Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrég azt mondta, hogy az orosz szénhidrogénektől való európai függőség már csak történelem. Az iparág bennfentesei, több más bizottsági tisztivselő és persze az ukránok is úgy vélik, hogy még nem áldozott le az orosz energiahordozók európai importja.
A Politico szerint még mindig nagy mennyiségben érkezik az öreg kontinensre orosz szénhidrogén, főleg olaj.
Az orosz olaj kiszűrése technológiai értelemben is igen bonyolult, a szállítmányok valódi származását nehéz nyomon követni, így az orosz olajat elég átfuttatni egy másik országon, akire nem vonatkoznak a szankciók, és a fekete arany máris zöld utat kap az EU-ba.
Persze, mindez nem működne az offshore hálózatok kibogozhatatlan rengetegében megbúvó szállítmányozó társaságok közreműködése nélkül. Bár a vád jogos, mégiscsak képmutató, tekintettel arra, hogy maga az Bizottság döntött úgy tavaly, hogy mentességet ad a ciprusi, görög máltai oligarchák hajóinak az olajembargó alól.
A gázzal ellentben az orosz olaj szállítása globális méreteket ölt. A szankciók ugyan azt eredményezték, hogy a szállítási költségek jelentősen megnövekedtek, és a bevételeket újra kellett osztani a résztvevő láncszemek között, de ez nem jelenti azt, hogy a szankciók elérték a céljukat.
“A szankciók bevezetése óta az Oroszország által exportált kőolaj mennyisége többé-kevésbé változatlan maradt. Lehetséges, hogy az orosz olajat közvetítőkön keresztül értékesítik az EU-nak és más nyugati országoknak”
idézte a brüsszeli lap Saad Rahimot, a Trafigura kereskedelmi vállaalt vezető közgazdászát.
Az egyik közvetítő épp Azerbajdzsán lehet. Az Oroszországgal határos ország működteti a Baki-Tbiliszti-Ceyhan (BTC) olajvezeték kezdőszakaszát. A törökországi Ceyhan kikötőváros fontos kilépőpontja a fekete aranynak, többek között Európa is vásárol innen többek között azeri vagy iraki (vagy annak vélt) olajat.
Az ördög azonban részletekben rejlik. Francois Bellamy francia EP-képviselő nemrég felvetette, hogy a statisztikai adatok szerint Azerbajdzsán napi 242 ezer hordóval több olajat exportál, mint tavaly az április-júniusi idősávban exportált. Tekintettel arra, hogy az azeri napi termelés 648 ezer hordó, az ugrás felettébb gyanús, még ha egyelőre csak sepkuláció is.
De nem kellenek a szankciók megkerüléséhez statisztikai trükközések sem. Törökország tavaly nagy mértékben növelte az orosz kőolaj importját, és megteheti, hogy olyan olajszármazékká finomítja azt, ami az európai szankciók hatályán kívül esik és így tovább értékesíthető nyugatra.
Az ukrán természetesen fel vannak háborodva, és követelik az EU-tól, hogy tömjék be a kiskapuk részeit. Főleg, hogy a trükközések miatt papíron nem orosz olaj kerül a piacra, így nem is vonatkozik rájuk a 60 dollár/hordós olajárplafon, amit a G7-es csoport és az EU sok vita után bevezetett.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
