A fokhagyma régi ismerősünk, sokan szeretjük, mások irtóznak a szagától is, de még azok is hallottak számos jó tulajdonságáról, sokrétű gyógyhatásáról. Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat a szagos gerezdekről.
A fokhagymát már legalább ötezer éve a természet csodás ajándékának tekintik az emberek szerte a világon, ahogy erről az egyiptomi papirusztekercsek, bibliai történetek, görög orvosok feljegyzései tanúskodnak. Nem véletlenül, hiszen a fokhagymában több mint huszonötféle hatóanyag, értékes összetevő, enzim, vitamin, ásványi anyag, nyomelem található meg. Fontos tudnivaló, hogy azt a növényt tekintik értékesebbnek, gyógyerejét hatékonyabbnak, amelyik melegebb égövi tájakon termett és több napsütés érte – írja a Házipatika.com.
Hatvan éve Cavallito amerikai kutató vonta ki először a fokhagymából azt az olajat, amely az allicin nevet kapta, és amelyről megállapította, hogy számos mikroorganizmus ellen bevethető, némelyik ellen hatásosabb a penicillinnél is. Így például a szervezetben súlyos gyulladásokat okozó streptococcus, staphilococcus, sőt, még a tífuszt okozó baktériumok ellen is hatékony. Emésztőrendszeri zavarokat előidéző kórokozók ellen is bevethető: gyomor- és bélpanaszok ellen régi házi gyógymód a fokhagymaleves. Antibakteriális hatásának köszönheti, hogy a húsok egyik fontos tartósítószere évszázadok óta, hiszen például megakadályozhatja a baktériumok által okozott súlyos ételmérgezést, a botulizmust.
Több vírus ellen is kimutatták a fokhagyma hatékonyságát: bélhurut, májgyulladás, herpeszesetében alkalmazható. Egerekkel folytatott kísérletek igazolták az influenzavírus elleni jótékony hatását is, azonban csak abban az esetben, ha nem a fertőzéssel egy időben, hanem már hetekkel előtte, megelőzésként kezdték adagolni a fokhagymát.
A gombás – különösen a szisztémás, vagyis az egész szerveket, szervrendszereket érintő – fertőzések meglehetősen nehezen kezelhetőek, ezért jó tudni, hogy ezek ellen is felhasználható a fokhagyma, amint azt a népi gyógyászat már régóta ismeri. Így például a sokféle betegséget, kellemetlenséget okozó, a nyálkahártyákon megtelepedő candidaalbicans ellen is jó hatásúnak tartják. A természetes gyógymódok hívei régóta használnak fokhagyma oldatot bőrgombásodás kezelésére is.
A fokhagymának rákmegelőző hatást is tulajdonítanak (állatkísérletekre hivatkozva), de ez a tulajdonsága még nem igazolt kellőképpen. Az biztos, hogy a fokhagymában bőségesen találhatóak a sejtek oxigén-felhasználására ható biokatalizátorok, és az is igazolódott, hogy a fokhagymakivonatok a legkülönbözőbb fázisokban gátolják az állati és növényi sejtek osztódását, így elképzelhető, hogy gátló hatással lehetnek az emberi tumorok kialakulására is. Az emberi szervezet immunrendszerét azonban mindenképpen erősítik a fokhagymában található különböző hatóanyagok, nyomelemek, vitaminok.
Magyarországon a vezető halálokok között szerepelnek a szív- és érrendszeri betegségek, amelyeknek a legfontosabb rizikófaktora az érelmeszesedés, vagyis a magas vérzsírszint nyomán az erek falán megjelenő lerakódások, plakkok, a rugalmatlanná vált erek. A fokhagyma egyik legfantasztikusabb tulajdonsága, hogy értisztító, vérzsírszint csökkentő hatású. Ugyanakkor a trombózisveszélyt is enyhíti, mivel több benne lévő anyag, például az ajoén lassítja, gátolja a vérlemezkék (trombociták) összetapadását.
A hasonszenvi gyógymód, vagyis a homeopátia már régóta vérnyomáscsökkentő szerként használja a fokhagymát, és kutatások igazolták, hogy enyhe hipertónia esetén a betegek többségénél sikerült vérnyomáscsökkenést elérni fokhagyma alkalmazásával.
Igen, bármilyen hihetetlen, a fokhagymát évezredek óta mint a nemi potenciált fokozó szert, afrodiziákumot ismerik. Ennek több oka lehet: a vértisztító hatás mellett van egy jelentős tonizáló hatása, másrészt serkenti a hipofízis működését és a hormonális rendszert is. Természetesen ez a fejlemény, a nemi teljesítőképesség fokozása nem azonnali, sőt, sokak szerint a fokhagyma fogyasztásával az illető lemondhat a sikeres randevúról az elkövetkező 24 órára – de a hosszabb távú jótékony hatást már sokan igazolták.
Ma számos, jobbnál jobb gyógyszer létezik a felső légúti megbetegedések ellen, de azért nem árt tudni, hogy ezek legfőbb gyógyszere évszázadokon át szintén a fokhagyma volt, nyersen, vagy forrázva, összetörve, tejjel, mézzel elkészítve ajánlották elsősorban köhögés és hörghurut ellen. Ma is tudunk olyan énekesnőről, aki fellépései előtt fokhagyma fogyasztásával tisztítja hangszálait, légútjait, hogy minél tisztább, teljesebb hangokat csalhasson elő.
A fokhagyma áldásos hatásainak ellenére van egy rendkívül nyomós érv ellene: erős, kellemetlen szaga van. Fogyasztása után a lehelet bűzössé válik, és bizony, ezen csak ideiglenesen segít a legalaposabb fogmosás is. Nem árt tudni azt sem, hogy a fokhagyma rossz szagú alkotórészei, vagyis az aromaanyagai nemcsak a gyomorba kerülnek, hanem tovább haladva a belekből bejutnak a vérbe, eloszlanak az egész szervezetben. Egy részüket a vese a vizelettel kiválasztja, más részük azonban a verejtékkel együtt hagyja el a testet, kellemetlen testszagot okozva.
Sokan sokfélét javasolnak, a fogmosás, szájöblítés persze a legtermészetesebb, bár a test egészébe szétáradt aromaanyagok ellen nem tud mit tenni. Semlegesítő hatást tulajdonítanak a meleg tejnek, a méznek, a vörösbornak, a pörkölt kávénak, a friss petrezselyemnek. Ez utóbbiak nyilván a saját aromájukkal is fellépnek a fokhagyma illatanyagai ellen, így inkább elnyomják annak kellemetlen szagát. Ilyen a borsmenta, a kakukkfű is, és a tusfürdőbe cseppentett citromolaj is. A legegyszerűbb védekezés pedig a hatás kiterjesztése: fogyasszon a partner is fokhagymát, így a „közös bűn” sokkal elviselhetőbb…
Az élelmiszer- és gyógytermék-ipar erre a problémára válaszul dolgozta ki a fokhagymakészítmények széles választékát. Ezek a kapszulás, tablettás kivonatok, olajok lényege, hogy csak a vékonybélben oldódnak fel, így elkerülhető a rossz lehelet, sőt, még az illatanyagok verejtékbe kerülése is.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
