Több bürokrácia, magasabb költségek, kevesebb produktum. Ismerős képlet? Hát persze, megint egy „állítsuk meg Brüsszelt”-kategóriás hatásvadász túlzás, mondhatja a már harcedzett olvasó, pedig néha tényleg nem ártana megállítani az elszabadult hajóágyút. Ezúttal az élelmiszerfronton.
Az EU veszélyezteti a fejlődő országok élelmiszerellátását – így a Politico c. lap egyik cikkének címe. Melyhez, miután annak végére értünk, rájövünk, hogy minden további nélkül hozzátehetjük: nemcsak a fejlődő országokét, hanem hosszú távon és kisebb kanyarokkal-csavarokkal, de lényegében a sajátját is.
Térjünk mindjárt a lényegre:
Létezik egy szervezet, amelyet úgy is hívnak, hogy „a legfontosabb szervezet, amelyről még sosem hallottál”, és ez a bizonyos Codex Alimentarius Bizottság (CAC), amely a FAO (az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezete), valamint a mindenki által jól ismert WHO „közös gyermeke”. Ez a bizottság globális biztonsági előírásokat állapít meg a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott élelmiszerek számára – azaz ezen a bizonyos másfél billió dolláros piacon…
Csakhogy szabványt alkotni és elfogadtatni egy 188 tagállamot számláló szervezetben nem éppen könnyű, s nemcsak politikai okok miatt, hanem egyszerűen annál az egyszerű ténynél fogva, hogy tudományos igazságokból is több létezhet adott pillanatban (nem volt még oly rég a koronavírus-járvány, ismerős lehet a dolog…). S bár a szabványokat konszenzussal fogadják el, nincs akadálya annak, hogy ha például egy tagállam nem kívánja elfogadni a Codex egy adott szabványát a saját határain belül – még ha tudományos ellenvetése nincs is – akkor is mondhatja, hogy ugyanakkor nem akadályozza meg a többi tagállamot abban, hogy ők a saját országaikban érvénybe léptessék.
Ezért is működött viszonylag zökkenőmentesen a dolog – egészen mostanáig.
Az élelmiszer-biztonság kérdése ugyanis most került igazán a figyelem kellős középpontjába, hogy például a vaj ára egyik hétről a másikra a negyedével drágult, és ez csak egy kiragadott példa a drámai élelmiszerár-emelkedések közül…
Bár nem hangzik túlságosan jól, ez a szer abban „segíti” a szarvasmarhákat, hogy a takarmányt hatékonyabban alakítsák izomzattá. Azaz: azonos mennyiségű takarmány + zilpaterol = több hús. Akinek ez ellen már most elvi aggályai vannak, az próbáljon meg ellátogatni egy olyan húsüzembe, ahol mondjuk „májkrém” nevezetű (élelmi)szert gyártanak…
A lényeg: maga az említett triumvirátus sem vitatja e készítmény biztonságosságát sem az állatokra, sem a természetre úgy általában. Hanem azt „a fogyasztói preferenciákkal kapcsolatos aggályok” miatt ellenzi. Akármit is akarjon ez jelenteni… Az állatjóléti aggályokat például magának az EU-nak a saját tudományos tanácsadói testülete, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság söpörte le, miután ilyeneket nem talált.
A zilpaterol használatát tehát az EU-ban nem engedélyezik, s mondhatnánk, ha eddig megvoltunk nélküle, akkor most sem ez lesz az, ami az utcára hívja a tüntető tömegeket Európa nagyvárosaiban. S ez így is van, csakhogy az EU eme döntésének nagyon is vannak a határain messze átnyúló, majd egy másik módon visszaütő hatásai.
Nagyjából és leegyszerűsítve arról van szó, hogy ha az EU – mint azt Karen Hulebak, a CAC korábbi vezetője megfogalmazta – „kulturális okokból lényegében blokkolhat egy tudományosan megalapozott szabványt, az végső soron veszélyezteti a Codex mint pártatlan referenciaszervezet hírnevét”. Vagyis egyszerűen:
A következmények pedig világosak: magasabb biztonsági kockázat, több bürokrácia, még magasabb költségek.
És most akkor a számok, szabályok és szabványok embertelen nyelvezetét fordítsuk le a valóság nyelvére:
Ez nem saját kalkuláció, hanem a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Világbank (WB), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világélelmezési Program (WFP) vezetői által elfogadott közös nyilatkozat egy mondata.
Arról pedig már sokan, sokszor, sokat – de láthatóan még mindig nem eleget – beszéltek, hogy mit jelent az konkrétan Európa számára, ha a világ boldogtalanabb fele éhezik. Mert itt lehet, hogy nemet változtatni rendkívül fontos alapjog, de sokak számára jóllakni még ennél is fontosabb…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
