Egy okos nő kérdezte tőlem, miért van az, hogy bár a pandémia világossá tette az emberek számára, hogy sok tekintetben változtatni kell a magatartásukon, mégsem foglalkoznak azzal, hogyan fognak ezután élni.
A kérdésre természetesen mindenkinek magának kell megadnia a választ. A saját válaszom röviden összefoglalva az, hogy megpróbálok felelősségteljesen alkalmazkodni a megváltozott és folyamatosan változó körülményekhez. Eljött hát a pszichológusok által oly fontosnak tartott (mellesleg a bibliában is hangsúlyozott) stratégia, az „élj a jelenben” ideje, bár igazából nem magunk választottuk, hanem rákényszerülünk. Mert folyamatosan alkalmazkodni csak úgy lehet, ha az ember teljes mértékben a mában él. Ami volt, a régi, vírus előtti életünk, elmúlt, és egyelőre nem fog visszajönni. Hogy mi lesz, nem tudhatjuk, főleg mi nem, akik háborús veszély közvetlen közelében élünk. Nehéz most tervezni. Apró dolgokban is.
Csak két példa. Egy házaspár hároméves kihagyás után üdülni készült, s bár tünetmentesek, a repülés előtti kötelező tesztjük pozitív lett, így nem utaznak sehova. Egy kisgyerek több hét után végre mehetett óvodába, de két nap után tegnap este jött az SMS, hogy fertőzött van a csoportjában, így újra otthon kellett maradnia.
Nehéz a jövőt tervezni. Marad hát a jelen. De ez sem kevés, mert minden jelenbeli tettünkkel, döntésünkkel nemcsak a mát, hanem a jövőt is formáljuk. Ezt vagy tudatosítjuk, vagy nem. S ha tudatosítjuk, akkor vagy vállaljuk az ebből fakadó felelősséget, vagy nem. Én mostanában egyre inkább az utóbbitól tartok, mert bár mindig emberszerető voltam és alapjában véve pozitív beállítottságú, a felelősségteljes magatartás kérdésében egyre kevésbé vagyok optimista. Ha egy olyan alapvetőnek tűnő cél, mint az egészség és az élet védelme érdekében tömegek nem (voltak) hajlandók a pandémiás időszakban arra, hogy feltegyenek egy maszkot, ami egy abszolút egyszerű és fájdalommentes, de szükséges és hatásos eszköz, akkor nehéz hinni abban, hogy hajlandóságot mutassanak ennél bonyolultabb magatartásbeli változtatásokra, legyenek azok bármilyen szükségszerűek.
Egy tudományos cikkben olvastam, hogy az évszázad közepére térségünkben a forró, 35 Celsius-fok fölötti napok száma jócskán megnő, a tavaszi fagyos napok száma pedig 5–10 nappal fog csökkenni. Vagyis nemcsak nyáron lesz hőség. A csapadék egyre ritkább lesz, de annál intenzívebb. Felhőszakadások lesznek, amelyek nagy károkat okozhatnak. Mindez az ivóvíz mennyiségét és minőségét is befolyásolhatja. Igen, tudom, hogy a majdani ivóvizet teljes mértékben nem tudjuk most „megspórolni”, hiszen normális körülmények között mindig keletkezik víz, és azt is tudom, hogy a normális körülmények tragikussá válását, a bolygónk megbetegedését elsődlegesen nem én és a hozzám hasonló kisemberek okozták és okozzák ebben a pillanatban is. De ez nem ok arra, hogy ledobjam a vállamról az apró felelősség súlyát.
Igaz, hogy kicsi vagyok, de vagyok.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
