Horváth József, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat volt főigazgató-helyettese a Kossuth Rádióban, 2019. október 16-án, a reggel 7 órai hírek után kifejtette (a hivatkozott felvételen 07:18:50-től kezdve – a szerk.) véleményét a Nyugat-Európában előforduló zsidóellenes atrocitásokról. Csakhogy a szakértő ezúttal olyan területre tévedt, amelyhez jobbik esetben nem ért, vagy rosszabbik esetben szándékosan félretájékoztat. Állítása szerint 2015-ben Németországban egy menekült kislány a tévékamerák előtt mondta Angela Merkel kancellárnak, hogy legfőbb vágya az életben Izrael elpusztítása. Mondott még egyebet is a kormány egyik kedvenc biztonsági szakértője, de mi bebizonyítjuk, hogy egyes állításai olyan messze vannak a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől.
 Angela Merkel a palesztin kislánnyal 2015-ben (fotó: dpa) |
De nézzük, mit mondott Horváth József a Kossuth Rádióban október 16-án. A szakértő elhangzott, általunk kifogásolt megnyilatkozásait szó szerint, változtatás nélkül idézzük:
„Az elmúlt években kialakult egy újfajta antiszemitizmus, amely sokkal agresszívebb, keményebben lép fel, ez pedig az iszlám radikalizmus: Izrael államot el kell pusztítani, a zsidóságot tekinti alapvető ellenségének. (…) A zsidóság nem érzi magát biztonságban Európa nyugati felében”.
Igen, Izrael 1948-as létrejötte, s ugyanabban az évben, első hullámban a legóvatosabb becslések szerint is legalább 900 ezer palesztinai arabot (beleértve teljes keresztény arab falvak lakosságát is) űzték el kezükben 10-20 kilós kézipoggyásszal szülőföldjükről, otthonaikból, s tették őket földönfutóvá. A cionisták így hajtottak végre etnikai tisztogatást olyan nagyobb városokban is, mint például Haifa, Jaffa vagy Beér- Sevá’ (arab nevén: Bir esz-Szebá’). A radikális iszlám Izrael-ellenes indulatának ez a történelmi előzménye.
Előzmény még az is, hogy az egymást követő jobb- és baloldali izraeli kormányok a megszállt palesztin és szíriai területeknek még egy részéről sem hajlandók lemondani, a palesztin állam megalakításáról érdemben tárgyalni. Az ENSZ 1947-es döntése értelmében Palesztina területén két államot, egy arabot és a zsidót kellett volna létrehozni. Ennek az ENSZ-határozatnak azonban csak a felét valósították meg. Izrael mindig azt hangoztatja, hogy „nincs kivel tárgyalmi”, s ezért a nemzetközi jogot, az ENSZ-határozatokat semmibe véve egymás után építi a zsidótelepüléseket, s duzzasztja föl zsidó lakossággal a már meglévőket a megszállt palesztin és szíriai területeken. De Izrael az 1948-49-ben, majd 1967-ben elűzött palesztin menekültek, illetve azok leszármazottainak részbeni hazaengedésére vagy legalábbis kárpótlására sem hajlandó (mert kárpótlás csak a zsidóknak jár, s aki tőlük is hasonlót követel, az „újfajta antiszemita” – H. J.).
Megjegyezzük, hogy az úgynevezett „arab tavasz” szülte muszlim terrorszervezetek, mint például az Iszlám Állam és hozzá hasonlók a Szíria ellen 2011-ben indított nemzetközi terrorháború idején elég jól kijöttek az általuk „elpusztításra” kiszemelt Izraellel és a zsidókkal. A Szíria és Irak jelentős területeit korábban ellenőrző iszlamista szervezetek soha nem támadtak izraeli célpontokat, mert közös céljuk volt a polgárainak viszonylagos jólétet, a vallási és etnikai kisebbségeknek szabadságot biztosító Szíria, Bassár el-Ászád elnök rendszerének megdöntése. Az Izrael megszállta Golán-fennsíkkal szomszédos szíriai területet bitorló Szíria Népének Győzelmi Frontja, röviden a Nuszrá Front nevű dzsihadista terrorszervezetet Izrael ellátta lőszerrel, logisztikai eszközökkel, élelemmel, s a Szíriai Arab Hadsereggel vívott harcok folyamán megsebesült fegyvereseit pedig izraeli kórházakban ápolták… Nem beszélve arról, hogy a terrorszervezetek ellen küzdő szíriai kormányerőket az izraeli légierő és a szárazföldi tüzérség 2011-től fogva egészen a közelmúltig rendszeresen támadta, mintegy besegítve a zsidókat és Izraelt „elpusztítani kívánó” dzsihadistáknak…
(A sajtó) „Az iszlám alaptételeként a zsidóellenességet nem hajlandó tudomásul venni”- állította ezután Horváth József.
De nézzük, hogyan is állunk ezzel az állítással! Először is, Horváth Józseffel egyetértünk abban, hogy az iszlám nagyobb lélekszámú közösségekkel bíró jelenlétére semmi szükség nincs a keresztény Európa területén. Az iszlám maradjon meg az ázsiai kontinensen, ahol született, és az afrikai földrészen, ahová nem sokkal a születése után kiterjesztette a hatalmát! De valótlanul azt állítani, hogy ennek a vallásnak alaptétele a zsidóellenesség, még akkor sem szabad, ha ez a vallás számunkra bizonyos okok miatt nem rokonszenves. Horváth József viszont ezt tette.
Az iszlámnak ugyanis nem „alaptétele a zsidóellenesség”. Ezzel szemben az igazság az, hogy az iszlámnak nem is egy, hanem öt alaptétele van, vagy ahogyan arabul mondják „tartóoszlopa” (árkán el-iszlám el-hamiszá – اركان الاسلام الخمسة), amelyek közül egyik sem buzdít „zsidóellenességre”: 1. Tanúságtétel (sehádá), amelynek lényege: a muszlimnak hitvallásszerűen tanúsítani kell, hogy Allahon kívül nincs más Isten, s Mohamed pedig az ő prófétája. 2. Imádkozás (szalát). 3. Jótékonyság (zakát), azaz a szegények segítése. 4. Böjtölés (szaum) bizonyos napokon. 5. Zarándoklás (hádzs) Mekkába, amely minden egészséges muszlim számára életében legalább egyszer kötelező.
Nos, ez az iszlám öt alaptétele, amelyben szó nincs a zsidóságról. Az viszont igaz, hogy a judaizmussal és a kereszténységgel folytatott hitviták során a muszlim teológusok, például Mohamed prófétaságának el nem ismerése miatt különböző korokban tettek kemény megjegyzéseket a zsidókra, de ez nem alaptétel és nem zsidóellenesség. Amiképpen, például a Talmudban a zsidók sem fukarkodnak a kereszténységet megvető kifejezésekkel. (Az iszlámot a Talmudban azért nem illetik a zsidók dehonesztáló kifejezésekkel, mert az iszlám évszázadokkal a Talmud lezárása után keletkezett.)
Nézzük tovább a rádióban elhangzott szakértői megnyilatkozást:
„2015-ben, amikor egy kislányt, aki Szíriából érkezett Németországba, a tévé előtt megkérdezte a német kancellár asszony, hogy mi a legfőbb vágya az életben, mindenki döbbenetére azt mondta, hogy Izrael elpusztítása. Tehát, ezek a gyerekek ebbe nőnek fel, így érkeznek meg Európába, s innentől kezdve eszkalálódik sajnos ez a helyzet”
– mondta végül Horváth József a legsúlyosabb valótlanságot, amelyet alább pontról pontra helyre kell tennünk.
A 2015-ben 14 éves, s időközben híressé vált, másokkal ellentétben valóban beilleszkedni vágyó, németül kiválóan megtanult kislányt Reem Sahwilnak (az arab nevet ejtsd: Rím Száhvíl – ريم سحويل) hívják, aki nem Szíriából, hanem Libanonból érkezett, pontosabban hozták Európába. Reem 2000-ben született a libanoni Baalbek városa (amelyet Csontváry Kosztka Tivadar is megfestett) melletti, korábban Wavel, 1973-tól Galilea nevű palesztin menekülttáborban. Már a szülei is ebben menekülttáborban születtek, ahová a nagyszüleit űzték el a zsidók 1948-ban az egyik galileai palesztin településről. A születésétől fogva részben béna kislányt tízéves korában, 2010-ben vitték a szülei gyógykezelésre Németországba, ahol a német orvosi tudásnak köszönhetően 2016-ban már nem volt ráutalva a kerekes székre, képes volt járni.
Angela Merkel 2015. július 15-én Rostockban a „Jó élni Németországban” elnevezésű lakossági fórum keretében beszélgetett 29 iskolás fiatallal, köztük az akkor 14 éves Reem Sahwillel, aki akkor már öt esztendeje tanult német gyerekekkel az iskolában, s jól beszélt németül. A tévékamerák kereszttüzében választékosan, de röviden elmondta családja történetét Merkelnek, akitől a mellékelt, megvágatlan videón is hallhatóan megkérdezte: tanulhat-e tovább, illetve ő és családja maradhatnak-e Németországban? (A család letelepedési engedélyének megadása azért volt kétséges, mert nem a háborús Szíriából, hanem Libanonból érkeztek – H. J.) Reem megszólalásában szó nem volt „Izrael elpusztításáról” (Mert, ha lett volna, az Izrael-imádó Merkel rögtön kitért volna a hitéből…) Merkel válaszként a többi között azt mondta Reemnek, hogy Németország nem fogadhat be minden menekültet, mire a kislány sírva fakadt. A kancellár erre odament hozzá, és igyekezett megvigasztalni.
A palesztin kislány „Izrael elpusztítására” vonatkozó óhaja nem a Merkellel folytatott beszélgetés során „hangzott el”, hanem tizenegy nappal később, a Welt am Sonntag (WamS) című lapban megjelent cikkben. Egy Per Hinrichs nevű öngyűlölő és szükségszerűen Izrael-imádó „német” újságíró ugyanis Rostockban meglátogatta a palesztin családot, s a magánbeszélgetést mindenáron, erőszakosan a kislány Izrael iránti véleményére kívánta terelni. A Welt am Sonntag 2015. július 26-i világhálós kiadásában manapság ezzel kapcsolatban ez olvasható:
A hazádnak tartod már Németországot? – hangzott az újságíró kérdése. – Nem, az én hazám Palesztina (Nein, meine Heimat ist Palästina) – válaszolta a kislány, s hozzátette, hogy legfőbb vágya, hogy eljusson Palesztinába. – Voltál már egyszer ott? – Nem, de valamikor ott fogok majd élni (Nein, aber irgendwann werde ich dort leben). Igen, de ott most Izrael van – jegyezte meg az újságíró, mire Reem állítólag ezt felelte: Igen, még ott van, de remélem, hogy valamikor már nem lesz ott. (Ja, noch, aber meine Hoffnung ist, dass es irgendwann nicht mehr da ist). A Welt am Sonntag újságírójának következő kérdése így hangzik: Tudod, … hogy mi nem tűrjük el a zsidógyűlöletet? (Weißt du, … dass wir Judenhass nicht zulassen?). A kislány válasza erre: Igen, de véleményszabadság van, s ezért ezt itt mondhatom…kész vagyok mindenről vitatkozni.(Ja, aber es gibt Meinungsfreiheit, hier darf ich das sagen … ich bin bereit, über alles zu diskutieren).
Nos, ezt adta Reem szájába a „német” újságíró, de még ez, a bíróság döntése nyomán a világhálós kiadásban később meghúzott változat sem tartalmazza a Horváth József emlegette, „Izrael elpusztítására” vonatkozó óhajt. Habár, aki nagyon akarja, ezt is kiolvashatja a „már nem lesz ott” fordulatból. Mindenesetre, sokan akarták ezt kiolvasni belőle, mert még ez a változat is azonnal beindította a tiltakozó, szörnyülködő, újfajta antiszemitázó megnyilatkozásokat. Még a The Jerusalem Post is arról írt, hogy Németországban egy palesztin kislány azt szeretné, ha Izraelt elpusztítanák. Reem szüleinek jogi képviselője a bíróságnak benyújtott panaszban a többi között leírja: Per Hinrichs újságíró úgy jelentette meg a kifogásolt mondatokat, hogy a családnál tett látogatásakor nem közölte, hogy interjút kíván készíteni, s a magánbeszélgetés során a kislány Palesztina jövőjével kapcsolatos mondatai az újságban leírttól jóval eltérő változatban hangzottak el. Mindenesetre, a család által benyújtott panasz nyomán a bíróság arra kötelezte a Welt am Sonntagot, hogy tegyen közzé helyreigazítást és jelentesse meg a cáfolatot, illetve a világhálós változatból töröljék az Izraelre vonatkozó, nemzetközi fölháborodást kiváltó mondatokat. A Welt am Sonntag a bírósági döntésnek eleget is tett.
A német közvélemény végül is nem hitt a Welt am Sonntag által leközölt írásnak, s ezt bizonyítja az is, hogy évvel a tévé által is hírül adott beszélgetés után, 2016 áprilisában Merkel most már magánbeszélgetésre fogadta a palesztin kislányt a berlini Szövetségi Kancellári Hivatalban. A korábban hontalan Reem és családja 2017-ben megkapta a tartós letelepedési engedélyt Németországban. Az időközben nagylánnyá lett Reem továbbra is jól tanul az iskolában, pszichológus vagy tolmács szeretne lenni. Szülei már az évekkel ezelőtti szakmai átképzést követően dolgoznak. Az egyik libanoni palesztin menekülttáborban született Reem Sahwil 2017-ben írt egy önéletrajzi könyvet Ich habe einen Traum – Als Flüchtlingskind in Deutschland (Van egy álmom – Menekültgyermekként Németországban).
Végül pedig megkérdezzük az „újfajta antiszemitázgató” Horváth Józseftől biztonságpolitikai szakértőtől: miként vélekedne egy olyan országról, amely szülőföldjéről, otthonából elűzte volna a nagyszüleit, s ezért már a szülei és ő maga is egy menekülttáborban született volna?
Hering József – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
