A vesztes második világháború után az ország romokban hevert: a szétlőtt otthonaik romjain támolygó emberek helyzetét a megszállás keservein túl a lakás- és áruhiány mellett még a korábban elképzelhetetlen méreteket öltő infláció is nehezítette. Ennek vetett véget a magyar pénztörténet egyik legbravúrosabb húzása, a forint bevezetése 1946. augusztus elsején.
A szétbombázott és szétrabolt országban 1945 nyara után csúcsra pörgött a hiperinfláció: a korábban a világ egyik legstabilabb valutájának számító magyar pengőt csak söpörték az utcákon, a pénz olyan tempóban értéktelenedett, hogy az árak 15 óránként duplázódtak. A csúcsponton, 1946 júliusában egy dollár 4 600 000 quadrillió (4.600.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000!) pengőt ért, ezzel az 1945–46-os magyar – több forrás szerint is – a világ legnagyobb hiperinflációja volt.
Ennyit ért a régi pénz – a korábban hihetetlenül stabil pengőt már az utcán söprik Fotó: MTI Tallér, máriás, fillér
Egyéb próbálkozások mellett – mint az átmenetileg kibocsátott adópengő – a koalíciós kormány végül az új valuta, a forint bevezetése mellett döntött – kezdetben egyébként versenyben volt még a „tallér” és a „máriás” elnevezés is, előbbit a dollárhoz hasonló hangzása, utóbbit vallásos jellege miatt utasították el, végül Róbert Károly világhírű pénzétől kölcsönözték a nevet. A forint váltópénzét – csak úgy, ahogy a pengőét is – fillérnek nevezték el. A Magyar Nemzeti Bank közreműködésével kibocsátott új pénz fedezete a nyilasok által nyugatra hurcolt 28 tonna aranytartalék volt, amelyet az Egyesült Államok visszaszolgáltatott, egy kg színarany 13 200 forintnak, 1 forint így 0.0757575 gramm színaranynak felelt meg.
Nem egyszerű
Az Állami Pénzverő már 1945 októberében kapott megbízást az új pénz terveinek elkészítésére, komolyabb nehézséget okozott azonban a szükséges alapanyagok beszerzése, a verőtövek anyagát adó nemesacélra az épülő Kossuth hídhoz volt szükség, így a kilőtt harckocsik tengelyeit szerelték ki és darabolták fel. A bankjegyeknél sem volt egyszerű a helyzet, mert a speciális papírt már korábban „elhasználták” az őrült ütemben nyomtatott pengőkhöz, ezért végül Finnországból és Franciaországból kellett papírt vásárolni.
Alapanyagból így nem volt hiány – szétlőtt német Panther típusú tank a budapesti Retek utcában Fotó: Fortepan
Az érmék gyártása már ’46 januárjában megkezdődött, és bár a következő hónapokban több pénzt vertek, mint addig valaha, a hivatalos forgalomba bocsátáskor, 1946. augusztus 1-jén csak a forgalom megindításához éppen elegendő mennyiségű érme került ki.
Szafcsák Ferencné verőnő a kész 20 filléresekkel teli edénybe markol az Állami Pénzverdében, 1955. június 20-án Fotó: Vadas Ernõ / MTI / EPA
Az időzítés sem volt véletlen, fontos cél volt, hogy a gabonatermés ekkorra már a magtárakban legyen, és az új valutában fizessék az ellenértékét. Az új forint vásárlóértékét a háború előtti árakhoz igazították, egy mázsa búzáért negyven forintot kellett fizetni. A pengőről történő átváltásról szintén a vonatkozó, 9.000/1946. EM sz. rendelete rendelkezett, eszerint egy forint ellenértéke 400 quadrillió pengő volt, vagyis harminchárom nullát „vágtak le”.
A Magyar Kommunista Párt (MKP) propagandája igyekezett a saját érdemének beállítani a sikeres közgazdasági manővert, filmhíradókon, plakátokon és újságjai címlapján hirdette, hogy Rákosi Mátyás „a forint apja”. Ebben volt némi igazság, hiszen a szanálási programot, amelynek köszönhetően végül sikeres volt a stabilizáció, valóban a kommunista párt nyújtotta be, ugyanakkor a magyar pénztörténet egyik legsikeresebb akciójának fő kiötlője a Horthy-kori gazdasági kutatóintézet korábbi vezetője, Varga István közgazdász volt.
Korabeli vicc: Arisztid és Tasziló gyönyörködik az új forintban. – Olvastam a Szabad Népben, hogy „Rákosi Mátyás a forint apja.” Tasziló tűnődve válaszol:– Úgy látszik, akkor a mama volt szép. (a képen Rákosi Mátyás a Kossuth Lajos téren beszél egy választási nagygyűlésen látható) Fotó: Fortepan
Az új pénz 1946-os bevezetésekor 2, 10, 20 filléres, 1, 2 illetve 5 forintos érmék, illetve 10 és 100 forintos bankjegyek készültek; azonban a gyenge nyomtatási minőség miatt 1947-ben új bankjegyeket kellett kibocsátani, 1948-ban jött a húszas és ötvenes is. A papírpénzeken szereplő Kossuth-címert az 1949-es totális kommunista hatalomátvétel után cserélték le a sarló-kalapácsos „Rákosi-címerre”, majd ’56 után került rá a vegyes, kommunista jelképet és nemzetiszínű pajzsot is tartalmazó „Kádár-címer”.
Az új forint és a milpengők
Fotó: MTI
Az aranyalapú forint egyébként sokáig stabil maradt, az infláció csak a hetvenes években, az olajválság miatt kopogott be újra (1970-ben nyomták az első 500 forintost, ’83-ban az első ezrest), a valódi értékvesztés – azaz a valós értékhez történő leértékelés – pedig csak a rendszerváltás után következett be. A mindenestül fél évszázadig szolgáló bankjegysorozatot a rendszerváltás után 1997 és 1999 között cserélték le (ekkortájt vonták ki a forgalomból a filléreket is), és jött a nagyobb címletek (10 és 20 ezer forintos bankjegyek) nyomtatása is. 2014. szeptember 1-jén a Magyar Nemzeti Bank közölte, hogy négy év alatt a teljes magyar pénzjegykészletet lecseréli – az első eleme ennek az új tízezres lett.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
