Múlt hónap végén újabb értékes tétellel bővült a hungarikumok sora. A magyar hagyományőrzőknek kedves, Őseink által félelmetes fegyverként használt merevszarvú visszacsapó – más néven – szarus reflex íj bekerült a hungarikumok becses körébe. A magyarok által használt íj a korszak legkiemelkedőbb fegyvere volt, mely a lovas-íjász haditechnika alkalmazásával sokáig szinte legyőzhetetlennek bizonyult Európában.
Érdemes elolvasnunk, hogy a magyar kultúra évezredes értékeit összefogó Hungarikumok Gyűjteményébe 41. tételként bevezetett IX-XI. századi magyar íj milyen kritériumok alapján került be az értéktárba.
Lovasíjász hagyományőrzők a Kurultajon / Fotó: Kovács László
Az eurázsiai sztyeppéken élt népek összetett reflexíjai – közismert nevén a „merevszarvú visszacsapó” íjak – családjába tartozó IX-XI. századi összetett (szarus) magyar íj (a továbbiakban: magyar íj) jól megkülönböztethető az „íjcsalád” többi tagjától. A Kárpát-medence területén eddig feltárt IX-XI. századi sírokból, közel 300 sír tartalmazott merev íj-applikációkat (agancsból faragott szarv és markolatlemezeket), mely sírszám jelentős mennyiségnek számít egész Eurázsiában. A IX-XI. századi leletanyag ezáltal világviszonylatban is egyedülálló lehetőséget biztosít a magyar íjak kutatására, illetve azok egyedi jellemzőjének meghatározására.
A merev íjmaradványok anyagának, formájának, szerkezetének és sírbeli helyzetének aprólékos elemzésével nyert információk képezik azt a szilárd bázist, amely alapján egy magyar íjrekonstrukció elkészíthető.
A magyar íj elkészítéshez szükséges közvetett információk – melyek a régészeti leletanyagból közvetlenül nem ismerhetők meg – az egykorú épen fennmaradt íjak vizsgálatával, recens néprajzi párhuzamok felhasználásával, a ma is élő különböző eurázsiai íjkészítő tradíciók vizsgálatával, illetve a XIV. századtól e témában megsokasodó írott források kiaknázásával figyelembe vehető és felhasználható, azonban a fenti (közvetett) információk nem írhatják felül a konkrét magyar régészeti leletanyagból származó elsődleges információkat.
Magyar Íj-nak tehát csak és kizárólag olyan íj nevezhető, amely
1. vagy egy konkrét IX-XI. századi magyar íjmaradvány alapján készül, vagy
2. amelyet a IX-XI. századi magyar íjmaradványok elemzése során megállapított és meghatározott paraméterek (alak, arány, méret) szerint készítenek el.
Mindezekhez kötött forma, alapanyag és készítéstechnika párosul.
A fenti kritériumok maradéktalan betartásával – nemzetközi szinten is – egyértelműen beazonosíthatóvá válik ez az eleink életmódjához szorosan kötődő, azokra rendkívül jellemző eszköz.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett
A magyar íj szimbólum. Elválaszthatatlanul kötődik a Kárpát-medencében letelepedett elődeink életmódjához. Mindezt határainkon innen és határainktól távol jól tudják mindazok, akik Európa és a népvándorlás korának történelmével egy kicsit is foglalkoztak. Volt idő, amikor ezt a fegyvert mindenki másnál jobban, eredményesebben használtuk akár vadászaton, akár harcban. Nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy nemzetünk megmaradását köszönhetjük „neki”.
Elfogultság nélkül állítjuk, hogy a nemzetközi hagyományőrzésben és a világ íjkészítőinek körében kiemelt rangja van a Magyar Íjnak. Annak a formának és szerkezetnek, melyet mindenütt a világon magyarnak tartanak illetve neveznek, és velünk, magyarokkal azonosítanak.
Forrás: hungarikum.hu
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
