A történet azzal kezdődött, hogy 2007-ben Jennifer Solignac-nak és David Elkingtonnak képeket mutattak az újonnan felfedezett könyvekről, pontosabban kódexekről. Ők igencsak meglepődtek, mert csaknem teljes mértékben szennyezett (nem tiszta) ólomból készültek.
Minden abbéli kísérletük, mely a kódexeket a nagyközönséggel szerette volna megosztani, csakhamar vitákhoz és elutasításokhoz vezettek, mondván, azok hamisítványok. Ezek a minősítések olyan emberektől és intézetektől származtak, akik és amelyek sohasem látták a kódexeket. A türelmes elemzés és vizsgálat azonban feltárta a tényt, miszerint mindegyik autentikus és ókori.
Az ólomzsineggel átkötött, ólomtáblákból álló sorozat –vagyis a kódexek – száma eléri a hetvenet. Sok jó felbontású képet tartalmaznak. Egy völgyben fedezték fel őket valahol Észak-Jordániában. Valamikor 2009-2011 között a kutatók több ízben is jártak arra. Sok olyan dolgot feltártak, amelyek a nagyon régi lakóhelyek jeleire utaltak. Találtak többek között a korakeresztények által lakott barlangokat, s egy érintetlen keresztény szerzetesi cellát is.
– közölte Ammanban az antikvitásokért felelős igazgató.
A dokumentumok 2007-ben láttak először napvilágot, amikor a kezdeti vizsgálatokra felkérték az említett kutatókat. Első pillantásra nem tűntek figyelemre méltóknak: ütött-kopott, szokatlan könyvek voltak, amilyenekkel a szabad piacon találkozhatunk. 1945 óta –a Nag Hammadi-ban talált szövegek felfedezésétől kezdve rengeteg hamisítvány kering közkézen.
Amikor viszont megtudtuk, hogy teljesen ólomból készültek, akkor már sejtettük, hogy valami egyedülálló dolgot sodort elénk a Sors. – Így emlékeztek vissza a kutatók.
A londoni Palestine Exploration Fund vizsgálata hamarosan megerősítette ezt: ólom kódexek témájában semmi ehhez foghatót nem találtunk.
A kódexek hitelesek
Számos tekintélyes laboratóriumban végeztek vizsgálatokat. Igazolták az ólom római eredetét. De vajon eredeti vagy a leleményes hamisítók újrahasznosításának szüleménye a naiv, ámde roppant gazdag vásárlók megtévesztése céljából? – ez volt a fő kérdés.
10 év múltán és 15 különböző vizsgálattal a hátuk mögött a kutatók bizonyosan tudják, hogy eredeti kincseket találtak. Addigra viszont egy elnyomó kampány indult be ellenük.
Prof. Roger Webb, a University of Surrey’s Ion Beam Centre-ből (az a Surrey Egyetem ionsugárzással foglalkozó központjából) kollégájával, Matthew Hood független elemzővel karöltve végül képes volt teljes mértékben megcáfolni ezt a feltételezést. Nem csupán a fém (amiből készült) ősi, hanem minden jele ókori. A kódexek autentikusak!
A sugárzás és a korrózió nyomában
Eleinte nem tapasztaltak radioaktivitást a fémben. Kiderült, hogy nem modern kori.
„Az ólom természetesen módon tartalmaz egy olyan radioaktív izotópot, ami a kibányászása után lassan bomlik le. Az ólom újra tud aktiválódni a levegőben lévő radioaktív polónium hatására. Ez a természetben előforduló radonból eredhet, ami polóniummá bomlik le, maga a polónium végül a radioaktív ólom-izotóppá válik – ez a kódexek külső és belső lapjai között megfigyelhető különbséget idéz elő, ami azt jelenti, hogy a tárgyak elemzését körültekintően kell végezni.” – nyilatkozta Webb professzor.
Annyit tegyünk hozzá, hogy az 1945-ös első atombombarobbantások hatására polónium került a légkörbe, s azóta a világ bárhol bármilyen kovácsműhelyben is készítenek fémet, az radioaktív polóniumot tartalmaz. Erre célzott a professzor.
A korrózió állapota szintén kritika tárgya.
A modern ólom nem csak nagyon tiszta, hanem képlékeny, szinte gyurmázható. A kódexek ólomja egyáltalán nem tiszta, törékeny és néhány esetben könnyen eltört. Egyszerűen fogalmazva, soha senki nem látott még ilyen ólmot. Mikroszkóp alatt nagyon idősnek tűnik, s a kristályos szennyeződéssel együtt, ami kiszipolyozza a fémet és a nyomában lyukak keletkeznek, összességében legalább 1800 évesnek mondható.
.
Szent szimbólumok
A kohászati vizsgálatok befejeztével rá kellett jönnünk arra, hogy voltaképpen mik is ezek. A válasz drámai, megdöbbentő és mélyen szent volt.
A könyvkollekció mérete egy átlagos kézikönyvével egyezett meg. Néhány kisebb volt, nem nagyobb egy emberi tenyérnél. Mindegyiken pálmaleveles, menórás és egyéb illusztrációk voltak. Az írások többsége paleo-héber, ami Krisztus előtti ezer évre nyúlik vissza. Sokatmondóan arámi is látszódott rajta – ez Jézus idejében közvetítő nyelv volt. Így volt egy kapcsolódási pontunk a két időszak között.
Az egyik legérdekesebb a kódexek képei között a templomjellegű építészet volt. Az egyik kódexben a templom belseje látható, ami korabeli körülmények között tiltott képnek számított, ahogyan a hétágú menóra ábrázolása is. Akkoriban erre Isten saját bútoraként tekintettek és a Szentek Szentjéből származott.
Vajon ezért pecsételték le és rejtették el barlangokba a kódexeket? Csak a beavatottak láthatták a titkokat? Ezsdrás negyedik könyvében olvashatunk arról, hogy 94 könyvet készítettek, melyek közül hetvenet egy barlangban rejtettek el.
A Jelenések Könyvben említésre kerül egy kis könyv (máshol tekercsnek fordítják). Ennek leírása ráillik a felfedezett kódexre. Az első borítóján egy nazarénus jellegű alak portréja látható. Ennek leírása egy apokalipszisre utal, nem a világvégére, hanem egy látomásra, a templom titkairól szóló könyvre.
A vizsgálatokban részvevő kiváló tudósok véleménye szerint a könyv szövegei az eddig felfedezett legrégebbi korakeresztény dokumentumok.
Azonban a szöveg nem tűnik többnek, mint véletlenszerű idézeteknek a Példabeszédek, a Zsoltárok, a Dániel és más ószövetségi könyvekből. Mit próbálnak közvetíteni?
Tanúbizonyságok
Az igazságról tanúskodnak, amely a messiás szájából hangzott el. Ezek a könyvek egy messiás eljöveteléről mesélnek, aki egy nagy Király lesz, aki majd felszabadítja népét az elnyomásból, ugyanakkor a világból való kiszabadulásról, a Caesarnak fizetett kötelező adó terhétől való megszabadulásról is beszélnek. Szólnak többek között egy olyan nagyszabású eseményről, amikor a messiás majd eljön, hogy irányítson.
Ezeket a könyveket előre megjósolták. Az 1950-es években Dr. Hugh Schonfield a Damaszkuszi dokumentum, az egyik holt-tengeri tekercs fordítása közben vette észre, hogy egy fémkönyvről tesz említést, egy igazán szent tárgyról, ahogy azt a tekercs állította, aminek a borítóján a Szent portréja található. Ez jó leírása a kutatás középpontjában álló kódexnek.
Ez vajon az első ikon lehet? Vajon Jézus visszatért, ahogy az Újszövetségben megjósolta?
A kereszténységnek vannak titkai. Márpedig ha valakinek titkai vannak, akkor hatalma is van azok felett, akiknek nincsenek. Talán ezért tartanak egyes emberek és szervezetek ezektől a szent relikviáktól.
Talán a középkorban ezért adták utasításba egyes pápák – például III. Ince pápa – az ilyen dokumentumok felkutatását és megsemmisítését.
Az elkövetkezendő hetekben várjuk a Surrey Egyetem legfrissebb, korszakalkotó adatait a kódexek elemzését illetően.
Boldognapot.hu, ancient-origins.net
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
