Most megtudhatja, hogy milyen elvek alapján kontrollálja a tartalmakat a Facebook. Mi mehet és mi nem?
A Guardian megszerezte a közösségi oldal titkos, belső használatra szánt szabályzatát, melyekből számos újdonság kiderült a működési elveket illetően. Oktatóanyagok, kézikönyvek, táblázatok, ezek szabályozzák a Facebookon a gyűlöletbeszédet, a terrorizmust, az erőszakot, a pornográfiát, vagy éppen a rasszizmust.
A kétmilliárd felhasználóval rendelkező oldalon nem ritkák a videós önkárosítások, de még a kannibalizmusra is fel kellett készülniük. Komolyabb témák ezek, mint a kamuhírek terjedése. Egy belső forrásból az is kiderült, hogy a Facebook szerkesztői túlterheltek, a moderátoroknak sokszor csak tíz másodperc áll rendelkezésükre, hogy döntsenek egy oldal sorsáról. Képtelenek megfelelő módon kontrollálni a tartalmat, mert az túl hirtelen nőtt, túl nagyra. Arról nem is beszélve, hogy hetente nagyjából 6,5 millió hamisnak tűnő profilt is csekkolniuk kell. Az irányelvek pedig sokszor zavarosak.
A Facebook, mint a világ legnagyobb cenzora
Lehet vitatkozni azon, hogy a Facebook szolgáltatás vagy médium, ezt mindenki döntse el maga. Az viszont biztos, hogy a működése nem eléggé átlátható. Itt van néhány ellentmondásos irányelv, a Guardian által megszerzett dokumentumokból.
Ha valaki ír egy bejegyzést arról, hogy meg kéne ölni az Egyesült Államok elnökét (pl.: „valaki lője le Trumpot!”), azt törölni kell, mert az ország vezetője a fokozottan védett kategóriába tartozik. Azt viszont nyugodtan leírhatjuk, hogy „törd el a hülye kurva nyakát, csak figyelj rá, hogy a torka közepét szorítsd.” Na, ez a Facebook szerint már nem komolyan vehető fenyegetés, ezért maradhat.
Ha erőszakos halált mutatnak be, az felkavaró (disturbing) tartalom, ha viszont ez egy olyan problémára hívja fel a figyelmet, mint például a mentális betegségek, akkor maradhat. Néha maradhatnak a nem szexuális jellegű fizikai bántalmazások, sőt, bizonyos esetekben a gyerekbántalmazások is. Az állatkínzásos fotók szintén a disturbing kategóriába tartoznak. A kézzel készített (handmade) szexualitást ábrázoló képeket nem törlik le, a digitálisakat viszont igen.
Az önkárosítás és önkínzás mehet akár élőben is, az irányelvek szerint nem büntethetik és nem is cenzúrázhatják azokat a felhasználókat, akik szoronganak. Ha nincs benne meztelenség, akár abortuszról készített videót is feltölthetünk.
Közszereplők és káromkodás
Itt egy elv, amit sokan talán nem is sejtettek. Ha valakinek több mint százezer követője van, automatikusan közszereplővé minősül, így nem kapja meg a magánszemélyeknek kijáró védelmet.
A Facebook a káromkodáshoz úgy áll, hogy az emberi kommunikáció velejárója, így nem is próbálják ezt szűrni. Ha viszont erőszakos a tartalom, vagy felmagasztalja a bántalmazást, esetleg bátorít rá (celebratory), törlik. Ha egy bemutató videót csinálunk az erőszakról, maradhat.
Az egyik legfontosabb kitétel a meztelenség, gyerekbántalmazás, háború ábrázolása kényes háromszögben az úgynevezett hírértékű kivételek (newsworthy expections). Így lehetséges az, hogy a szíriai gáztámadás áldozatairól, vagy a náci haláltáborok meztelen foglyairól készült tartalmak maradhatnak.
Mi a Facebook?
A közösségi oldalnak meglehetősen bonyolult a helyzete a világban. Bármilyen tartalom kapcsán merül fel kérdés, jogi igazságot tenni szinte lehetetlen. A Facebook a közösségi funkció mellett már médiacéggé is vált, így működését tekintve egy olyan hibrid, amire még soha nem volt példa a sajtójog történetében.
Monika Bickert – a Facebook globális szabályzatáért felelős vezetője szerint még ennél is nehezebb a helyzet, ugyanis az oldalon megjelenő tartalmakat nem ők készítik, ők csak egy kirakatot adnak hozzá, a felhasználók viselkedése nem az ő felelősségük.
„Nagyon sokszínű globális közösségünk van, akiknek más-más elképzeléseik vannak arról, hogy mit lehet megosztani. Mindegy, hol húzzuk meg a határt, mindig lesznek szürkezónák. A szatíra, a humor és a nem megfelelő tartalom közti határterület is ilyen. Nehéz megmondani, mi illik az oldalra és mi nem.”
– zárta véleményét Bickert.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
