Tegnap koraeste, a jubiláló, X. Szent István Napokat záró látványosságként a perbenyiki Mailáth kastély tágas udvarrészének szabad gyepén állították fel a Szent Korona Ballont. Képriportomban ennek mozzanatait elevenítem fel, nem csak azon bodrogköziek és Ung-vidékiek számára, akik élőben mindezt nem láthatták, de bármely más régióban lakóknak is.
A programban eredetileg tervezett kora délutáni időpont eltolódott. A Szent Koronát formáló óriásballon felállításához a megálmodója, Mede Ferenc (a képen talán épp egy csomót bogoz, barna pólóban ) csapatával valamivel fél 7 előtt kezdett hozzá.
Egy ideig figyeltem, hogyan szorgoskodnak, olajozottan ment a csapatmunka, láttam, hogy nagy koncentráció szükséges hozzá. Sok apró, fontos részletre kellett figyelniük. Először, miután kioldották a ballon zsákját, ütemesen, egyszerre indulva a segítők kihúzták a ballont, teljes hosszában.
Ilyen állapotban, nagy léptekkel megsaccolva, több mint 10 méter volt a ponyva hossza.
Majd a hosszában kisimított, még harmonikaszerűen összerakott ballont jobb és bal irányban elkezdték szétteríteni.
A kosárral együtt valahogy így festett a kép. Nem csak számomra volt izgalmas olyasvalamit látni folyamatában is, ami nem mindennapos jelenség a környéken. Mások is hasonlóan voltak ezzel, egyre többen lettek, akiket nem csak a már kész, lebegő hőlégballon érdekelt.
Amikor a ponyva már szétterült, kirajzolódtak a mintái, körbejárva azokat, megtapinthattam az anyagját is. Más volt, mint az a leheletvékony, de roppant erős természetes szálú, fehér sportejtőernyő-anyag, amit gyerekkoromból ismertem. Ugyanis évtizedekig jó szolgálatot tett néhai édesapámnak az autó lakkjának védelmére a nagy nyári melegekben. Ennek szövése nem volt egyenletes, négyzethálószerűen vastagabb szálakat is tartalmazott és fő különbsége a műszál volt. Minden bizonnyal, a mai kor erre a célra speciálisan fejlesztett anyaga, mert ez is könnyű volt.
Azt mindenképpen megcsodáltam, ha már egészen közelről láthattam, milyen jó aranyhatású megoldásokat is tudtak rajta eszközölni a kivitelezői, a morvaországi családi manufaktúrában. A fotó nem igazán adja vissza, de a valóságban fémszerű csillogása volt ezeknek a felületeknek. Furfangos egy szerkezet ez a léggömb! Minden legapróbb részlete nagyon ki van ám találva . Figyelik ezt a sok zsinórt, hevedert és karabinert?!
Kitalálják, így építés közben, vajon ez a fiatalember éppen mit csinál?
Külön elemekként vannak meg a valódi Szent Korona két oldalán láncon függő drágaköveket megtestesítő díszek makettjeinek elemei. Ezeket erősíti cápakapcsokkal a láncokat helyettesítő fekete-fehér „szalagokra”.
Mindkét oldalon 4-4 ilyen függesztett dísz lóg alá. Amikor ezzel a földön, síkban történő előkészületekkel a léggömbös csapattagok megvoltak, a szusszanásnyi szünet előtt még mindent szépen leellenőriztek.
Ezt a kis pihenést és szünetet próbáltam megragadni arra, hogy az ötletgazdát bátorkodjam megzavarni néhány kíváncsi kérdésemmel. Nem voltam ugyan biztos abban, hogy szerencsém lesz és tud majd rám is figyelni. Egy próbát talán megér alapon azonban, már csak arra gondolva is megtettem ezt, hogy ha most nem, akkor később még kevésbé lesz ilyesmire pár perce. Kedvesen, készségesen meg is válaszolta kérdéseimet.
Megtudhattam, hogy az eltelt 6 évben, amióta megépült ez az óriás hőlégballon, a Felvidéken eddig nagyjából tíz alkalommal láthatta a küldetéséhez méltó helyeken a nagyközönség. Bodrogköz és Ung-vidéken első alkalommal akkor szállt fel, Borsiban, amikor a nagyságos fejedelem szülőháza, a Rákóczi kastély felújításának sorsa megpecsételődött és az államközi szerződéseket az illetékesek aláírták.
Mint mondta, az eltelt idő alatt persze több tucat magyarországi rendezvényen is felszállt vagy éppen lebegett a ballon, de szerencsére még semmi baleset nem érte, javítani soha nem kellett, épségben megvan minden része. Megemlítettem, milyen praktikus és jó dolog, hogy a mai technológiákkal szinte már mindenféle alapanyagra leképezhetjük saját ötleteinket, rajzainkat, fotóinkat és akár egy ilyen térbeli óriás-csodát is kapunk, mint a Szent Korona Hőlégballon. Erre azt felelte, hogy a kivitelezőnek is feladta ezen ötletével a leckét, kész kihívás volt számukra, mert addig semmi hasonló felkéréssel nem találkoztak. Ami egyedi, az néha plusz áldozatot is követel, mert mint érdekességként Mede Ferenc elárulta, ez, a speciális melegtechnikával (azaz szublimációs nyomdatechnikával ) készült fotónyomatos léggömb két standard sportléggömb árával ér fel.
A pár perces beszélgetést munkával folytatta a csapatkapitány. A ballon levegővel való megtöltése következett, beállította ehhez a kompresszorban a nyomást, segédjei eközben erősen tartották a ballon alsó részének peremét.
…még, még, még, ennyi nem elég….de szépen alakul…
Hoppá! Hova lett a negyedik koronaék?! Mede Ferenc megkeresi, és meg is találja a ponyva alatt, ahonnan kiszabadítja. Vigyázni kell minden részletre, nehogy véletlenül beakadva valamibe vagy valahova, megsérüljön a ponyva.
Többen csodálták a felfújása közben alakját fokozatosan megmutató óriás szépséget…..
….ami körülbelül egy negyedórányi levegőpumpálást követően, lassan, de biztosan készen állhatott a földtől való elrugaszkodásra.
Ekkor sarkára állították a ballon kosarát….
…majd ezt követően a talpára is.
Mielőtt bármi más kezdetét vette volna, Mede Ferenc, a ballon pilótája egy próbafelszállást hajtott végre. 120 fokonként 1-1, azaz összesen 3 erős kötéllel kötötték ki a légballont, annak ezzel a lebegésre bizonyos magasságig szabad utat engedve.
Majd utastársként a várakozók közül elsőként a három legbátrabb gyereket hívta maga mellé a fedélzetre. Így együtt, pár méter magasba felszállva a háztetők fölé, lebegtek még röpke pár percet, mielőtt földet értek.
Akadtak még jócskán bátor, vállalkozó kedvű gyerekek a felnőttek előtt, az elsőbbség mindenképp a kicsiké volt.
A ballon felállítása előtt, a légköri viszonyokat hosszasan kémlelte Mede Ferenc és csapata. Adott pillanatban, az éppen Perbenyik felé közelgő viharfelhőre való tekintettel esett a választásuk a lebegtetésre. Biztonságosan csak és kizárólag ez volt a megoldható és kivitelezhető. Így sajnos szabad utat a Szent Korona Ballon második bodrogközi meghívása során nem tudott megtenni, felszállva a tiszta, szélmentes légkörbe. Bízunk benne, hogy ha legközelebb a környékünkön csodálhatjuk újra majd teljes valójában, kegyesebbek lesznek hozzánk az égiek.
De így is sokan voltak, akik ebben, a lebegő formájában is örültek a ritka lehetőségnek. Nem vártam meg, míg mindannyian sorra kerültek a fél nyolckor még várakozók közül….
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
