Idén 50 éves a BMW sportautókat gyártó, legendás M divíziója

Idén 50 éves a BMW sportautókat gyártó, legendás M divíziója

Köztudott, hogy az M betű a BMW modellek esetében a motorsportot jelenti. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a márka sport-autókat gyártó M divíziója már ötvenéves. Lehetőségem nyílt ebből az alkalomból Münchenbe látogatni, hogy megnézzem a sorozatba tartozó legendás járgányokat, mindezt egy fedél alatt.

M1, M3, M5 – a BMW M divízió által kifejlesztett modellek ugyanolyan ismertek, mint a logó vagy a márka sportautóit jelölő trikolór. A BMW-re jellemző világoskék színt ma sötétkék egészíti ki, amely korábban lila volt. A legérdekesebb viszont a piros szín története, amely a logóban legelőször ötven évvel ezelőtt jelent meg. A BMW M sorozatát jelölő trikolóron a munkálatok még 1972-ben, a BMW Motorsport GmbH (1993-tól BMW M GmbH) megalakulásakor kezdődtek.

A köztudatban úgy él, hogy a kék a BMW logójának színére utal, a piros az amerikai Texaco cégre emlékeztet, a lila pedig a két színnek a keveréke. Tény viszont az is, hogy sehol sem találni írásos bizonyítékot arra, hogy a piros színnek valóban köze lenne a Texacóhoz. Maga a cég ezzel kapcsolatban korábban az alábbi közleményt hozta nyilvánosságra: „Elképzelhető, hogy a BMW M jelölésben a piros szín a Texaco cégre utal. Eredetileg ugyanis intenzív tárgyalásokat folytattunk egyfajta támogatási rendszerről, mindenesetre az egyeztetések 1972-ben véget értek, és az együttműködésre soha nem került sor.”

Mindezek ellenére még a tárgyalási folyamat során került a piros szín a sportautók jelölésébe, és azóta szerves része maradt. Nem kizárt, hogy a tervezők ezzel akarták erősíteni a Texaco pozícióját az együttműködési szerződésről való tárgyalások során. Így vagy úgy, a BMW M GmbH ma hivatalosan azt állítja, hogy a kék a BMW színe, a piros a motorsportra utal, és a lila, illetve a ma a sötétkék a két szín keveréke.

A trikolór használatát végül azért is hagyták jóvá, mert a fekete-fehér fotókon is jól mutatott. Az első modell, amelyen megjelent, a BMW legendás 3.0 CSL sportautó volt, amelynek pontos mása a BMW Group Classic múzeumban látható. Az eredeti modellből ugyanis állítólag már csak egy maradt meg, így ha lehet, nem ezt használják a kiállításokon. A múzeum egyébként körülbelül 500 méterre van a BMW müncheni központjától és a legmodernebb, a márka történelmét bemutató múzeumtól, amelyet ugyancsak végigjártunk – beszámolónkat a mellékletünk következő számaiban olvashatják. Ha Münchenbe látogatnak, mindenképpen látogassanak el a 130 ezer négyzetméteren elterülő, múzeumot is magába foglaló épületkomplexumba, amely tökéletes képet ad a BMW, a MINI és a Rolls-Royce történelmi modelljeiről.

Hírdetés

Térjünk azonban vissza a BMW 3.0 CSL modellre. A „CSL” típusnév a kupé (Coupe), a sport (Sport) és a könnyűszerkezetes (Leichtbau) szavakra utal. A kétajtós sportautó a BMW kupésorozatainak csúcsmodelljeként ünnepelte premierjét, mígnem a túraautó-bajnokságok történetének egyik legsikeresebb négykerekűjévé vált. A BMW 3.0 CSL hat abszolút győzelmet zsebelt be az Európai Túraautó-Bajnokságban, az elsőt rögtön 1973-as debütáló évében.

S bár a trikolór már 1973-ban megjelent az autón, az M betű csak 1978-ban érkezett, tehát a BMW M GmbH által gyártott BMW M1 bemutatásának évében. Ettől az évtől egészítette ki az M jelölésű modelleken a trikolórt az M betű.

A középmotoros sportautó nem csupán sikereiben egyezett meg a bajor prémiumgyártó nagyméretű kupéival, de a kerekekre álmodott szépség és az abszolút sportosság kivételes összhangjában is. A BMW M1 karosszériája az olasz formatervező, Giorgio Giugiaro munkáját dicsérte, mindössze 1,14 méteres magassággal. A mesterművet ezzel ellentétben egy soros hathengeres bajor szív hajtotta, amely a versenypályákon aratott diadalok mellett a közutakon nyújtott vezetési élményről vált legendássá.

A BMW M1 sorozatgyártásban kínált változata 204 kW/277 lóerő maximális teljesítményre volt képes, miközben több mint 260 km/órás végsebességével az akkori leggyorsabb német sportautóként érkezett meg az utakra. 1979-ben és 1980-ban a Forma–1 európai fordulói előtt kifejezetten a BMW M1 versenypályára edzett változatainak rendeztek betétfutamokat, amelyeken a Forma–1 leggyorsabb pilótái ültek be a 490 lóerős gépek volánja mögé. A versenyszabályzatok függvényében alkalmazott turbófeltöltő azonban 850 és 950 lóerő közé is fel tudta tornázni a sportautó maximális teljesítményét.

1986-ban érkezett aztán a következő legenda, az E30 jelölésű M3, amelyet jelenleg egy rendkívül értékes youngtimerként tartanak számon. A kompakt négyhengeres erőforrás 200 lóerős teljesítménnyel gyakorlatilag halhatatlanná varázsolta ezt a járgányt, amelyből világszerte több mint 17 ezer kelt el.

Az M divízió aztán a következő években olyan modelleket dobott piacra, mint az M5, az M6 vagy a Z4 M. A sorozat egyik legújabb tagját, az M850i xDrive Gran Coupé modellt a világhírű Jeff Koons képzőművész festette át, s csak 99 példányban gyártották le, ezért is nagy meglepetés, hogy az autót idén nyáron Pozsonyban is bemutatják.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »