Védelmi pénzeket szedtek, áfacsalásokat követtek el, a piszkos munkát pedig strómanokkal – úgynevezett „fehér lovakkal” – végeztették, akiket végül meggyilkoltak. Áldozataikat megfojtották, szitává lőtték, húsdarálóban ledarálták, maradványaikat pedig különböző helyeken ásták el.
A Sátor-banda a 90-es években és az ezredfordulón Szlovákia legbrutálisabb bűnszervezete volt. Ügyeik máig munkát adnak az igazságszolgáltatásnak. A Legfelsőbb Bíróság kedden a klán egyik oszlopos tagja, Kádár Krisztián ügyében hozott döntést, elutasítva Bohdan Čeľovský ügyész fellebbezését, aki kevesellte a kiszabott büntetést. A jogerős ítélet értelmében Kádárnak húsz évet kell rács mögött töltenie – írja a hnonline.sk.
Csak húsz év
Kádárt a múltban már kétszer elítélték, a mostani eljárásban négy gyilkosságban való részvétel, valamint bűnszervezet létrehozása és támogatása miatt állt bíróság elé. A Specializált Büntetőbíróság augusztusban, megújított eljárásban szabta ki rá a 20 év szabadságvesztést. Mivel a bíróság már csak a büntetés mértékéről döntött, az ügyész fellebbezett, azt indítványozva, hogy a bűncselekmények súlyára való tekintettel tartsák fenn az eredeti, 25 éves büntetést.
„A törvényes büntetés itt életfogytiglan lenne, már a 25 év is engedménynek számított. A büntetési tétel legalsó határát alkalmazni aránytalannak tűnik”
reagált az augusztusi ítéletre Čeľovský ügyész. Érvelése szerint Kádár együttműködése a rendőrséggel ingadozó volt, vallomásait gyakran változtatta. Az ügyész hangsúlyozta: a Sátor-banda volt a legkegyetlenebb bűnözői csoport, amelynek Kádár a „kettes számú” vezetője volt a maffiafőnök, Sátor Lajos után – akinek meggyilkolásáért Kádárt szintén elítélték.
A keddi tárgyaláson az ügyész módosította javaslatát, és már csak 22 évet kért, miután új információk birtokába jutott a vádlott hatóságokkal való együttműködéséről. Kádár a szenátus előtt ismét megbánást tanúsított, és bár azt állította, nem ő volt a közvetlen végrehajtó, elismerte, hogy részese volt a tetteknek.
„Tudom, hogy ez nem adja vissza az áldozatok életét a családjaiknak, de kész vagyok viselni a következményeket és segíteni a bűncselekmények feltárásában”
tette hozzá Kádár.
A büntetés enyhítésében közrejátszott, hogy Kádár megbánta tetteit és bocsánatot kért a sértettektől. Védője szerint az új ítéletnek tükröznie kell védence együttműködését a hatóságokkal, valamint azt a tényt, hogy a börtönben megváltozott: képezi magát és dolgozik a személyiségfejlődésén. A szenátus indoklása szerint a büntetésnek megelőző célzattal is kell bírnia, továbbá figyelembe vették Kádár együttműködését a rendőrséggel.
Sátor Lajos sírásójának börtönbüntetését életfogytiglanról 20 évre módosították – Horváth Lehel így is fellebbezett
Elásott „fehér lovak”
A Sátor-banda főként Dunaszerdahelyen, a Galántai és a Komáromi járásban, valamint Magyarország területén tevékenykedett. 1999 és 2010 között követtek el erőszakos és gazdasági bűncselekményeket, főként gyilkosságokat. Likvidálták a rivális Pápay-klán tagjait és a saját strómanjaikat is. Áldozataik száma becslések szerint a százat is elérheti.
A Dél-Szlovákiában működő csoportok a tanúvallomások szerint hírhedtek voltak brutalitásukról; tucatnyi ember tűnt el a környezetükből, és saját soraikban is véres tisztogatást végeztek. Szigorú hallgatási törvény, az „omerta” uralkodott náluk: aki megszegte, halállal lakolt.
A csoport tagjainak vallomása szerint vezérük, Sátor Lajos minden ellenszegülést megöletéssel büntetett. Erről beszélt Kádár is tanúként Horváth Lehel perében. Horváthot, akivel közösen követtek el bűncselekményeket, eredetileg életfogytiglanra ítélték, de a Legfelsőbb Bíróság tavaly az ő büntetését is 20 évre mérsékelte, mondván: a férfi nem javíthatatlan. Horváth – gúnynevén a „Sírásó” – öt gyilkosságot ismert be, köztük a banda egyik tagja, Reisz András 2006-os likvidálását.
Megtalálták Szlovákia egyik legkeresettebb bűnözőjének holttestét
Kádár állítása szerint személyesen nem látta Reisz meggyilkolását, mivel akkor épp a csótfai volt szövetkezet bokraiban rejtőzött. A helyszínen Reiszen és Sátoron kívül Nagy Zsolt, alias „Csonti” is jelen volt. Kádár lövést hallott; bár volt nála fegyver, állítása szerint ő nem lőtt le senkit. Mint mondta, ha nem teljesítette volna Sátor parancsát, őt is megölik.
„Sátornak senki sem mondott nemet”
vallotta, bár saját szemével sosem látta, hogy a vezér valakit emiatt végzett volna ki. Reisz és sok más áldozat holtteste sosem került elő.
Maffiaháború: Sátorék kontra Pápayék
A bandák véres harcot vívtak a területekért és a hatalomért. A Csallóközben ekkoriban a Sipos- és a Pápay-klán tevékenykedett. Az egykori birkózó, Sipos Milán kezdetben egy bandát alkotott Pápay Tiborékkal, akik a védelmi pénzeket, a csalásokat és a strómanok likvidálását intézték. Később hatalmi harc tört ki köztük, egymást gyilkolták, míg végül Sipos Magyarországra menekült.
Ez sem mentette meg, de halálát később jobbkeze, Sátor Lajos megbosszulta: ez volt a hírhedt dunaszerdahelyi mészárlás a Fontána bárban, amely a kriminalisztika történetének legvéresebb leszámolásaként vonult be a köztudatba. 1999. március 25-én este három, rendőrnek álcázott fegyveres rontott be a bárba, és a Pápay-klán tíz tagját végezték ki.
Bár az eljárások során már elhangzottak a vádlottak nevei, és többen közülük vizsgálati fogságban is voltak, az első vádemelésre csak a múlt év végén került sor, a bírósági tárgyalás pedig még várat magára.
Sátor Lajos sokáig sikeresen bujkált a rendőrség elől, és rejtekhelyeiről irányította a rettegett dél-szlovákiai bandát. Végül saját emberei, Kádár és Horváth döntöttek úgy, hogy megölik őt, mert féltek tőle. Sátor meggyilkolását Kádár mellett 2010-ben Horváth Lehel is beismerte. A holttest nem került elő, a tettesek állítólag többször is kiásták és áthelyezték a maradványokat, amelyeket Horváth a csótfai szövetkezet területén földelt el. A „Sírásó” beismerte a gyilkosságokat, de azt állítja, félelmében kényszerült rájuk.
hnonline.sk
Nyitókép forrása: illusztráció
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
