A görög válság kirobbanása óta Portugália időzített bombaként ketyeg az Európai Unióban. Bár az utóbbi hónapok gazdasági mutatói pozitív benyomást keltenek, elhamarkodott lépés lenne az ország fellendülését vizionálni. Az október 4-re kiírt parlamenti választásokon sok minden múlhat, hisz a megszorító intézkedéseket bevezetni kénytelen jobbközép kormánykoalíció népszerűsége hónapok óta csökken. Az ellenzéki pártok által ígért adócsökkentés és fogyasztásserkentés kellemesen csengenek a megfáradt szavazók fülében, ugyanakkor a baloldal hatalomra kerülése és mérsékelt gazdaságpolitikája Portugáliát akár Görögország sorsára is juttathatja.
Elemzők már régóta hangoztatják, hogy az oktatás szakpolitikájának átgondolása erőteljesen lendítene az ország gazdasági helyzetén. Nem véletlen, hogy a közelgő parlamenti választásokon induló ellenzéki szocialista párt vezetője, António Costa szemfülesen az oktatásügyet nevezte meg pártja „szenvedélyének”. A portugál egyetemekre idén is magas volt a beiskolázási arány, persze válságos gazdasági helyzetben, amikor a fiatalok körében magas a munkanélküliség, egyébként is többen választják a továbbtanulást. A közoktatásból lemorzsolódók aránya csökkent az elmúlt években, azonban a portugál munkaerőpiacon az unió más tagállamaihoz képest továbbra is magas az alulképzettek aránya.
A reformokra pedig sürgősen szükség lenne, ugyanis az elvándorlással megfejelt alacsony szakképzettségű munkaerő több területen is károkat okozott, különösen az egészségügyben. Az orvoshiány csak a legalapvetőbb problémák közé tartozik, sokkal nagyobb kihívást jelent, hogy 2013 óta erősen visszaestek az egészségügyre fordított állami kiadások. Passos Coelho kormánya a szektor foglalkoztatási rendszerének felülvizsgálatával ígért némi kompenzációt, a párbeszéd és a reformok azonban idáig elmaradtak. A munkanélküliség miatti tömeges emigrálás mára kissé alábbhagyott, a korábbi években külföldre költözők nagy száma azonban valószínűleg még hosszú éveken keresztül éreztetni fogja hatását a magához térni alig akaró gazdaságban. A Nemzetközi Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD) egyik nemrégiben kiadott jelentése szerint az országot 2013-ban hagyták el a legtöbben, 128 ezerre becsülve ezzel az adott évben Portugáliából kivándorlók számát. Bár a foglalkoztatási ráták az elmúlt negyedéves időszakban némi javulást mutattak, az idei évről elkészülő jelentések valószínűleg nem mutatnak majd lényegesen csökkenő tendenciát az emigráció viszonyában. Ugyanakkor az Eurostat adatai szerint az elmúlt három hónapban 1,3 százalékkal nőtt a foglalkoztatás, s ezzel Portugália a legjobb eredményt felmutató országnak számít a vele egy csónakban evező Görögországhoz, Spanyolországhoz és Írországhoz képest.
Míg a baloldal a javuló foglalkoztatási rátát a külföldre távozók magas számával magyarázza, addig mások szerint Pedro Passos Coelho kormányának megszorító intézkedései épp most kezdenek el eredményt hozni. Míg a kormánypártiak a görög válság metaforáját a megszorítások szükségességének igazolására használják fel, addig az ellenzékiek szerint a Sziriza újbóli választási győzelme a szigorú fiskális politika alkalmatlanságát mutatja a válságkezelésben. A jobboldal racionális érvelései azonban úgy tűnik, a legkevésbé sem foglalkoztatják a 78 milliárd dolláros IMF-hitel visszafizetése miatt sínylődő lakosságot. Egy szeptember elején nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásból ugyanis kiderül, az António Costa vezette Szocialista Párt (PS – Partido Socialista) támogatottsága tovább növekedett. A felmérés szerint, amennyiben a kutatás pillanatában tartották volna a parlamenti választásokat, a megkérdezettek 37,6 százaléka a PS-re szavaz, és csak 32,7 százaléka voksolt volna a jelenleg kormányzó PSD–CDS koalíciójára.
Nem nyertek teret ugyanakkor a szélsőségek. Noha a válság hatására a portugál társadalomban érezhető volt egy erős balra tolódás, a szélsőbaloldali eszmék nem találtak olyan mértékű szavazóbázist, mint Görögországban a Sziriza vagy Spanyolországban a Podemos. A rasszizmus és idegengyűlölet, de minden egyéb szélsőség távol áll a portugál emberektől. A fővárosi metróaluljárókban, utcai reklámfelületeken toleranciát hirdető plakátokkal találkoznak a járókelők, s a lisszaboniak büszkén állítják, Európa legtoleránsabb városában ők élnek. Egyéb okai is vannak azonban, hogy a szélsőség nem tudott gyökeret verni. Az Európában jelenleg népszerű szélsőbaloldali pártokhoz leginkább a Catarina Martins vezette, erősen euroszkeptikus Baloldali Blokk (BE – Bloco de Esquerda) hasonlítható. Az Aximage nevű közvélemény-kutató intézet pár héttel ezelőtti felméréséből kiderül, hogy október 4-én a BE a szavazatok 4,5 százalékának megszerzésére lehet esélyes, míg a szintén szélre húzódott Kommunista Párt (CDU) 8,5 százalékra tehet szert.
A portugál civil társadalom – amelyet a Salazar-diktatúra elszigetelt a prosperitás és szociáldemokrácia bölcsőjének tekintett Európától – hagyományosan pozitív érzésekkel tekint az Európai Unióra. Mindez még akkor is igaz, ha a közösségi kormányzás gyengélkedik, az euró helyzete pedig válságos. Bár az utóbbi években az unió népszerűségének csökkenése alól Portugália sem volt kivétel, euroszkepticizmus helyett a hazai politikusokkal szemben nagyobb mértékben nőtt az elégedetlenség. A gazdasági válság kezdetén a portugálok többsége meg volt róla győződve, hogy a külföldi segítség a lehető legjobb megoldás az ország helyzetének rendezésére, a megszorításokat vállaló kormány pedig nem tud mást tenni. A társadalom balra tolódása azonban mutatja, a nehézségekért inkább a kormányt hibáztatja egy portugál átlagpolgár, semmint a közösségi kormányzás okozta hátrányokat.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben is megjelent. A megjelenés időpontja: 2015. 09. 28.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
