Oroszország egy rejtvénybe csomagolt találós kérdés egy titok belsejébe rejtve, mondta egyszer állítólag az aforizmák nagymestere, Winston Churchill. Igor Matovičra és múlt heti oroszországi útjára ez a találó megállapítás biztosan nem alkalmazható, a volt kormányfő nem egy bonyolult figura. Hatalomvágya és „csak azért is” hozzáállása mentén egész természete megfejthető.
Az orosz vakcinák lassan két hónapja húzódó szlovák kálváriájára a volt kormányfő moszkvai látogatása sem tett pontot.
Matovičnak azért kellett lóhalálában keletre utaznia, mert az orosz fél el akart állni a Szlovákiával kötött szerződéstől, kétszázezer adag oltóanyag ment volna a levesbe, vagy, ami még rosszabb, került volna Magyarországhoz.
Az oroszok azon háborodtak fel, állítja Matovič, hogy a szlovák gyógyszerfelügyelet olyan laboratóriumnak adta ki bevizsgálásra a Szputnyikot, amely nem rendelkezik azokkal az engedélyekkel és licencekkel, amelyet a nemzetközi standardok – és most úgy tűnik, az oroszok is – megkövetelnek. Azzal pedig, hogy egy ilyen labor, amelyről utólag kiderült, tulajdonképpen a Szlovák Tudományos Akadémia biokémiai kutatóközpontja, kritikusan fogalmaz az orosz vakcinával kapcsolatban, rontja annak hírnevét és versenyhátrányt okoz.
Az orosz fél reakciójáról Matovič üzenőfaláról is értesülhetett az egyszeri hírfogyasztó, az exminiszterelnök idiótának nevezett mindenkit, aki részt vett a Szputnyik szlovákiai bevizsgálásában. Pénteken aztán Matovič bejelentette, jó hírt hoz Moszkvából (szeretettel), sikerült meggyőznie az oroszokat, ne kérjék vissza a vakcinákat.
A sajtótájékoztatót követően a miniszterelnökből pénzügyminiszterré, majd önkényesen vakcinadiplomatává avanzsáló Matovič azonnal Budapestre utazott, ahol Orbán Viktor miniszterelnökkel és Szijjártó Péterrel is találkozott.
Délután Matovič és Szijjártó együtt jelentették be, hogy egy magyar, az oroszok által elvárt akkreditációval rendelkező laboratórium vizsgálja be a szlovákiai vakcinamintákat. Az ügy tehát megoldódni látszik, de legfeljebb egy jó koszos ablakon keresztül…
Csehov drámáinak visszatérő eleme volt az úgynevezett csehovi puska. Az orosz drámaíró szavajárása szerint, ha egy történet első felvonásában felbukkan egy puska, annak az utolsóban el kell sülnie. Valami hasonlót jelenthet a matoviči puska is.
Ahol az exminiszterelnök felbukkan, ott hamar botrány kerekedik, az ország újdonsült pénzügyminisztere ugyanis képtelen úgy politizálni, hogy abból ne csináljon hiúsági kérdést.
Az orosz vakcinákkal kapcsolatos vita jelenleg két fronton zajlik mind Szlovákiában, mind a globális erőtérben. Szakmai és politikai alapon. A kritikus járványhelyzetet, a nyugati vakcinák hiányát és a különutas magyar oltási stratégia egyértelmű sikerét figyelembe véve teljesen világos, hogy Szlovákiának szüksége van az orosz oltóanyagra.
Elismert virológus professzorok mondják, a keleti vakcináknak sem lehet a nyugatiaknál durvább mellékhatása, legfeljebb hatékonyságukhoz férhet kétség, de még erre sincs semmi bizonyíték. Az orosz vakcina jó vakcina!
Rengeteg szlovák állampolgár is így gondolja, Matovič szerint például ötszázezer szlovákiai csak orosz vakcinával hajlandó magát beoltatni.
Éppen a fentiek miatt kontraproduktív, hogy a volt miniszterelnök politikai bunkósbotként forgatja a vakcinákat, tulajdonképpen ott folytatva, ahol miniszterelnökként abbahagyta: üti a koalíciós partnereket, Richard Sulík után most inkább Ivan Korčok külügyminisztert, és kapja ugyanúgy a találatokat az őt egyre nemtelenebbül támadó, az Orbánnal ápolt jó viszonya miatt pedig egyre jobban gyűlölő liberális sajtótól.
Világosan látszik, Matovič politikai (közel)jövőjét hozzákötötte az orosz vakcinákhoz. Azt gondolja (valószínűleg helyesen), hogy ha több szlovák állampolgár kér Szputnyikot, mint nem, profitálhat belőle, ha ennyire keményen beleáll a témába.
Miközben az elmúlt napokban Matovič mindent megtett azért, hogy a saját szája ízének megfelelő narratívát állítson fel egy inkompetens szakembergárdáról, sokan megfeledkeztek arról, hogy az orosz vakcinával március elseje óta lehetne oltani! Kevesen emlékeznek rá, de Marek Krajčí akkori egészségügyi miniszter különengedéllyel lehetővé tette az orosz vakcina használatát. A dokumentum megjelent a sajtóban is. A bökkenő csak az, hogy a szlovák kormány képtelen volt felelősséget vállalni, kritikus helyzetben nem mert határozott döntést hozni.
A Krajčí által kiadott engedélyben ugyanis az áll, hogy az orvosok a saját felelősségükre olthatnak csak az orosz vakcinával. Melyikük merné ezt megtenni? Egyetlen esetről sem tudni. Tulajdonképpen az állam gyávaságának köszönhető tehát, hogy hat héttel később sem oltunk az orosz vakcinával.
Míg Budapest emberéletekben gondolkodott, az Orbán-kormány vállalta a kockázatot és a felelősséget. Pozsony erre képtelen.
Furcsa az is, az egészségügyi tárca által megbízott szlovák gyógyszerfelügyeletről miért csak most derül ki, hogy nem rendelkezik az oroszok által elvárt akkreditációval és az általuk felkért akadémiai labor sem. Tudták előre, hogy kell a megfelelő licensz? A szerződésben ott kellett hogy legyen! Ha így volt, miért egy olyan laboratóriumot bíztak meg, amelyik nem jó az oroszoknak?! A gyógyszerfelügyelet igazgatója, Zuzana Baťová azt állítja, ők nem látták a szerződést. Mondjon bármit a Matovičot támadó sajtó, érthető, hogy nem hozzák nyilvánosságra a vakcinaszerződést, de ezekre a kérdésekre válaszolnia kellene az exkormányfőnek. A válaszok nélkül ez megint csak egy újabb, Matovič és a liberálisok között zajló tipikus politikai játszmának tűnik, amelynek már megint emberéletekben mérhető a tétje.
Az, hogy Igor Matovič Moszkva után Budapestre utazott segítségért, nekünk, felvidéki magyaroknak jó jel. Szépen mutatja, hogy Magyarország a régió vezető ereje, Matovič már-már a törleszkedés határát súroló hízelgése pedig igen ígéretes, később még jól jöhet.
A Szlovákiával ápolt jó viszony külpolitikai szempontból elengedhetetlen Magyarország számára egy olyan szlovák kormány, amely nem euroatlantista szemüvegen át tekint a magyar szuverenista törekvésekre, szintén. A V4-ek uniós érdekérvényesítési ereje nélkül Magyarországnak nincs módja évtizedes távlatokban gondolkodni, holott Orbán Viktornak éppen ez az egyik legnagyobb erőssége, s látva a nemzetközi erőtér egyre gyorsuló átrendeződését, erre még nagy szükségünk lehet. Ahogy Magyarországnak Matovičra, Szlovákiának meg az orosz vakcinára!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/15. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
