Minden jel szerint Ukrajna nem hajlandó meghosszabbítani az oroszokkal kötött, ám január 1-jével lejáró gáztranzitszerződést, ami veszélyeztethette volna Szlovákia gázellátásnak folytonosságát. Fontos azonban kiemelni, hogy nem arról van szó, hogy az ukránok nem akarnak szállítani, hanem arról, hogy nem akarnak az oroszokkal szerződést kötni (magyarul: a jóval nagyobb összegek megfizetésére is képes Európával akar tranzitszerződést kötni). Mivel Szlovákia továbbra is függ az orosz gáztól és az ukrán gáztranzittól, a Szlovák Gázművek és a kormány hónapok óta a megoldáson dolgozik. Szerdán eljutott oda, hogy tranzitkérdés ügyében – egyelőre – megállapodás született.
A Szlovák Gázművek (SPP) szerdai nyilatkozata elég homályos, de mivel felemlegette az azerbajdzsáni SOCAR energiavállalatot, arra következtethetünk, hogy a korábban már megszellőztetett ellárási modellről van szó.
Ez a modell abból állnak, hogy januártól nem az oroszok, hanem az azeri SOCAR cég szállítaná az orosz gázt Ukrajnán keresztül. Kijev és Moszkva közt tehát nem lenne közvetlen ügyletkapcsolat. A SOCAR átveszi orosz gázt az orosz-ukrán határon, majd (most tessék figyelni) a szlovák határon előbb visszaadja az orosz Gazpromnak, hogy az átadhassa a szlovák SPP-nek. Fizikailag semmi sem változik, papíron minden megváltozik.
Ez lenne tehát a modell. Hogy ebből mit sikerült papíron is lefektetni, nehéz megmondani. A szerdai nyilatkozat ugyanis azon kívül, hogy említi a SOCART, sokat nem árul el. Vojtech Ferencz, az SPP főigazgatója a következőket mondta:
„Az SPP hosszútávon támogatja az Ukrajnán keresztüli gázszállítás fenntartását, mert anyagilag a legkedvezőbb megoldásról van szó ügyfeleink számára. Ugyanakkor, tekintettel a gázszállítások leállásának kockázatára, olyan intézkedésekre van szükség, amely garantálja ügyfeleink (…) házellátásának folytonosságát minden körülmények között”
fogalmazott. Mire utalt? Arra, hogy az ukrán-orosz tranzitszerződés megszűnésének megoldása egy dolog, a szállítások fizikai bebiztosítása egy háborúban álló országban meg egy teljesen másik történet.
Pótmegoldásból több is van, csakhogy mindegyik drágább, mint az orosz gáz Ukrajnán keresztüli importja – drágább maga az energiahordozó és drágább a tranzit is.
Azt már tudni lehet, hogy Szlovákia számíthat Magyarországra is, amennyiben az ukrán gáztranzit teljesen leállna (mondjuk egy vezetéket ért támadástól – a szerk.). Ebben az esetben az SPP a most megkötött rövidtávú szerződést azonnal hosszútávúra cserélné a SOCAR-ral, a gázt pedig Magyarországon keresztül hozná be . itt a déli gázfolyosó, a Török Áramlat a kulcs, amely Törökországon, Bulgárián és Szerbián halad keresztül.
Ferencz újra hangoztatta, hogy nyugati vállalatokkal rugalmas szerződések állnak Szlovákia rendelkezésére, pótmegoldásként. Ezek az SPP ügyfeleinek igényeit 150 százalékban képesek fedni, vagyis 50 százalékos tartalék van beépítve a rendszerbe, miközben a tartalékrészt 100 százalékra lehet emelni és a szállítások idejét is rugalmasan kezelik a beszállítók. Ezek a cégek a BP, az Exxon Mobil, a Shell, az ENI és az RWE.
Alternatív megoldás tehát van, a gond az, hogy jóval drágább mind gáz mind tranzit tekintetében: Ferencz elárulta,
hogy ha az orosz gáz nem jönne többé keleti irányból, annak kiváltása az SPP számára 140 millió euró éves plusz kiadást jelentene – minimum.
nagy valószínűséggel nem ez lenne a végösszeg, mert az orosz gázszállítás leállása Ukrajnán keresztül globális szinten emelné meg a gáz árát, vagyis általános drágulásra is sor kerülne.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
