Egyáltalán nem áll szándékomban az érzelmeket fűteni ebben a kánikulában, csak arra kérem a tisztelt olvasót, hogy rakjuk szépen össze az elmúlt évek történéseit 1989-től napjainkig és a gondolkodjunk együtt a folyamatokon.
1991 – tüntetés a bősi vízerőmű ellen, rendőri felvonulás a csallóközi magyarok ellen
1992 – Slovan vs Fradi, brutális rendőri erőszak a magyarok ellen
1994 – komáromi nagygyűlés rendőrség által vegzálva a résztvevőket
2006 – Zsák Malina Hedvig esete
2008 – rendőrattak a DAC-stadionban, kiadós magyarveréssel, súlyos sérülésekkel
2009 – Sólyom László a komáromi hídon rekedt, Fico kitiltotta őt Szlovákiából
2010 – 2021 viszonylagos nyugalom az Orbán-kormány taktikai barátkozásainak köszönhetően
2022 – készül a liberális hatalomátvétel Szlovákiában, de készül a harcra a nemzeti, nacionalista oldal is
A fenti fotó a szerdai, budapesti mérkőzésen készült. A vendégszektorban a Slovan huligánjai egy eltulajdonított rendőrpajzzsal pózolnak. A mérkőzés közben fél szemmel figyeltük, hogy mi zajlik a Slovan szurkolói és a szektorban tartózkodó rendőrség között. Tudni kell, hogy szinte hermetikusan elzárva utaztatták az államhatártól egészen a stadion szektoráig az ötszáz szurkolót, esélye sem volt senkinek fizikai összetűzésre a másik csapat szurkolóival.
Van egy sanda gyanúm, hogy politikai utasításra kellett türtőztetniük magukat, még olyat is elviselni, hogy kitépik a rendőr kezéből a pajzsot, ugyanis Magyarországnak most nem hiányzik semmiféle újabb konfliktus, főleg nem egy ilyen csürhe miatt. Így hát a legnagyobb biztonságban voltak Magyarországon a magyargyűlölő szlovák szurkolók, így is távoztak, ráadásul győzelemittasan.
Nos, felvetődik a kérdés, hogy tizenvalahány év viszonylagos békeidő eltelte után, Szlovákiának mi az érdeke?
Ezek az attakok mindig üzenetértékűek voltak a szlovákság felé is, amolyan „csapatépítő” jelleggel. Ha magyart verünk, akkor erős és büszke nemzet vagyunk, és az ilyen üzenetekben érdekelt volt az összes szlovák politikai párt és a teljes elit is. Üzenet volt a felvidéki magyar közösség felé is: bármilyen autonómiatörekvés vagy hasonló kezdeményezés a magyar tömegek bevonásával azonnal meg lesz torolva, tehát jobb, ha kussban maradtok, maximum lemehettek hídba…
Jövő héten visszavágó, nyolcszáz fővel szurkolói különvonat indul Budapestről Pozsonyba. A vasútállomástól a stadionba jó félórás gyalogos vonulás lesz rendőri kísérlettel, nem úgy, mint Budapesten, ahol a szlovák buszokból a városon túl átültették a budapesti csuklós buszokba a csürhét, és így, elzárva vitték őket a stadionon belülre.
Ismerve a Fradi-tábort, elég egy-két provokatív ütés gumibottal pár emberre (aki nem hiszi, hogyan provokálnak a rendőrök, nézze vissza a 2008-as dunaszerdahelyi felvételeket) és indulhat a balhé. Sokan készülnek személyautókkal, kisbuszokkal is Pozsonyba, ők nyílt prédák lesznek majd a városban rájuk vadászó Slovan-huligánok számára.
Jövő héten tehát tálcán kínálja a sorsolás szeszélye mindegyik érdekelt félnek, hogy újra magyarokat verjenek Szlovákiában, sőt, ez érdeke a nyugati liberálisoknak is, mert tudják, hogy ezzel az Orbán-kormánynak is betarthatnak és a V4-et is tovább gyengíthetik egy ilyen konfliktussal. Vér nem számít náluk, mármint a mások vére.
Most már csak az a kérdés, hogy ki, milyen taktikát fog alkalmazni a politikai pályán, ahol mi anyaországi, de különösképpen felvidéki magyarok megint csak eszközök, áldozatok lehetünk ebben a velejéig romlott viccországban.
A zöld gyepen meg verje meg és ejtse ki a Ferencváros ezt az öntelt Slovant, mert az lenne az igazi elégtétel a pesti vereség után. Reméljük nem román vagy francia játékvezetés lesz…
Papp Sándor/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
