Ferenc pápa rendelkezése szerint január második felében, az ökumenikus imahéthez is kapcsolódva Isten igéjének vasárnapját ünnepeljük. A Miskolci Egyházmegye számos parókiáján, így Ózdon is külön programmal készültek január 24-ére, vasárnapra. Bodnár Dániel ózdi parókus beszámolóját szerkesztve közöljük.
A január 24-i vasárnapon kántoraink az evangélium előtt Szent Pál apostol Timóteushoz írt levelét olvasták fel. A szakaszban az utolsó két mondat így hangzott: „Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, s amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad, s gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre oktathatnak téged.” (2Tim 3,14–15) Milyen bizalommal szól az apostol tanítvány társához, Timóteushoz: ismered a szent Írásokat, már gyermekkorod óta…
Mi is úgy gondoljuk: ismerjük az Írásokat. Hiszen oly sok vasárnapon együtt ünneplünk, és évről évre halljuk ugyanazokat az apostoli és evangéliumi részeket templomainkban. „Ismered a szent Írásokat…” – ám talán egy kicsit elbizonytalanodunk. Mert az apostoli szakaszt néha ministránsok olvassák, vagy az idősödő kántor, és nem is a mikrofonba, meg különben is, éppen akkor ültünk le… Sokszor talán észre sem vesszük azok üzenetét.
Aztán egyszer-egyszer hétköznap is eljutunk Szent Liturgiára. Rácsodálkozunk, milyen kincsek is lapulnak a jól ismert és megszokott, vasárnap felolvasott sorokon kívül a Szentírásban – és nem másutt, mint az otthonunkban, ott, az ágyunk mellett, vagy a könyvespolcunkon, a saját bibliánkban.
Ferenc pápa két évvel ezelőtt arra buzdított minden katolikus keresztényt, hogy az ökumenikus imahét záró napján – amit ebben az évben sok helyen nem is tudtunk közösségben megtartani – még jobban figyeljünk közös kincsünkre, Isten igéjére, ünnepeljük meg azt mindenütt, mindannyian.
Ózdon komolyan vettük a buzdítást és külön készültünk erre a napra. Közösségeinkben szétosztottuk az Újszövetség könyveinek fejezeteit, hogy ha egyedül nem is tudnánk néhány nap alatt végigolvasni a teljes Újszövetséget, legalább az a néhány szakasz, amelyet megkaptunk, legyen a hétre a vezérfonalunk. Törekedtünk arra, hogy ne csak elolvassuk, hanem át is imádkozzuk, és keressük, megértsük Isten üzenetét, amellyel meg akart szólítani bennünket.
Sokan el hozták otthonukból bibliájukat, melyeket megáldottunk vasárnap az amboni ima után. Kezünkbe vehettünk egy olyan példányt is, amelyet 1848-ban nyomtattak. Vajon hány nemzedék forgatta hittel, bizalommal, és őrizte azt forradalomban, világháborúkban, járványokban.
Templomunk falára elhelyeztük híres emberek gondolatait, és kértük a híveket, hogy figyeljék meg és gondolják át, mások számára mit is jelentett olvasni, ismerni a Szentírást. Majd arra kértük őket, gondolják végig vagy akár írják is le, nekik mit jelent. „Kincsesbányám”, „erőforrásom”, „kapaszkodóm”, „vigasztalóm”, „mindenem” – ilyen szavak kerültek elő.
Talán csak az elmúlt egy hét érzéseinek kifejezései voltak ezek, mert megfeledkeztünk arról, hogy Isten ilyen közel van hozzánk leírt szavai által. Talán eddig is nap mint nap olvastuk a Bibliát, és ezután is fogjuk. Akárhogyan is, egyet biztosan tudunk: az Írások szeretete és ismerete bennünket is az üdvösség útjára vezet.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
