Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően az újra berendezkedő régi-új pártvezetés a hatalom megszilárdítása és megtartása érdekében megpróbálta kialakítani azt a közép- és felsővezetői káderhálózatot, amellyel biztosítani vélte uralmának monopóliumát nemcsak a párton belül, de az állami intézményekben, illetve a gazdasági és társadalmi élet szinte minden területén. Egy kevésbé ismert intézmény, a Minisztertanács (MT) Személyügyi Titkársága volt az, amely ebből a folyamatból leginkább kivette a részét 1958 és 1961 között.
Krahulcsán Zsolt: Bizalmi kérdés. A Minisztertanács Személyügyi Titkársága című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 22. évfolyamának 5-6. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Az alábbiakban négy olyan dokumentumot közlök, amelyek bemutatják, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően újra berendezkedő régi-új pártvezetés a hatalom megszilárdítása és megtartása érdekében milyen szempontok alapján próbálta kialakítani azt a közép- és felsővezetői káderhálózatot, amellyel biztosítani vélte uralmának monopóliumát nemcsak a párton belül, de az állami intézményekben, illetve a gazdasági és társadalmi élet szinte minden területén.
Ezek a dokumentumok egy eddig viszonylag kevés figyelmet kapott intézményt mutatnak be: a Minisztertanács (MT) Személyügyi Titkárságát, amely 1958 és 1961 között előzetesen ellenőrizte a „fontos és bizalmas” munkakörökbe kinevezésre jelöltek előéletét, származását és különös hangsúllyal az illető személy „ellenforradalom” alatti és utáni tevékenységét.
A közölt dokumentumok 1957 végén, illetve az 1958-as év elején készültek, ekkor állt fel és kezdte meg működését a most bemutatásra kerülő intézmény. A források ezért elsősorban a szerv megalakulásának körülményeiről, a munkamódszerek kialakításának nehézségeiről tájékoztatnak, de a korszakra, s különösen a megtorlások szempontjaira vonatkozó ismereteinket is gyarapítják.
1956. november 4-e után a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) „káderpolitikája” a hatalom megtartásának érdekében „a megtévedtekkel szemben a megbocsátás, a rendszer ellenségeivel szemben a büntetés politikáját” hirdette, de a gyakorlatban ez a kegyetlen leszámolás, a terror és a megtorlás időszaka volt.
Ebben az időszakban a párt személyzeti politikáját az apparátus tagjainak az „ellenforradalom” alatti tevékenységének a felülvizsgálata, az alkalmatlanná, megbízhatatlanná váltak lecserélése, a „tömeges kádermozgatás” határozta meg. Korabeli szóhasználattal élve „meg kellett erősíteni” bizonyos területeket, vagyis megbízható kommunista pártkatonákat helyeztek állami pozíciókba, elsősorban a hatalom megtartása szempontjából fontos intézményekhez, így a Belügyminisztériumhoz (BM) és az állambiztonsági szervekhez, a honvédséghez, ügyészséghez, bíróságokhoz.
Mivel az MSZMP funkcionáriusainak egy részét még a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vezető szervei hagyták jóvá, ezért a „párt stabilizálása érdekében” az MSZMP Politikai Bizottsága (PB) újból megerősítette (vagy leváltotta) ezeket a személyeket funkcióikban.
Krahulcsán Zsolt: Bizalmi kérdés. A Minisztertanács Személyügyi Titkársága című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 22. évfolyamának 5-6. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
