Immár harmincöt éve kérjük a Teremtőt és imádkozunk buzgón a Legfőbb Főpaphoz, hogy küldjön jó pásztort a felvidéki magyar nyáj élére. Rendületlenül imádkozunk magyar főpásztorért, magyar papi és szerzetesi hivatásokért.
Népünk, Mária népe. A Szűzanyához fohászkodtunk a történelemben és ezt tesszük ma is, amikor kérünk és köszönünk. Mária jóságos szíve, hallgasd meg imáinkat és tolmácsold Szent Fiadnak kéréseinket!
Harmincötödik alkalommal gyűlnek össze a lelkiatyák és a hívek a Felvidék minden tájáról és az anyaországból, hogy kifejezzék az egységet, és hitet tegyenek az eredeti cél mellett, azaz a Szentszék nevezzen ki a szlovákiai magyar hívek részére önálló jogkörrel megbízott magyar püspököt. A harmincöt év alatt számos dolog történt az Imanapok történetében. Aláírásokat gyűjtöttünk és a Vatikánig jutott a fohászunk. Hol a hazai egyházi vezetőknek kellett elmagyaráznunk miért is szükséges a magyar püspök kérdése, kérése. Majd amikor már megszűnni látszott a felvidéki magyarok legnagyobb imatalálkozója, újult erővel, a Szentlélek megerősítő közbenjárásával szerveztük tovább a Komáromi Imanapot. Voltak, akik inkább más utat választottak és kimaradtak, elmaradtak az oltár mellől. De mindig lesznek olyan papok és hívek, akik nem adják fel. Mert nem adhatjuk fel!
Az egyetemes katolikus hitünk melletti kiállást nem kérdőjelezhetik meg, azt pedig, hogy anyanyelvünkön hirdessék az evangéliumot papjaink, és Őket pedig egy magyar püspök fogja össze, alapvető jognak kellene lennie.
Az egyházmegyei felosztás után, amely negatívan érintette a felvidéki magyar katolikusokat, ha nem szólalunk fel és gyűjtünk aláírásokat a Nyílt Levélhez, lassan az asszimiláció hálójába sodródtunk volna.
Meg kell szólalnunk a minket érintő ügyekben. Erre biztatnak bennünket Szent Péter utódai is. A közéleti szerepvállalásra pápák egész sora bátorítja a keresztény embereket, VI. Pál pedig úgy beszél róla, mint ami a szeretet egyik legmagasabb rendű formája lehet. Ezért is gyűlünk össze évről-évre Klapka városában, hogy a szeretet kötelékében, amelyet egyetemes Egyházunkért érzünk, tanúságot tegyünk Krisztusról és a Szent Istváni örökségről.
Imádkozó lélekkel kérjük az Urat idén is: Urunk, Jó Pásztorunk! Ne engedd, hogy nyájad pásztorok nélkül maradjon, adj keresztény magyar közösségünknek magyar papokat, szerzeteseket és magyar főpásztort!
(A szerző a Pázmaneum elnöke)
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
