Három kulcsterület szakértőit, Bauer Ildikó turisztikai menedzsert, Patasi Ilonát, a Szlovákiai Agrárkamara elnökét és Viola Miklós sebészorvost kérdeztük, milyen kitörési pontokat látnak a déli és a keleti régiók előtt.
A Szövetség egyik fő üzenete, hogy a Pozsonyból alig látszó, leszakadó déli és keleti régiókat fel kell emelni. Elsőként Bauer Ildikót kérdezem, az idegenforgalom milyen kitörési lehetőségeket kínál a magyar közösség által lakott térségeknek?
Bauer Ildikó: Az idegenforgalom nemcsak a magyarlakta területeken, de országosan is mostoha helyzetben van, kevés figyelmet kap a kormányok részéről. Ez még akkor is így van, ha a Covid időszakában világosan megmutatkozott, mennyire sérülékeny az ágazat, és gyors tűzoltásra volt szükség. Ha az idegenforgalomról beszélünk, érdemes megkülönböztetni három részterületet: az országos, a regionális és a helyi turizmust. Mindhárom terület fejlesztésre szorul. 2021-ben létrehoztak egy turisztikai ügynökséget, a Slovakia Travelt, amely idén 26 millió eurós költségvetés felett rendelkezik.
Remek dolog, hogy az állam végre felismerte, fejlesztésre van szükség az ágazatban, de hiányzik az országos tervezettség, a felépített imázs, hiszen a rendelkezésre álló források felét Pozsonyra és a Tátrára fordítják.
Ezáltal a leszakadó régiók már nem is számíthatnak érdemi támogatásra. Legyen szó a műemlékek, a kulturális örökség felújításáról, vagy éppen a fenntartható turizmust szolgáló kerékpárutak építéséről, a magyarok által lakott régiók nagyobb részébe éppen csak csurran-cseppen az állami forrásokból. A feladat az, hogy ezeket kiegyenlítsük, sőt a leszakadó térségeket pozitív disz-kriminációban részesítsük. Több határ menti régiónak, így például Gömörnek vagy a Bodrogköznek kitörési lehetőséget jelenthetne a turizmus, ha az ehhez szükséges források elérhetővé válnának. Az idegenforgalom, ha jól működtetik, a hozzáadott érték révén – új munkahelyek teremtése, infrastruktúra bővítése – komplex módon képes felzárkóztatni egy régiót.
Az ezredforduló előtt az agrárium még komoly megtartó erőt jelentett a déli régiókban. Mennyire igaz ez napjainkban?
Patasi Ilona: Az országban a déli régiókban vannak a legjobb adottságok, a legjobb minőségű földek. Ebből adódóan az itteni gazdákra kulcsszerep hárul a közellátás biztosításában, s ezt a kormányok is tudatosították. A Covid idején mutatkozott meg igazán, milyen fontos az önellátás, ha a határokat lezárják, lehetetlenné válik külföldről behozni az alapvető élelmiszereket. Fontosnak tartom, hogy a mezőgazdászokban máig él a föld szeretete, ez a biztosítéka, hogy a családon belül a tudásukat továbbadják, s ezáltal nem hal ki a szakma. A vidéki életformának megvan a maga szépsége, a gazdák a maguk urai, nincs főnökük, legfeljebb a jóisten szabja meg a munkájukat az által, milyen az időjárás.
Tény, hogy kevesebben dolgoznak a mezőgazdaságban, mint húsz-harminc éve, de ez annak is köszönhető, hogy felgyorsult a robotizáció, a modern technológiák elterjedtek az ágazatban.
Bár emiatt kevesebb kézi munkára van szükség, a képesített szakemberek továbbra is nélkülözhetetlenek. Azt is látni kell, az idősebb gazdák nehezebben alkalmazkodnak, ők komolyabban meggondolják, hogy beruházzanak-e drága gépekbe. Gondot okoz az is, hogy esetenként nem a termelőkapacitás hiányzik, hiába termesztünk a hazai szükségleteket többszörösen kielégítve olajos növényeket, ha nincsenek feldolgozó üzemek, ezért behozatalra szorulunk étolajból.
Azt hiszem, Viola Miklós is egyetért, nem mindegy, mi kerül az asztalunkra, hiszen a táplálkozás nagyban meghatározza az egészségünket. Az elmúlt hónapokban sok szó esett az egészségügy válságos helyzetéről. Melyek az ágazat legégetőbb problémái?
Viola Miklós: Az egészségügy területén a legnagyobb probléma az orvos- és a nővérhiány. A folyamat az elmúlt másfél évtizedben gyorsult fel, kormányzati szinten mindeddig nem sikerült megtalálni a megoldást a kedvezőtlen tendencia visszafordítására. A végzős orvostanhallgatóknak több mint fele külföldön vállal munkát, és ugyanez igaz a nővérek körében is. A legfontosabb feladat ezért a kezdő orvosok itthon tartása. Megjegyzem, elégséges számú szakembert képez a rendszer, ráadásul Szlovákiában magas szintű az orvosképzés, ezért is keresettek a hazai szakemberek külföldön.
Nyitra megyében anyagi ösztönzéssel próbáljuk a kritikus orvoshiánnyal küzdő településeken tartani a szakembereket, néhány év elteltével ennek a programnak vannak kimutatható eredményei.
A statisztikák szerint a gyermekgyógyászat és a fogászat területén a legkritikusabb a helyzet, a szakorvosok több mint fele már betöltötte a 65. életévét. A problémát fokozza, hogy a pandémia idején a veszélyeztetett korba tartozó orvosok közül sokan visszaadták a praxisukat.
Mennyire érinti súlyosan az orvoshiány a magyarlakta térségeket?
Viola Miklós: Az orvoshiány sajnos fokozottan érinti a déli és keleti régiókat, a nagyvárosokban sokkal jobb a helyzet, mint a kisebb lélekszámú településeken. Bízom benne, hogy a következő kormányzati ciklusnak az egészségügy lesz az egyik legfontosabb prioritása. Az előző három és fél évben sajnos ebben csalódnunk kellett, valószínűleg azért is, mert három miniszter váltotta egymást gyors ütemben.
Ami számunkra a legfájóbb, a régiók problémái sajnos nem érték el az egészségügyi kormányzat ingerküszöbét. A Szövetségnek ezért kell hallatnia a hangját a pozsonyi parlamentben is.
Az egészségügy területén ki kell dolgozni egy olyan koncepciót, amely átível a kormányzati ciklusokon, és nem törik meg egy-egy miniszter leváltásával. Az orvoshiány mérséklésére a kitörési lehetőséget abban látom, hogy még orvostanhallgató korában kell maradásra bírni a fiatal szakembereket, és célirányosan a kritikus régiókba irányítani őket. Nyitra megyében erre már van működő koncepció, országosan is ebbe az irányba kellene elmozdulni.
Az imént Bauer Ildikó arra utalt, Szlovákia azért sem vonzó turisztikai célpont, mert az országimázs kialakításába kevés energiát fektettek. Lát-e arra esélyt, hogy kifejezetten a déli országrészek, a Csallóköz, a Mátyusföld és a többi régió imázsát, arculatát megteremtsék?
Bauer Ildikó: Nyilván megvalósítható, ha van hozzá megfelelő forrás és szakember. A szűk keresztmetszet anyagi vonatkozásairól már korábban beszéltem, de legalább ekkora probléma a szakemberhiány is. Meg kellene erősíteni a képzést, érdekeltté kellene tenni a fiatalokat abban, hogy az idegenforgalom területén helyezkedjenek el. Ha vonzóvá akarjuk tenni a pályát, akkor be kell mutatnunk a sikertörténeteket, példaképeket kell állítanunk a fiatalok elé azok személyében, akik komoly eredményeket tudtak felmutatni az előző években. Így számukra is perspektíva nyílik arra, hogy az idegenforgalomban helyezkedjenek el, és a munkájukból majd el tudják tartani a családjukat. Ha a helyi turizmusra, vagy akár a borászatra gondolunk, amelyre a szakmámból kifolyólag nagyobb rálátásom van, ugyanezt látjuk.
A motiváció mellett ugyanakkor anyagi ösztönzésre, célirányos támogatásokra is szükség van ahhoz, hogy a fiatalok előtt vonzóvá tegyük a pályát.
A borászoknak külön gondot jelent, hogy egyetlen dél-szlovákiai borvidékbe vagyunk „beskatulyázva”, amelyet lehetetlen jól kommunikálni, vagyis felépíteni a régiós imázst. Ezért alkottuk meg a Három Folyó Völgye turisztikai desztinációt, azokra a borászokra támaszkodva, akik a szőlőt nem eladják, hanem saját maguk dolgozzák fel. Ezáltal a helyi turizmust is erősítjük, hiszen a borászatok is kedvelt célpontjai lehetnek a régiónkba látogatóknak.
Sok érintkezési pont mutatkozik a turizmus és a mezőgazdaság között, hiszen fontos, hogy a fiatalok szintén érdekeltek legyenek, hogy az agráriumban is perspektívát lássanak. Ezen a területen is még időre lesz szükség, vagy az agrárszektor jobban áll, mint az idegenforgalom?
Patasi Ilona: Ahhoz, hogy valaki versenyképes legyen az agrárszektorban, egyre több tudásra lesz szüksége. Úgy is mondhatnám, a kertész szóban az ész egyre fontosabb szerepet játszik. Valóban fontos, hogy a fiatalokat közel hozzuk a mezőgazdasághoz. Jó megoldásnak tartom, hogy az önkormányzatok a kezelésükben lévő állami földterületeket bérbe adják óvodáknak, iskoláknak. Erre vannak jól működő példák. A Szlovákiai Agrárkamara jóvoltából a Bodrogközben legutóbb három iskolának biztosítottunk vetőmagot. A gyerekek így első kézből sajátítanak el alapvető készségeket, és lehet, az első impulzust kapják arra, hogy idővel agrárszakemberré váljanak. Valahogy így lehetne kezdeni az alapoknál, persze a magyar nyelvű szakképzésen is volna mit erősíteni. Régebben általános volt, hogy a középiskolások, egyetemisták nyaranta dolgoztak. Ma sokszor azt látjuk, nincs, aki leszedje a cseresznyét a gyümölcsösökben.
Van probléma elég, és nemcsak nálunk, a Kárpát-medencei gazdaszervezetek mindegyike arra panaszkodik, egyre inkább elöregszik a gazdatársadalom, hiányzik az utánpótlás. Ezen csakis célirányos lépésekkel lehet változtatni, ami bizony nem megy egyik napról a másikra.
Az agrárszakmák új, modernebb meghatározására van szükség, amely igazodik a technológiai fejlődés által kívánt ismeretekhez, tudáshoz.
Viola doktor úr az előbb kiemelte, az előző három és fél évben az egészségügyi szaktárca kevés figyelmet fordított a déli régiókra. Ha a Szövetség kormánytényezővé válik, hogyan tud ezen a helyzeten változtatni?
Viola Miklós: Az egészségügyi ellátás romokban hever, ezzel szembe kell néznünk. Ahogy a másik két ágazat kapcsán elhangzott, az egészségügyben is célirányosan kell hozzáállni a problémák megoldásához. Az ötödikes orvostanhallgatókat külföldi klinikák csábítják el, ösztöndíjat biztosítanak nekik hátralevő tanulmányaikra, ha a végzés után náluk helyezkednek el. Komoly hiányossága a szlovákiai orvosképzésnek, hogy nem kórház- és betegközpontú, a hallgatók úgy végzik el a hat évet, hogy a szakmai gyakorlatokon a mentor orvosok leterheltsége miatt kevés gyakorlati tapasztalatot szereznek. Előrelépés lenne, ha a mi kórházaink is megkeresnék a negyedikes, ötödikes orvostanhallgatókat, elkezdődhetne köztük valamilyen együttműködés. Problémát jelent, hogy a fogorvosi képzésben egyre inkább elöregszik az oktatógárda. Megoldást jelenthetne, hogy a hallgatók a gyakorlati képzést kvalifikált szakembereknél végezhetnék el a régiókban, ezzel ráadásul az utánpótlást is célzottan lehetne biztosítani az egyes térségekben.
Említette, hogy az orvosképzés – legalábbis számszerűségében – megoldott Szlovákiában. Felmerül a kérdés, a déli és keleti régiókban praktizáló orvosok mekkora arányban beszélnek magyarul?
Viola Miklós: Az elmúlt huszonöt évben, amennyire az én személyes tapasztalataim nyúlnak vissza, a helyzet a hátrányára változott. Manapság a magyarlakta régiók kórházaiban arányaiban kevesebb a magyarul is beszélő orvos. Csakis abban az esetben tudnánk ezen a helyzeten változtatni, ha célirányosan itthon tudnánk tartani a magyar orvostanhallgatókat.
A beszélgetés a Nézőpont szeptember 15-i adásának szerkesztett változata.
Megjelent a Magyar7 2023/38. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
