügye volt, maga az Isten. Egyházias gondolkodása, az egyházmegye papi találkozóin való pontos részvétele, az engedelmességre való készsége, állandó igen volt az Isten meghívására.
Az Úristen kezébe vette, mert meghívta és kiválasztotta. Isten nem csak kiválaszt és megáld bennünket, hanem megtör. Átélte Isten végtelen szeretetét. Embersége egy kehely volt, amelybe Isten beleönt, és betöltötte az ő szíve vágyát. Bármilyen fáradt volt, élete utolsó napjáig, mindig az imában egyesült az Istennel.
Ezt olvastuk ma az evangéliumi szakasz lezárásában. „Atyám eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat.” Istenünk, eljött az óra. Kérünk, üdvözítsd Gábor atyát. Ámen – zárta beszédét Takács Ferenc plébános.
Sándor Gábor hamvait végakaratának megfelelően, a Budapest-Városmajori Jézus Szíve Plébánia urnatemetőjében, szülei mellé helyezik el.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Molnár G. Tamás
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
