„Csodálatos dolog látható a Royal nagyszálló földszinti nagytermében. A Lumière testvérek, Lyonban, egy zseniális fényképészeti találmányt eszeltek ki, mely amint a fonográf a hangokat, ez az eseményeket örökíti meg” – írta a Budapesti Hírlap tudósítója, aki érezhetően még nem találta a szavakat a mozi élményének leírására. A 129 éve, 1896. május 10-én megtartott első hazai vetítés még csak jelentéktelen hír volt a pesti újságokban: a millennium forgatagában senki sem gondolta, hogy egy új iparág megszületésének lehetnek szemtanúi.
Hogy maradt meg a köztudatban a mozi kifejezés a mozgófényképszínház helyett? Talán Heltai Jenő 1907-es dala az egyik lehetséges magyarázat: „S mert a Berta s mert a Berta nagy liba, hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba”.
A millenniumi készülődés időszakában még a mozgófényképszínház kifejezést is alig néhányan ismerték, valószínűleg maga Heltai és „Berta” sem. A filmvetítés, mint innováció a kiegyezést követő gazdasági fellendüléssel együtt érkezett meg Magyarországra, amelyet tetézett a Budapestet lázban tartó millenniumi ünnepségek hangulata. Ilyen körülmények között az „élő fotográfiában” rejlő lehetőségek is kiaknázásra kerülhettek.
Már az évezredforduló előtt is történtek kísérletek a vetítésekre, kávéházak igyekeztek növelni vonzerejüket a külföldi sikerek hallatán, de az „első fecskékre” ekkor még szomorú sors, többnyire csőd várt – csakúgy, mint a Somossy Orfeumra –, hiába akartak részesei lenni a mozgókép forradalmának.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
