A minap írtam, hogy egyáltalán nem haszontalan a zsidó lapok tüzetes tanulmányozása. Nem bizony. Ma már digitálisan is elérhetők közülük a régiek is. De miért is írom ezt? Azért, mert belőlük meglehetősen más kép rajzolódik ki a két világháború közötti, szélsőjobboldalinak nevezett rendszerekről, mint amit állandóan hallunk. Itt van erre iskolapéldaként az 1882-ben Bogdányi Mór (1854-1923) által alapított Egyenlőség (amelynek fejlécén 1938-tól már az szerepelt, hogy Magyar Zsidók Lapja) Szabolcsi Lajos (1889-1943) szerkesztése alatt az egész hazai zsidóság érdekvédő sajtóorgánumának tekintette önmagát: a neológia szócsöve volt és cionizmus ellenes irányultságú.
1939. április 27-i számának egyik hírcikke (Két nyilatkozat) fölöttébb fontos információkat tartalmaz. Idemásolom:
„Budapesten a héten két nagyon érdekes hír terjedt el. Az egyik arról szólt, hogy magyar zsidó mérnökök elhelyezkedést kaptak német birodalmi vállalatoknál, a másik pedig arról, hogy Olaszország jelentős könnyítéseket tesz a külföldi zsidók olaszországi tartózkodása tekintetében.
A két nagy jelentőségű kérdésben felkerestük az illetékes személyeket, akik A magyar Zsidók Lapja munkatársának a következőkben nyilatkoztak:
Magyar zsidó mérnökök Németországban
Váradi József mérnök, a Magánmérnökök Országos Szövetségének főtitkára a következőket mondotta:
– Arról nincs tudomásom, hogy a németországi vállalatok kifejezetten magyar zsidó mérnököket kerestek volna. De tény az, hogy közvetlen ajánlkozás folytán több magyar zsidó mérnök kapott alkalmazást német birodalmi vállalatoknál. Tudok arról, is, hogy Erdély Imre budapesti mérnök (Győri u. 2/b.) megkeresést intézett a német mérnökegyesülethez olyan értelemben, hogy az állás nélküli magyar zsidó mérnökök kaphatnának-e elhelyezkedést Németországban, miután a német szaklapokban számos hirdetés jelent meg, amelyekben az ottani vállalatok mérnököket keresnek. Rövidesen meg is érkezett a válasz Erdély mérnök megkeresésére. Az udvarias hangú válaszban a német birodalmi mérnökegyesület kijelentette, hogy „igen szívesen alkalmaznak külföldi zsidó mérnököket”.
Külföldi zsidók Olaszországban
A külföldi zsidók olaszországi tartózkodása ügyében az olasz királyi követségen a következőket mondották lapunk munkatársának:
– Pontos értesüléseim nincsenek abban a tekintetben, hogy a külföldi zsidók milyen elbánásban részesülnek Olaszországban. Közvetlen tapasztalatokból azonban tudom, hogy több magyar állampolgárságú zsidó – akik között számos személyes ismerősöm is van – vállalataikat ma is zavartalanul folytatják. Így tehát azt kell mondanom, hogy tévesek azok a híresztelések, amelyek az Olaszországban tartózkodó magyar, vagy más külföldi zsidókkal szemben tett intézkedésekről szólnak. Azt pedig a leghatározottabban állíthatom, hogy bármely külföldi – így tehát magyar – zsidó is, ma is vízum nélkül utazhat Olaszországba s ott hat havi tartózkodást kap minden nehézség nélkül, sőt – valamennyire indokolt esetben – ezt a tartózkodási időt esetleg több ízben is meghosszabbíthatja. Munkavállalási joga az így beutazóknak ugyan elvileg nincs, de tudok több esetről, amikor ettől eltekintettek, így – különösen – több magyar zsidó színművész kapott játszási engedélyt.”
Amint láthatjuk, nem feltétlenül hófehér és szurokfekete a világ. A „gaz” nácik és fasiszták alatt zsidók is érvényesülhettek tehát, nem is kis mértékben. Korábban idéztem Lovass János „N. S. Germánia” című könyvét, amiből kiderül, volt hadviselt zsidó Berlinben, aki szégyellte a Weimari Köztársaság létrehozásában oroszlánrészű kommunista-liberális gyökerű zsidóságot, és úgy nyilatkozott, hogy Hitler alatt azoknak a zsidóknak, akik be akarnak illeszkedni a germánságba, semmilyen hátrányos megkülönböztetéstől vagy pláne megtorlástól nem kell tartaniuk.
Ám az idézett orgánumból más is kiderül, éspedig az, hogy maga a zsidóság sem volt egységes világnézetileg, magatartásilag. Erre bizonyság egy beszédes című írás (Teljesítsék kötelességüket a zsidó munkaadók! Zsidó munkanélküliek a hólapátolók közt) az 1940. január 25-i számból. Ebben az áll: „Közönséges hazugság, hogy a hólapátoláshoz ne jelentkezne zsidó ember: állandóan dolgoznak zsidó hókaparók is.” De miről is van szó?
„A zsidó munkaadók sajnos csak igen gyéren veszik igénybe a Pártfogó Iroda [az 1938-ban létesült Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája – Ifj. T. L.] közvetítését, holott bizonyos, hogy gyárakban, üzemeknél, vállalatoknál, a kisipar számtalan ágazatában még a zsidótörvények mellett is százakat tudnának elhelyezni, ha a zsidó munkaadók maradéktalanul teljesítenék azt a kötelességüket, hogy ott, ahol a törvény megengedi, minél több zsidó munkáskezet vegyenek igénybe. A Pártfogó Iroda a kétségbeesés tizenkettedik órájában kérve-kéri a zsidó munkaadókat, hogy teremtsenek minél több munkaalkalmat dolgozni akaró hittestvéreiknek. Ebben a pillanatban körülbelül tízezer munkanélkülit tartanak nyilván ezen a munkaközvetítő helyen. Megdöbbentően nagy szám ez, amelyet minden eszközzel s főleg zsidó szívvel le kell apasztani annyira, amennyire csak lehet. Teljesítsék kötelességüket a zsidó munkaadók!”
Mondom, fölöttébb tanulságos az efféle írások újraolvasása és főleg a Mazsihisz háza táján koncentrálódó hazai zsidó történészi körök örökösen náci és fasiszta bűnöket emlegető magatartásával való szembesítése. Ugyanis az idézett cikkek önmagukért beszélnek. Valaha számos zsidó közéleti személy, mint Ágoston (Augenstein) Péter, Pap Károly, vagy éppen maga Jászi (Jakubovics) Oszkár, nem egyszer nyíltan írtak „zsidó bűnök”-ről. Arról az örökösen köldöknéző hozzáállásról, ami minden zsidóságot érő kritikát azonnal elfojtandó antiszemitizmusként, sőt emberellenes magatartásként könyvel el.
Kérdés persze, van-e hazánkban a zsidó értelmiségen belül olyan réteg, amely érti, miről van szó, és nem tekinti autentikusnak a Síp utcai fajvédő holdudvar megszólalásait ez ügyben? Ha igen, ildomos lenne határozottan megszólalnia, elkerülve ezzel az általánosító ítéletalkotás – „ilyenek a zsidók mind!”– elterjedését és elfogadását.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
