Horror Romániában: az állami rendszer csődje

Horror Romániában: az állami rendszer csődje

Lassan két hete egy borzalmas ügy tartja lázban keleti szomszédunkat. Egy caracali rém, bizonyos Gheorghe Dincă legalább két fiatal lányt erőszakolt és gyilkolt meg, majd égette el a holttestet.

Az áldozatok közül egyiknek biztosan lehet volna segíteni, hiszen többször hívta kétségbeesetten a 112-es segélyvonalat. A történtek pontosan megmutatják, mennyire nehezen mozdul az állam, ha egy polgára bajba kerül. Következzék a tehetetlenség megdöbbentő krónikája.

Április 15, hétfő: Egy idős férfi a Dolj megyei Radomir faluból felhívja a 112-es sürgősségi számot, és bejelenti, hogy 18 éves unokája nem érkezett haza. Luiza Mihaela Melencu a falutól 15 kilométerre lévő Caracalba ment, hogy a bankból felvegyen némi pénzt, amit az Egyesült Királyságban dolgozó édesanyja küldött a családnak. A hívás után egy rendőrautó kimegy a Melencu családhoz és felveszi az adatokat.

Április 16, kedd: A Dolj megyei rendőrség kiad egy rövid közleményt a 18 éves lány eltűnéséről. Ebben arra kérik az embereket, hogy aki tud, valamit, hívja a 112-őt.

Április 18, csütörtök: A Coșoveni vidéki rendőrség négyes számú egysége kiad egy rendeletet, melyben elindítja a büntetőeljárást Luiza ügyében szabad mozgásban való korlátozás miatt. Aznap hazaérkezik a lány anyja külföldről. A rendőrőrsön megpróbálják megnyugtatni, hogy a fiatal lányok jellemzően pasiügy miatt tűnnek el otthonról, és hamarosan elő fog kerülni.

Május 30, csütörtök: A craiovai kerületi bíróság elutasítja a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség indítványát arra hivatkozva, hogy Luiza nagyapját ismeretlenek kétszer felhívták április 15-én és 19-én, arról beszélve, hogy az unokája Svájcban van. A család azzal vádolja a helyi rendőrséget, hogy tulajdonképpen semmit sem nyomoztak a 45 nap alatt, végig lekezelően és arrogánsan bántak velük.

Június 6, csütörtök: A craiovai szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség eljárást indít ismeretlen tettes ellen emberkereskedelem vádjával. A család arról beszél, hogy többször behívták őket az ügyészségre, gyanúsított férfiak fotóit mutogatva nekik, hátha látták korábban őket a lány közelében (a későbbi gyilkos fotója nem volt köztük). Az anyát és a nagyapát hazugságvizsgálóval is megvizsgálták. Az ügyészség vizsgálata nem hozott semmilyen eredményt.

Július 24, szerda, reggel 9.30-kor a 15 esztendős Alexandra Măceșanu elindul autóstoppal otthonról az Olt megyei Dobrosloveni községből az alig nyolc kilométerre lévő városba, Caracalba. Délután nem tér haza, a szülők nagyon idegesek, mert a lány telefonja több órán keresztül ki van kapcsolva. El akarnak menni a rendőrségre, de a négyezres lélekszámú faluban csak délután négyig van nyitva a rendőrörs. Az emberek félnek felhívni a 112-őt, mert ha fölöslegesen riasztják a rendőröket, a hatóság kiszámlázza nekik a kiszállás költségeit. Emiatt a lány apja úgy dönt, személyesen megy be caracali rendőrségre, de ott azt mondják neki, nyugodtan várjon holnapig, és akkor szóljon a helyi rendőrségnek, mert a törvény szerint nekik kell eljárniuk. Este tízkor a család és a barátok felhívást tesznek közzé a Facebookon, hogy keresik Alexandrát.

Július 25, csütörtök: Alexandra édesapja nyitásra ott van a dobrosloveni rendőrségen, és jelenti lánya eltűnését. Ezután az apával elindul az őrs vezetője és egy másik rendőr, hogy bejárják a lány lehetséges útvonalát. A román törvények szerint az eltűnéseket az első 24 órában a lakóhely szerinti legalacsonyabb szintű rendőrség kezeli, mert az első kutatások a lakóhely környezetében zajlanak, ahol a helyi rendőrök a legjártasabbak. A faluban azt mondja valaki, hogy látta a lányt egy caracali bevásárlóközpontban. A rendőrség az apával odamegy, visszanézik a felvételeket, de azok nem igazolják a tanút.

11.05-kor befut Alexandra első hívása a 112-es segélyhívóra. Ezt automatikusan átirányítják az Olt megyei rendőrségre, de ott nem veszik fel a telefont; 45 másodperc várakozás után a lány leteszi a kagylót.

11.06-kor újra tárcsázza a segélyhívót, ekkor egy perc várakozás után egy nő felveszi a hívást. A lány zaklatott hangon, de nagyon világosan elmondja, hogy egy rendőrrel akar beszélni, mert elrabolták. Elmondja a nevét, és azt is, nem tudja, hol van. Azt is közli, hogy megerőszakolták, de a vonal másik végén rászólnak, hogy ha nem mondja meg pontosan, hol van, miből gondolja, hogy meg fogják találni. Megjött, megjött, kiáltja a lány, és többet nem szól bele a telefonba. Az operátor tanácstalanul vár, majd átadja a hívást egy rendőrnek, röviden informálva őt a beszélgetés addigi tartalmáról.

11.12-kor újra telefonál a lány a 112-re, elmondja, hogy egy gát mellett mentek el, és hogy Popescu Lucian Gabrielnek hívják a férfit, aki egy szürke autóba vette fel, majd elrabolta. Elvette a telefonját, és most egy, a lakásban talált készülékről hívta a rendőröket. Félek, mondja a lány, amikor a beszélgetést átveszi egy rendőr. A lány talál egy névjegykártyát és beolvassa az azon talált címet (erről később kiderül, hogy nincs köze az esethez). Megvert, mondja a lány, és könyörög a rendőröknek, hogy gyorsan jöjjenek. Senki sem próbálja megnyugtatni. Később kiderül, hogy már az első híváskor az operátor néhány kattintással megállapíthatta volna, melyik körzetből érkezett a hívás, de az illető nem kapta meg ezt a képzést, ezért ezt elmulasztotta.

11.15-kor értesítik a helyi rendőrséget, hogy Alexandra jelentkezett és a rendőrök elindulnak a lány által a névjegykártyán talált címre.

Hírdetés

11.23-kor újra telefonál az egyre kétségbeesettebb lány, aki sír, és könyörög, hogy maradjanak vonalban, de a rendőr rászól, hogy szabadítsa fel a vonalat. Közben elmondja, hogy az ablakon lát egy fenyő- és egy diófát, egy szürke autót és sok kutyát.

Tizenkét órakor a helyi rendőrök a lány apjával találnak egy gyereket, aki látta a lányt beszállni az autóba, szerinte egy BMW vagy Mercedes típusú szürke járműbe. (Később kiderül, valóban szürke autó volt, de Reanult).

12.08-kor, majd egy órával az első hívás után egy rendőrseg sikerül megnyitni a számítógépen azt a programot, amely jelzi, honnan érkezett a hívás. Nem boldogul, telefonon kér segítséget még fél órával a megnyitás után is. Ekkor már 93 perc telt el az első hívás után.

13.00-kor a Caracali rendőrségen felállítanak egy válságkezelő egységet, amely megpróbálja megállapítani, honnan érkezett a hívás.

19.00 óra: Hosszú ideig tartó kapkodás és fejetlenség után a rendőrök három lehetséges címet határoznak meg, és házkutatási parancsot kérnek hozzájuk. Nyolc órával az első hívás után a rendőrök még mindig a térségben kóvályognak, miközben a román segélyhívó rendszer méteres pontossággal meg tudja állapítani a hívás helyét. Persze csak akkor, ha az operátor tudja kezelni a rendszert, és ha a román Speciális Távközlési Szolgáltatások hivatala bekapcsolta volna az egész Európában használt AML rendszert, amely a segélyhívás tárcsázásakor sms-ben automatikusan elküldi a telefon gps-koordinátáit. Ha ez nem működik, esetenként csak pár kilométeres pontossággal lehet megállapítani a hívás helyét.

19.50-kor kiállítják a három címre a házkutatási parancsokat.

20.00 – 22.00 óra között a rendőrök megnézik a három címet, de a lányt nem találják.

22.00 óra: a rendőrök megnézik a térfigyelő kamerák felvételeit és megtalálják az ezüstszürke Renaultot.

23.00 óra: A caracali közlekedési rendőrség parancsnokát megkérdezik az auto tulajdonosáról. Néhány percent belül megvan Gheorghe Dincă neve és lakcíme. A férfi hasonlít arra, akiről a lány a segélyhívás során beszélt.

Július 26, péntek, éjféltől reggel hatig: A rendőrök Gheorghe Dincă lakása előtt járőröznek, de nem mennek be. Reggel hatkor megérkezik a házkutatási engedély – a rendőrség és az ügyészség egymásra mutogat, hogy ki a hibás a késlekedésért. Amikor bementek, a lány már nem élt.

A román sajtó arról ír, a tanya, ahol az elkövető lakott, horrorfilmekre emlékeztet: az ablakok be vannak deszkázva, bomló hús szagát érezni, és a ház alatt katakomba-szerű pincék sorakoznak. Az udvaron ráadásul lebetonozott, összevissza ásott gödröket találtak, ezek alatt újabb áldozatok maradványai lehetnek. A két lányt a gyilkos egy fémek olvasztására használt hordóban égette el hosszú órákon keresztül, ezer foknál magasabb hőmérsékleten, hogy a csontok is elhamvadjanak. Alexandra maradványait itt, a hordó közelében, Luiza hamvait és csontjainak darabjait egy közeli erdőben találták meg.

A feltételezett elkövető, Gheorghe Dincă a letartóztatását követő első napokban nagyon összefüggéstelenül beszélt, ezért a hatóságok azt hitték, a beismerő vallomása ellenére hazudik. Emiatt még azt sem zárták ki, hogy Alexanra életben lehet, egy prostituáltak futtatására szakosodott embercsempész hálózat fogságában – a gyanúsított ugyanis 2002-2008 között Olaszországban élt, ahova sok román lányt visznek konzumálni. Hamar kiderült, hogy ez nem igaz: a ház körüli hamuban talált fogak és csontmaradványok a DNS vizsgálat alapján azonosították Alexandrát.

A férfinak lehettek tettestársai: azt a telefont, amelyről felhívta Luiza nagyapját, hogy a lány svájci tartózkodásáról hazudjon neki, a rendőrök egy családnál találták meg. Az ügy miatt sokezres tüntetések voltak Románia több városában, megbukott a belügyminiszter, leváltották a rendőrség különböző szintű parancsnokait, és furcsa kijelentései miatt (egy hírműsorban azt mondta, „otthon azt tanulta, ne üljön be idegen autóba”) kirúgták az oktatási minisztert is.

Ez egyébként az egyetlen pozitívum a horrorisztikus ügyben: Románia nem egy következmények nélküli ország.

(Cikkünk a Recorder.ro, az Adevarul.ro, a G4media.ro és a Hotnews.ro román hírportálok anyagai alapján született.)

Lukács Csaba / Magyar Hang


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »